Főoldal 2018-02-12T00:23:05+00:00
  • Tobreluts: Mitológia újratöltve

    Gyürky Katalin
    „A természetben megfigyelhető mozgás érdekel. Ahogy a szél fújni kezd, s körülötte minden mozgásba lendül. A világ feléled. Lélegzik. Hogyan lehet vajon ezt a mozgást a festészeten keresztül átadni? A hóvihart, a forgószelet, a tájfunt, s az összes, különböző dinamikával bíró szelet? A forradalmak, a különböző hatalmi rendek változásai, a háborúk mindig a pangást váltják fel. Hogyan támad fel ez a szél? Hogyan lehet fixálni, amikor egy lendkerék feltartóztathatatlanul forogni kezd? Dosztojevszkij tökéletesen megérezte epilepsziás rohama kezdetét, és zseniálisan ültette át ennek a viharnak a közeledtét prózába. A vihar előtti csend egyenlő azzal, hogy az emberiség történelmében a nagy forradalmak előtt mindig van egy piciny stagnálás. Ez az élet természetes lélegzése.”

  • Kortárs invarianciák

    Art Lover
    A kurátori koncepció arra az elvárásra épült, hogy a munkák kisebb vagy nagyobb mértékben megidézzék a szabványos mértékrendszereket, azok eszközhasználatát. Akár úgy, hogy külső segédeszközként építik őket a kontextusba, akár pedig oly módon, hogy elsősorban ikonográfiai elemként jelenítik őket meg, visszautalva arra az alapvető rendeltetésükre, minek által meghatározzuk egy kép szélességét, hosszát és átlóját vagy a szabályos emberi figura arányait.

  • TAN-ÁCS-AD-ÁS – Gerber Márton kiállítása

    Kukla Krisztián
    „Profán jelentéstartalmak felemelése megszokott kontextusuk újraértelmezésével” – így szól a kiállítás magyarázó alcíme, ám mégsem hiszem, hogy a TAN-ÁCS-AD-ÁS-on erről lenne szó. Sokkal inkább a jól adagolt és bújtatott szakrális utalásrendszer a feltűnő. A lépcsőn lemenő, a kiállítótérbe belépő néző egy lépcsőn leeső piktogramszerű alakkal szembesül először (Logrambléma), aki megbotlott, kezei viszont nincsenek, vagy legyünk megengedőbbek: a kezek szorosan a testhez simulnak, hiszen a "vigyázz, lépcső!" jelzéséhez nem szükséges kalimpáló kezeket megjeleníteni. Az emberalak így viszont leginkább egy elferdült szögre hasonlít.

  • A test epifániája – Bukta Norbert kiállítása

    P. Szabó Ernő
    Ahogyan a többféle szignó jelzi, a kiállított műveket többen festették és talán tűzték is össze a részleteket. A portrénál az történt, hogy a három festő közül ketten festették meg a harmadikat, mégpedig kétszer, s megfestés után a két kép két felét kicserélték. Az egész alakoknál az a helyzet, hogy ott mind a hárman nekidurálták magukat egy-egy modell előtt, de a végeredmény itt sem lett más, mint az, hogy az elkészült két kép két fele helyet cserélt.

Kortárs invarianciák

február 6, 2018|Categories: ONLINE|Tags: , , , , , , , , , |

Art Lover
A kurátori koncepció arra az elvárásra épült, hogy a munkák kisebb vagy nagyobb mértékben megidézzék a szabványos mértékrendszereket, azok eszközhasználatát. Akár úgy, hogy külső segédeszközként építik őket a kontextusba, akár pedig oly módon, hogy elsősorban ikonográfiai elemként jelenítik őket meg, visszautalva arra az alapvető rendeltetésükre, minek által meghatározzuk egy kép szélességét, hosszát és átlóját vagy a szabályos emberi figura arányait.

Indul az 5. Székelyföldi Grafikai Biennálé

február 2, 2018|Categories: Szélesvászon|Tags: , , , , , , , |

Siklódi Zsolt kurátor váratlan, tragikus távozása fájdalmas és szükségszerű újragondolásra késztette a Székelyföldi Grafikai Biennálé szervezőit. Siklódi Zsolt oly sokszor emlékeztetett arra, hogy „a Székelyföldi Grafikai Biennálé célkitűzése: egymás mellé helyezni a lokálist az univerzálissal, [...]

TAN-ÁCS-AD-ÁS – Gerber Márton kiállítása

január 30, 2018|Categories: ONLINE|Tags: , , |

Kukla Krisztián
„Profán jelentéstartalmak felemelése megszokott kontextusuk újraértelmezésével” – így szól a kiállítás magyarázó alcíme, ám mégsem hiszem, hogy a TAN-ÁCS-AD-ÁS-on erről lenne szó. Sokkal inkább a jól adagolt és bújtatott szakrális utalásrendszer a feltűnő. A lépcsőn lemenő, a kiállítótérbe belépő néző egy lépcsőn leeső piktogramszerű alakkal szembesül először (Logrambléma), aki megbotlott, kezei viszont nincsenek, vagy legyünk megengedőbbek: a kezek szorosan a testhez simulnak, hiszen a "vigyázz, lépcső!" jelzéséhez nem szükséges kalimpáló kezeket megjeleníteni. Az emberalak így viszont leginkább egy elferdült szögre hasonlít.

Az idő mint anyag – Pacsika Lia kiállítása

január 26, 2018|Categories: ONLINE|Tags: , , |

Sinkó István
Pacsika Lia textilművész az anyagok sokféleségében, tárgyakban, elemekben, formákban gondolkodik. Homo ludens, játszó ember, aki rátalál, rácsodálkozik és művészi kifejezéseinek eszközévé teszi környezetének tárgyait, hulladékait. Valójában az idő hulladékait. Pacsika a múlt felől közelít, anyagképei (jobb híján e szóösszetétellel tudom leginkább jellemezni alkotásainak egy részét) ready made-jei múltbeli öltözékek, újságok, képek vagy épp ajtók, ablakok, bútorok maradványai.

A test epifániája – Bukta Norbert kiállítása

január 25, 2018|Categories: ONLINE|Tags: , , |

P. Szabó Ernő
Ahogyan a többféle szignó jelzi, a kiállított műveket többen festették és talán tűzték is össze a részleteket. A portrénál az történt, hogy a három festő közül ketten festették meg a harmadikat, mégpedig kétszer, s megfestés után a két kép két felét kicserélték. Az egész alakoknál az a helyzet, hogy ott mind a hárman nekidurálták magukat egy-egy modell előtt, de a végeredmény itt sem lett más, mint az, hogy az elkészült két kép két fele helyet cserélt.

Mentén – Tolnay Imre kiállítása

január 23, 2018|Categories: ONLINE|Tags: , , , |

Gyenes Gábor
Nyomozásunk során a gyanúsítottak száma egyre nő, s a konkrét „elkövető” megtalálását az is nehezíti, hogy némely esetben a nyomok több tetteshez, több rétegben felfejthető potenciális megoldásokhoz vezetnek. Sok esetben a teljes emberi civilizáció, az emberiség jelenlétének hiánya tátong a műveken. A pusztulást sejtető struktúrák izgalmas látványa néhai ott jártakat, lakókat, tehát valaha volt életteret, generációk emléknyomait körvonalazza bennünk. Kik járhattak itt, azaz kik lenyomatai ezek a művek?

Pragmatikus líra és abszurd otthonosság – Ferencz S. Apor művészetéről

január 21, 2018|Categories: ONLINE|Tags: , , |

Ungvári-Zrínyi Kata
Egyetlen konklúzió sem megkérdőjelezhetetlen, minden mélyebb tapasztalat megérint ugyan, de kicsit értelmetlen is egyszerre, az élmények pedig távoli motívumok, amelyek megindítanak esztétikumukkal, de ugyanakkor sokszor nem tudunk mit kezdeni velük. Ismerős létélmények ezek, melyek – valóban – leginkább az abszurdban mérhetők. A finom humor azonban sokszor feloldja ezek drámaiságát, és gyakran kohéziós erőnek is bizonyul, amely elősegíti a komplex jelenségek feldolgozását is.

Bibliaolvasatok, gyógyító képek – Karátson Gábor akvarelljei Máté evangéliumához

január 17, 2018|Categories: ONLINE|Tags: , , |

Sinkó István
Sajátos megközelítésben a vázlat és az automatikus firka elegyével készült munkák kerülnek elénk, a néző néha a színek lágy, omló foltjait érzi meg először, majd kutakodni kezd a vonalháló mögött felsejlő alakok után. Egy-egy szituáció, többszöröződő alak, egymásra vetülő mozgásfázisok adják a cselekmény figuratív vonalát. E mellé spontánnak tűnő színpászmák, foltok kerülnek.

Ez nem kunszt

Homo photographicus. A kortárs fotó mint a polgárság gondolkodásának lenyomata

Balla Gergely
A századforduló korabeli amatőr fotográfiája és a független fotográfia kultúrantropológiai szempontból is vizsgálható, a polgárság és az értelmiség szellemiségét, érdeklődését, kulturális és vizuális örökségét tükrözik. E polgárságból a fényképezőgép által is reflektált világlátással és modern szemlélettel emelkedtek ki olyan ismert tehetségek, mint Balogh Rudolf, Székely Aladár, továbbá Az Amatőr című folyóiratot szerkesztő, kevésbé ismert Kohlman Artúr, s végül a sok regionális jelentőséggel bíró „kismester”, Sági János

Festés-fotózás

Palotai János
Voltak, akikre Kazimir Malevics hatott, másokra a konstruktivizmus, Alekszandr Rodcsenko vagy Anselm Kiefer. Baranyay véleménye általánosítható. Fotót rajzként/vázlatként korábban sokan használtak – Cézanne, Munkácsy –, mi több, Henri de Toulose-Lautrec az Étkezés utánt Paul Sescan fotója alapján festette meg (1871).