SZÉLESVÁSZON
A világ legnagyobb művészeti központja
Leginkább talán egy hatalmas hajó és egy bálna fúziójára emlékeztet a dél-tajvani Kaohsziung városában nemrég átadott megakomplexum, amely jelenleg „A világ legnagyobb előadó- és művészeti központja” cím birtokosa. Az épület a különös kialakításnak köszönhetően számtalan [...]
Koponyák a Várhegyen
Cranium Celebramus, a Magyar Nemzeti Galéria pop-up kiállítása
Margl Ferenc
A koponya a halál, az elmúlás és a végesség ikonikus jele – gondoljunk Hamlet ominózus monológjára, a különböző intézményesített veszélyjelzésekre vagy épp a horror és kalandfilmek kelléktárára. Ehhez a koponyáról meglévő hétköznapi és épp ezért kevésbé tárgyalt diskurzushoz csatlakozik a Cranium Celebramus, amely egy időben és térben jól elhelyezett kiállítás.
Léptékek között
Sulyok Gabriella kiállítása
Garami Gréta
Sulyok Gabriella alkotásai nem tájábrázolások tehát, hanem a természet motívumkincséből táplálkozó lírikus gondolatképek, a világi lét és a transzcendens létezés összefüggéseit kutató, Weöres Sándor világát rajzban idéző elmélkedések, amelyek a természet folyamatos mozgásban lévő metamorfózisát jelenítik meg. A vonal és folt mellett talán még fontosabb, még izgalmasabb részlete Sulyok képeinek az üresség. A kitöltetlen fehér, amelyből kinő, és amelybe visszabújik a táj.
Könyvjelző
Nagy Zopán: Jelenések – átfedések című kiállításához
Bálint Ádám
A nyolcvanas évek végén járt nálunk egy berlini művész, aki Budapesten, a Stúdió Galériában szeretett volna egy happeninget létrehozni. Az előadásának része lett volna egy saját maga által fordított szövegrészlet egy maya kódexből. Összesen négy vagy öt prekolumbián kódex maradt meg, lehet, hogy az önállóan, saját megfejtése szerint készült fordítás a Drezdai Kódexből való, de erre nem emlékszem pontosan.
The Big Data Gaze
Puskás Marcell kiállítása
Balajthy Boglárka
I am a coffe addict. I am a pizza lover. I like travelling. I want to buy a Tesla. Follow me. Write me. I am really lonely. Ezeket az önjellemzésként szolgáló, ismerős és meglehetősen banális mondatokat Puskás Marcell The Big Data Gaze című kiállításán megjelenő több ezer, hasonlóan egyszerű kijelentés közül szemezgettem. Mondatok helyett azonban, engedelmeskedve a Puskás munkái által diktált követelőző, offenzív formanyelvnek, talán célszerűbb az „adat” címkével jelölnöm ezeket az online térből kiragadott, felszínességük ellenére gyakran mégis túlzottan intim információkat.
DLA INTRO VI.
Doctor of Liberal Arts students of the University of Pécs
Patrick Nicholas Tayler
DLA INTRO is an annually organised exhibition with the aim of introducing the new Doctor of Liberal Arts students of the University of Pécs, and to exhibit the latest developments in the ongoing endeavours of the upper-graders. DLA INTRO is also an event that hosts the concert of the doctorate institution’s music department, further enriching the exhibition’s scope. As a group exhibition that displays diverse artistic practices, it creates a space of discourse for the question of what art is, its expansive nature - and thus its ungraspable definitions.
Színek, fények, vízfelületek és pára
Őry Annamária vietnámi képei
Jankó Judit
"Az utazás önmagában is mindig nézőpontváltással jár, ahogy egy nyelv, vagy egy vizuális kultúra megismerése is. Vietnám izgalmas közeg, és még érdekesebbek az elmúlt 20 év változásai benne. Az én generációm tagjai nyugati trendeket beépítő, ugyanakkor tudatosan a vietnámi elemeket is használó, de a nemzetközi színtéren is otthonosan mozgó figurák. A nyugati hagyományokból építkező figurális festészet, a vietnámi örökséget tudatosan és teljesen kortárs módon használó művészet, a koncept-, a fotó-, a videóművészek és a dokumentumfilmesek egyaránt megtalálhatóak." Őry Annamária megszakításokkal egy évet töltött Vietnámban, az ott készült képeiből látható most kiállítás a Karinthy Szalonban november 9-ig. Élményeiről és Ázsia festészetére gyakorolt hatásairól beszélgettünk.
TECHNO, TECHNE
four paintings by David Utcai
Tayler Patrick Nicholas
Temporality plays a key role in the work of Dávid Utcai. Drawn to the sonic structures of techno and electronic music in general, Utcai investigates how materials create an ambient of visual signs. According to József A. Tillmann techno is one of the contemporary forms of the sublime[1] – that is: an overpowering presence, a loss of self-definition, a combination of beauty and fear.
Ez nem kunszt
Erős nők és játszó fiúk
Őstémák Ferenczy Béni érett korszakából
Gulyás Dorottya
Szeptember végén Erő és harmónia Ferenczy Béni művészetében címen nyílt tárlat a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány rendezésében a KOGART tihanyi kiállítóhelyén. Az anyag válogatásakor nem az életmű egészének bemutatását tűztük ki célul, mégis szerettük volna megragadni és átadni Ferenczy művészetének esszenciáját. Ezért úgy döntöttünk, hogy a szobrász érett korszakának két központi témájára fogunk fókuszálni: a michelangelóian izmos női aktokra és az önvallomásszerű siheder fiúalakokra.
Mattis Teutsch János, a fák festője
Éber Miklós Kerek száz évvel ezelőtt Franz Marc és Mattis Teutsch János – két tematikailag előd és utód nélküli festő – voltak azok, akik elsőként megoldották az állatok és a fák antropomorfisztikus ábrázolásának problémáját.
Homo photographicus. A kortárs fotó mint a polgárság gondolkodásának lenyomata
Balla Gergely
A századforduló korabeli amatőr fotográfiája és a független fotográfia kultúrantropológiai szempontból is vizsgálható, a polgárság és az értelmiség szellemiségét, érdeklődését, kulturális és vizuális örökségét tükrözik. E polgárságból a fényképezőgép által is reflektált világlátással és modern szemlélettel emelkedtek ki olyan ismert tehetségek, mint Balogh Rudolf, Székely Aladár, továbbá Az Amatőr című folyóiratot szerkesztő, kevésbé ismert Kohlman Artúr, s végül a sok regionális jelentőséggel bíró „kismester”, Sági János
Festés-fotózás
Palotai János
Voltak, akikre Kazimir Malevics hatott, másokra a konstruktivizmus, Alekszandr Rodcsenko vagy Anselm Kiefer. Baranyay véleménye általánosítható. Fotót rajzként/vázlatként korábban sokan használtak – Cézanne, Munkácsy –, mi több, Henri de Toulose-Lautrec az Étkezés utánt Paul Sescan fotója alapján festette meg (1871).