SZÉLESVÁSZON
Az anyagiság színrevitele – Colin Foster, PAF és Valkó László közös kiállítása
A sokáig csak a forma közvetítő közegeként számon tartott, elrejteni való és ezért marginalizálódott anyag a 20. századra felszabadult a forma által kikényszerített célszerű felhasználás alól és megtehette, hogy már nem ábrázol semmit. Ezzel megindult a formától az anyag felé történő elmozdulás a jelentésalkotás folyamataiban is, vagyis az anyag anyagként is hozzájárult a jelentésrétegek kialakításához, nem csak azzal, amit ábrázolt. Így már nem csak technikai szükségességként, hanem esztétikai kategóriaként is figyelembe vehetővé vált.
Freespace – Beszámolónk a 16. Velencei Építészeti Biennáléról
"Ekkora hangzavarban, úgy gondolom, az egyszerűségre való törekvés a legfontosabb" – szögezi le Pásztor Bence, a magyar pavilonban kiállító Studio Nomad egyik tagja. Jankó Judit és Vészi Kriszta videója a 16. Velencei Építészeti Biennáléról
Megterhelt tárgyak
Pataki Gábor
Környezetükből kiszakadt, funkcióikat és használóikat vesztett hétköznapi használati tárgyak, bontási törmelékek, értelmetlenné vált fragmentumok találkoznak össze a képeken. Egy szétszerelt cél, történelem és történet nélküli világ közömbös rekvizitumai. Ha mégis van szimbolikus olvasatuk, az csak inkább negatív értelemben: hiszen akár afféle kifordított Vanitas-allegóriákként is értelmezhetnénk őket, a pazar szirmú virágokat, a pompás egzotikus gyümölcsöket, míves óraszerkezeteket limlomokra, elveszett, a kegyelem reménye nélküli tárgyakra váltva.
Csukott szemmel – Czene Márta kiállítása
Szegedy-Maszák Zsuzsanna
A csukott szemmel nézés Czene Márta művészetének egyfajta szimbóluma is lehet, hiszen ugyanazt a viszonyítási pontoktól való elszakadást, egyfajta szabadságot testesíti meg, mint festményein a szubjektív idő- és térmegjelenítések. Ezzel persze a többek között Deborah Cameron által meghatározott női írás jellegzetességével, a kevésbé lineáris idő- és térfelfogással operál. Nyitott szemmel csak saját terét, csukott szemmel viszont az ajtón túli szobába késő este megérkező, kulcsát lerakó férjet is látja az alkotó. Összekeveredik a „tudni” és a „látni” tere.
Legyen valódi párbeszéd – Interjú Don Tamás kurátorral
Áfra János
Don Tamás az egyik legeredményesebb fiatal magyar kurátor, aki idén elindította a pályakezdő képzőművészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosító Küszöb Fesztivált, egy ehhez kapcsolódó projektkiállítás keretében pedig arra is lehetőséget teremtett, hogy az alkotók explicit módon adjanak hangot a művészeti oktatással és a képzőművészeti intézményrendszerrel kapcsolatos visszás tapasztalataiknak. A Terápia című tárlaton felvetett és fel nem vetett problémákról, illetve a szakmai párbeszéd fontosságáról beszélgettünk.
Átjárások… Talált tér*. 2. 0
Nagy Zopán
Az elképzelés, a megtervezett út, a műalkotások felé vezető elmélkedés, majd a kivitelezés: mind-mind átjárásokat, kapcsolatokat képeznek, jó esetekben hatnak is egymásra. Az Artér művészeinek kiállításán: mindez, meg is jelenik. A mindent átható képzelet pedig (továbbra is) kifürkészhetetlen…
Fényhangolás – Sheri Wills fényinstallációja
Tolnay Imre
A kis somorjai zsinagóga épület belső falait éppen most megvilágító napsugarak nyolc perccel ezelőtt indultak el a Napról. A bent elhelyezett projektorokból kiáramló fény a művész által rögzített (felvett) fényt reprodukálja, melyet még januári ottjártakor vett fel fényérzékeny hordozóra, filmre. Az épület falai magukba zárták a több mint száz év alatt ott járt fényt – ha végiggondoljuk, ez jóval többet jelenthet, mint amennyit első olvasatra tűnik: generációk által megélt történéseket, hangokat, egy szakrális tér sok évtized alatt felhalmozódott szellemi-lelki rezonanciáit.
11. Ördögkatlan Fesztivál
MOST JÖN A TIZENEGYEDIK! 2018. július 31. – augusztus 4. Tíz év alatt elkoptak üdvözlő szavaink. Az olvasó bólogat, mert jóindulatú, sőt talán szeret is bennünket, de hát mégiscsak a könyökén jön ki, hogy ünnep, meg nemnormális, [...]
Ez nem kunszt
Mattis Teutsch János, a fák festője
Éber Miklós Kerek száz évvel ezelőtt Franz Marc és Mattis Teutsch János – két tematikailag előd és utód nélküli festő – voltak azok, akik elsőként megoldották az állatok és a fák antropomorfisztikus ábrázolásának problémáját. Mattis Teutsch János a klasszikus modernizmus, közelebbröl az orphikus azaz zenei expresszionizmus nemzetközi rangú művészei köréből ha nem is az elfeledett, de bizonyára a nem érdemszerűen méltatottak közé tartozik. Az e műfajba sorolható munkái kimagaslónak és egyedülállónak minősíthetők. E tanulmány csupán művészetének ezidáig meglepő módon meg nem értett és tudomásul nem vett részterületére, az antropomorf faábrázolására hívja fel a figyelmet. Franz Marc néhány esztendővel Mattis Teutsch antropomorf faábrázolásainál korábban létrejött, de ezidág hasonlóképpen fel nem ismert antropomorf állatábrázolásai egy másik tanulmányom tárgyát képezik. A két festő [...]
Homo photographicus. A kortárs fotó mint a polgárság gondolkodásának lenyomata
Balla Gergely
A századforduló korabeli amatőr fotográfiája és a független fotográfia kultúrantropológiai szempontból is vizsgálható, a polgárság és az értelmiség szellemiségét, érdeklődését, kulturális és vizuális örökségét tükrözik. E polgárságból a fényképezőgép által is reflektált világlátással és modern szemlélettel emelkedtek ki olyan ismert tehetségek, mint Balogh Rudolf, Székely Aladár, továbbá Az Amatőr című folyóiratot szerkesztő, kevésbé ismert Kohlman Artúr, s végül a sok regionális jelentőséggel bíró „kismester”, Sági János
Festés-fotózás
Palotai János
Voltak, akikre Kazimir Malevics hatott, másokra a konstruktivizmus, Alekszandr Rodcsenko vagy Anselm Kiefer. Baranyay véleménye általánosítható. Fotót rajzként/vázlatként korábban sokan használtak – Cézanne, Munkácsy –, mi több, Henri de Toulose-Lautrec az Étkezés utánt Paul Sescan fotója alapján festette meg (1871).