SZÉLESVÁSZON
A jövő folyton ismétlődik
Sinkó István
„S töprengnél bár reggeltől estvélig, estétől a hanyatló éjfélig: akkor sem töprenghetnéd ki, tárhatnád értelemmel elő a kifürkészhetetlen Túlnant." Caspar David Friedrich beszél így a világban való gondolkodásról, a festészetről. Vajon a Túlnan a jövő? Vagy épp az a transzcendens Túlnan, mely megvált minden jövőtől? Nem tudhatjuk. Mózes Katalin következetesen e túlnanságból tekint vissza ránk, hol keserédes, hol fanyar ízeket keverve képeibe, hol bölcselkedik, hol meg játszik (velünk), mint gyermek, ha ceruzát kap és árkus papírt.
Magyar avantgárd kiállítás Párizsban
Moholy-Nagy László: G4 Kompozíció, 1926, lavírozott tus, piros galalit, papír, 40 x 49,8 cm © Archives Galerie Le Minotaure Két párizsi galéria a Le Minotaure és az Alain Le Gaillard összefogásában, Passuth Krisztina [...]
Dél-Amerikában a Szépművészeti Múzeum anyaga
Idén új állomáson mutatkozik be a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria anyagából válogatott kiállítás. A nagy sikerű londoni, római, párizsi, milánói és madridi kiállítások után a gyűjtemény most a dél-amerikai kontinensen, Buenos Airesben, [...]
A “rendjeink” különböznek – Beszélgetés Zékány Diával
Sirbik Attila
Zékány Dia korán felismerte és azóta is tudatosan dolgozik a tárgytömegek entrópiájának eleve absztrakthoz közeli képiségével. A túlzsúfolt szobák látványát affirmatív iróniával festményekké transzformálja, és rendszerint üres white cube terekben mutatja be. A modernség tiszta művészeteszménye, technoutópista strukturalizmusa, valamint a halmozódó felesleggel, szeméttel, rendezetlenséggel szembesítő hétköznapi és művészeti ellenhagyomány (Kurt Schwitterstől Thomas Hirschhornig) egymásba fordításával kísérletez.
Ego ornamentika – Varkoly László kiállítása
Kozák Csaba
Varkoly nem azonosulni akart másokkal, nem szándékozott semmilyen csoportosuláshoz tartozni, hanem a saját útját járva egyszerűen beintett a hatalomnak, a hivatalos művészetnek, így tagadva meg a kor értékrendjét. Eszembe jut róla a kor egy másik kultikus figurája, Baksa-Soós János, a Kex együttes frontembere, aki nem átallott egy keresztben fehér-rózsaszín csíkos nadrágban kimenni az utcára. Nem színpadi jelmezről volt szó, hanem hétköznapi viseletről. Mindkettőjük jelenléte irritálta az utca rendőreit.
A világ feltételezett struktúrája – Iscsu Molnár István képeihez
Palotai János
Ide kötődik a kép és a szó prioritásának a kultúra története során folyamatosan változó viszonya is. Ennek újabb fejleménye Derrida posztmodern grammatológiája, eszerint a világ szöveg, grafikus jel, nyom, írásjel. Ebben a felfogásban a vizuális műalkotások is továbbírják a szöveget. Iscsu ironikus képei a rendszerváltás idejéből – például a Jákob lajtorjája, ahogy átírja a bibliai dolgot – ugyanúgy részei ennek, mint az írott művekhez rendelt illusztrációi.
H+ősök újra – Ázbej Kristóf, Fülöp Gábor és Olajos Ilka kiállítása
Sturcz János
Ez az emberi körvonalakat hordozó lény harmonikus, önmagával megelégedett, létteljességet hordozó. Csak az nem dönthető el, hogy emberi figurát vagy egy természeti szerveződést – katicabogárbolyt vagy virágos mezőt – látunk, amely mimikri révén vette fel a humanoid formát. Utóbbi esetben a felszín alatt nem egy emberi belső szerveket hordozó testet, hanem virágtelevényt és bogárbolyt kell elképzelnünk.
Futurum perfectum
Tóth Ditta
A Fiatal Képzőművészek Stúdiójában Nemes Z. Márió kurátori munkája alatt létrejött kiállítási anyag elbeszélői ideje azt a jövőben teoretikusan bekövetkezett katasztrófát jelöli, amely az emberiség letűnéséhez vezetett. A „pusztulás” utáni vízióikban Fridvalszki Márk, Győrffy László, Keresztes Zsófia, Kis Róka Csaba, Lichter Péter és Szűcs Attila nem pusztán ehhez a szituációhoz alkalmazkodnak, hanem kísérletet tesznek arra is, hogy továbbgondolják az adott realitás lehetőségeit, és műveik is előidejű prognózisai legyenek az abból kibomló jövőnek.
Ez nem kunszt
Homo photographicus. A kortárs fotó mint a polgárság gondolkodásának lenyomata
Balla Gergely
A századforduló korabeli amatőr fotográfiája és a független fotográfia kultúrantropológiai szempontból is vizsgálható, a polgárság és az értelmiség szellemiségét, érdeklődését, kulturális és vizuális örökségét tükrözik. E polgárságból a fényképezőgép által is reflektált világlátással és modern szemlélettel emelkedtek ki olyan ismert tehetségek, mint Balogh Rudolf, Székely Aladár, továbbá Az Amatőr című folyóiratot szerkesztő, kevésbé ismert Kohlman Artúr, s végül a sok regionális jelentőséggel bíró „kismester”, Sági János
Festés-fotózás
Palotai János
Voltak, akikre Kazimir Malevics hatott, másokra a konstruktivizmus, Alekszandr Rodcsenko vagy Anselm Kiefer. Baranyay véleménye általánosítható. Fotót rajzként/vázlatként korábban sokan használtak – Cézanne, Munkácsy –, mi több, Henri de Toulose-Lautrec az Étkezés utánt Paul Sescan fotója alapján festette meg (1871).