SZÉLESVÁSZON
Vizuális forradalom
Metamorfózis I. – II. Nemzetközi Digitális Művészeti Triennálé
Deák Csillag–Kölüs Lajos
A Digitális Agora 2018 nemzetközi kiállítás külföldi és magyar vendégművészekkel mutatkozott be. Ez is jelzi, hogy metamorfózis zajlik, az újfajta képalkotási módszer és technika révén vizuális környezetünk és szemléletünk is változik. Új digitális kultúra szemlélői, fogyasztói vagyunk és leszünk. Egyúttal a digitális társadalmat építjük, amely a tudásra és az információra, az élethosszig tartó tanulásra, az érzelmi intelligenciára, a kreativitásra, az innovatív szemléletre és magatartásra, illetve a komplex problémamegoldásra épül. A tárlat művészei egyénien értelmezik, értékelik és használják fel a számítógépes művészet nyújtotta lehetőségeket.
UNSEEN CREATURES
Mira Dalma Makai’s Solo Exhibition
Tayler Patrick Nicholas
There is a type of beauty at play here similar to the aesthetics of scientific photographs, which alienate and disembody the observed object. This is the “sea change” of the close-up: when what is in front of us turns into “something rich and strange” just by the sheer fact of our proximity. The dichotomy of strangeness and familiarity is also at stake in Makai’s personal iconography, letting every element become identified as something similar to claws, leaves, shells or gems, but never precisely named and thus remaining ambivalent: somewhere between the unknown and the materialised.
Minden csak torzulás
Lak Róbert: Nyugtalanok
Sirbik Attila
Lak világa egyfajta biomorf paradicsom, a pokol (-járás) paradicsoma. Van valami zaklatott folytonosság abban, ahogyan Lak állandóan visszatér ugyanoda és kezdi elölről, számos képe mintha ugyanaz lenne, egyfajta mantraszerű ismételgetés a benső kiürítésének tudatos formájaként. Olyan, mint egy lokális, egyetlen lélek felgyorsított inkarnációs kísérlete ugyanabban a testben, ami így csak némileg változik, nyúlik meg, folyik szét vagy éppen zsugorodik össze, mint ha csak kiszippantotta volna belőle valami az életet, folytonos meghalás és feltámadás.
CAPAZINE – Let’s play!
Kiállításajánló
A CAPAZINE a Capa Központ nemzetközi tapasztalatokon alapuló, tematikus számokból álló fotós periodikája. A CAPAZINE első, LET’S PLAY című számának létrehozását féléves műhelymunka előzte meg, ahol a kiinduló téma a „taktikák és stratégiák” voltak, amelyekhez Lev Manovich A mindennapi
Rétegelt jelenlét
Freund Éva kiállítása
Nemes Z. Márió
Freund Éva Rétegelt jelenlét című kiállítása egy poszthumán archeológiai kutatás leleteit bontja ki és tárja fel a K.A.S. Galériában. Az ember utáni tekintet számára felkínált installáció a térteremtő és jelentő gyakorlatok összefonódását mutatja fel egy városarcheológiai kontextusban, egy hely („utcasarok”) kijelölésének és megélésének viszonyrendszerét. Ugyanakkor „a helyek töredékes, rejtekező történetek; múltak, melyeket a másik csent el az olvashatóságtól; összezsúfolt idők, melyeket ki lehet ugyan bontani, ám inkább úgy vannak jelen, mint várakozó, rejtvénynek megmaradó elbeszélések.”
50 év után Nicolas Schöffer művei ismét láthatók Rómában
November 20-án nyílt a Római Magyar Akadémia Galériájában (Falconieri Palota – Via Giulia, 1) Nicolas Schöffer (1912-1992) LUCE IN MOVIMENTO/MOZGÓ FÉNY című kiállítása. A Római Magyar Akadémia, a kalocsai Nicolas Schöffer Gyűjtemény, valamint a római
Elementáris geometria
Boros Tamás és Dévényi János kiállítása
Kozák Csaba
Eukleidész Kr. előtt 300 táján írta az Elemek című könyvét. Nem tudom, hogy Boros Tamás és Dévényi János képzőművészek Elementáris geometria-kiállításának a címében szándékosan szerepel-e az utalás a „geometria atyjaként” jegyzett ókori szerző művére, ha nem, akkor beletrafáltak. Ugyanakkor a geometrikus absztrakció – azaz a geometria tudományának a modern művészetbe történő beillesztése – csak a két világháború között kezdett kibontakozni, melyet a későbbiekben konkrét művészetre (is) átkereszteltek.
Esszencia
Révész Ákos kiállítása
Kozák Csaba
Révész festészetének gyökereit, alapfelvetéseit, látványvilágát egyértelműen a második világháború utáni európai művészeti színtéren kell keresnünk. Michel Tapié (nem tévesztendő össze a spanyol festő Antoni Tápies-vel!) párizsi kritikus vezette be az „informel”, azaz a formátlanságra utaló festészeti kifejezést, míg George Mathieu 1947-ben nevezte el ezt az irányzatot "lírai absztrakciónak", aki egyben a tasizmus, azaz a foltfestészet legjelentősebb francia képviselője volt, ahogy az amerikai csurgatásos festészetnek, a drip paintingnek Mark Tobey és Jackson Pollock.
Ez nem kunszt
Erős nők és játszó fiúk
Őstémák Ferenczy Béni érett korszakából
Gulyás Dorottya
Szeptember végén Erő és harmónia Ferenczy Béni művészetében címen nyílt tárlat a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány rendezésében a KOGART tihanyi kiállítóhelyén. Az anyag válogatásakor nem az életmű egészének bemutatását tűztük ki célul, mégis szerettük volna megragadni és átadni Ferenczy művészetének esszenciáját. Ezért úgy döntöttünk, hogy a szobrász érett korszakának két központi témájára fogunk fókuszálni: a michelangelóian izmos női aktokra és az önvallomásszerű siheder fiúalakokra.
Mattis Teutsch János, a fák festője
Éber Miklós Kerek száz évvel ezelőtt Franz Marc és Mattis Teutsch János – két tematikailag előd és utód nélküli festő – voltak azok, akik elsőként megoldották az állatok és a fák antropomorfisztikus ábrázolásának problémáját.
Homo photographicus. A kortárs fotó mint a polgárság gondolkodásának lenyomata
Balla Gergely
A századforduló korabeli amatőr fotográfiája és a független fotográfia kultúrantropológiai szempontból is vizsgálható, a polgárság és az értelmiség szellemiségét, érdeklődését, kulturális és vizuális örökségét tükrözik. E polgárságból a fényképezőgép által is reflektált világlátással és modern szemlélettel emelkedtek ki olyan ismert tehetségek, mint Balogh Rudolf, Székely Aladár, továbbá Az Amatőr című folyóiratot szerkesztő, kevésbé ismert Kohlman Artúr, s végül a sok regionális jelentőséggel bíró „kismester”, Sági János
Festés-fotózás
Palotai János
Voltak, akikre Kazimir Malevics hatott, másokra a konstruktivizmus, Alekszandr Rodcsenko vagy Anselm Kiefer. Baranyay véleménye általánosítható. Fotót rajzként/vázlatként korábban sokan használtak – Cézanne, Munkácsy –, mi több, Henri de Toulose-Lautrec az Étkezés utánt Paul Sescan fotója alapján festette meg (1871).