Túl közel és túl távol

Pályakezdők lehetőségei: ösztöndíjak, pályázatok, rezidens programok, lehetőségek a hazai és nemzetközi terepen

Csatlós Judit

 

Brückner János:  A jövő mártírjai, 2013-2014, köztéri installáció

Brückner János: A jövő mártírjai, 2013-2014, köztéri installáció

Messze meghaladja a cikk terjedelmét annak feltérképezése, hogy a pályakezdő művészeknek milyen lehetőségei vannak a hazai és nemzetközi művészeti élethez való csatlakozásra. Számba kellene venni a művek létrehozásának egzisztenciális és szakmai feltételrendszerét, a közvetítő szerepet felvállaló intézményi szereplőket (a galériarendszertől kezdve a civil szervezetekig), a művek nyilvánosság elé kerülésének pályáit. Bizonyos időszakonként mégsem árt áttekinteni azokat a formális kereteket, melyek rendelkezésre állnak.1

A fiatal művészek nem szűzen lépnek be a művészeti világba. Már a képzési időszak során megkezdődik a társadalmi kapcsolatok kiépítése (melynek az egyetemi társak, tanárok is részei), a cserekapcsolatok által a szakmai látókör kiszélesítése, más országok művészeti infrastruktúrájának megismerése. Itt említhetjük meg a tehetséges hallgatók számára megpályázható díjakat is, mint amilyen az ESSL Art Award, amely a 3500 Euro támogatás mellett lehetőséget biztosít a bécsi Essl Múzeumban való bemutatkozásra, melynek presztízse messze meghaladja a pénzjutalom jelentőségét.

Kifejezetten a pályakezdők szakmai fejlődését és helykeresését segítő szervezet a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE), amely a súlyos fenntartási problémák ellenére azon kevés intézmény közé tartozik, amely stabilan kiáll a művészeti szcéna érdekei mellett, és rendszeresen reagál szakmapolitikai kérdésekre. Ezek súlyát az egyesület munkája alapozza meg. Jelenleg a V4 (Visegrádi Négyek) országok mellett Észtország, az Egyesült Királyság és Franciaország hasonló profilú intézményeivel működtet kölcsönös rezidenciaprogramokat, emellett változó igényekhez igazodva fórumokat, előadásokat, workshopokat szervez. A Stúdió Galéria és a Labor2 évente ír ki kiállításpályázatot, így sok kortárs művész és művészcsoport első egyéni bemutatkozása valósult már meg ezeken a helyeken. Az egyesület három műterme közül kettőt a tagok használnak, de két vendégművész közti időszakban a harmadik műterem kedvezményesen bérelhető. Az FKSE és a hozzá kapcsolódó alapítvány jegyez két szakmailag figyelemreméltó díjat is (Stúdió-díj, Herczeg Klára-díj). Emellett rendszeres tájékoztatást ad a szervezet ösztöndíjakról, rezidencia programokról, pályázatokról, pénzügyi lebonyolítást vállal, esetenként közvetít a kurátorok felé. A tagság igazi értéke a gyakorlati előnyök mellett az a szellemi közeg, amely egy közösség lehetőségét kínálja. Hasonló célokkal – bár jóval korlátozottabb feltételek között – működik a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója.

Az alkotómunka szellemi és anyagi feltételeinek megteremtését legkomolyabban a hosszabb-rövidebb időtartamú ösztöndíjak biztosítják. A fiataloknak többnyire nincs még biztos egzisztenciájuk, megélhetésük, így a rendszeres jövedelem nemcsak az adott évben járul hozzá az alkotómunka folytatásához; hosszú távon hozzásegít a pályán maradáshoz, megerősíti a művészszerepet, így közreműködik az identifikációs folyamatban.3 A Emberi Erőforrások Minisztériumának alkotói ösztöndíjai (a Derkovits Gyula képzőművészeti, a Pécsi József fotóművészeti, a Kállai Ernő művészettörténészi és műkritikusi ösztöndíjak) és a műteremhasználatot is biztosító DLA-ösztöndíj mellett érdemes megemlíteni a talán kevésbé ismert Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat. Ez utóbbira 40 éves korig pályázhatnak a „hazai tudományos, gazdasági és kulturális élet legtehetségesebb fiatal szakemberei”. A piaci szféra az ösztöndíj-jellegű szponzorációval idáig kevésbé élt, jelenleg az UniCredit Bank által indított Tehetségprogram – a kortárs művészetért hat hónapos dotációja érhető el, bár kizárólag csak festők számára. Az alkotói támogatások közül a korábbi években az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) szerepe megkerülhetetlen volt, ugyanakkor a jelenlegi helyzetet jól jellemzi, hogy az idei évi pályázati kiírásában szerepel a havi 200 000 forintos kiemelt támogatás, azonban az eredmények között csak egyszeri támogatásokat találunk. Az állam kultúrpolitikai szándékait jelzi az MMA (Magyar Művészeti Akadémia) intézményi szerepbe hozása. Szemben az NKA csökkenő költségvetésével, az MMA egyre nagyobb büdzsével gazdálkodik, mely egy részét szintén kulturális termékek támogatására fordítja. Mivel a nemzetközi érdekeltségű szervezetek inkább átfogó projektterveket vagy együttműködésen alapú programokat finanszíroznak, mint az Erste Stiftung vagy a Visegrádi Alap, így nem váltják ki az alkotói ösztöndíjakat. A jelen kultúrpolitikai szituáció így nehéz helyzet elé állíthatja a szcénába most belépő szereplőket, mind a helykeresés, mind a morális kérdések tekintetében.

A műterem számos esetben még mindig szükséges az alkotáshoz, jóllehet az elmúlt két évtizedben a használt médiumokkal párhuzamosan jelentősen átalakultak a munkaterek. Az Amadeus Pályakezdő programja 13 festőnek és szobrásznak 3 évre kínál műtermet, emellett az Inventio Arts hat hónapra és a PP Center Partizán műterem előre meghatározatlan időre biztosít alkotóhelyet műtárgyért cserébe. Az előbbi két esetben a szervezők az itt készülő produkciók nyilvánosságra hozásában is érdekeltek, vásárokon, rendezvényeken jelennek meg művészeikkel, az Inventio Art kifejezetten menedzsmenttel is foglalkozik. Ezek mellett számos, egyrészt teljesen önköltséges, másrészt különböző pénzügyi konstrukciókkal részlegesen támogatott stúdió és kollektív műterem található a fővárosban, így az Art Quarter Budapest, az Atelier Pro Arts (A.P.A.), a Brody Studios, a Budapest Art Factory, a Lehel úti kollektív műterem vagy a Jurányi Inkubátorház és a Müszi.

Az egyéni pályák alakulásában egyre nagyobb jelentőséget kapnak a rezidenciaprogramok. Ezek keretében szakmai tudáscsere, kapcsolati tőkeépítés valósulhat meg, így az alkotói-kutatói munka mellett a karrierépítés jut szerephez. Nem egy fiatal stratégiájában fontos az egymást követő rezidenciákon való részvétel, mely időlegesen elhárítja a megélhetés, lakhatás gondjait. Az FKSE, a Visegrádi Alap, az ACAX (Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda), a Budapest Galéria, a Tranzit–Erste Stiftung programjai mellett számos esetben közvetlenül a fogadó intézményhez lehet pályázni.

A karrierépítés fontos állomásait jelenthetik, lendületet adhatnak neki a nagy presztízsű díjak, jóllehet ezek pénzbeli értéke és jelentősége változó. Az AICA (Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata) és a Tranzit díjai a szakma elismerését tükrözik, egyúttal bizonyos művészeti gyakorlatok, gondolkodásmódok ösztönzői. A nemzetközi vérkeringésbe való bekerülés tekintetében a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj és a Henkel Art.Award a legkecsegtetőbb. A Leopold Bloom 10 000 euró értékű díjára kiállítástervvel pályázhatnak a művészek egy európai művészeti intézménnyel (múzeum, galéria, biennále) közösen. A Henkel Art.Award győztese pedig a bécsi MUMOK-ban kap kiállítási lehetőséget a 7 000 eurós fődíj mellé. A kétévenként kiosztásra kerülő Esterházy Művészeti Díj kiállítási lehetőséggel nem jár, bár a hazai viszonyok közötti 5000 eurós fődíj jelentős. A legfrissebb hazai díj, a Chimera Art Award művek létrehozását támogatja, a nyertes a Chimera-Project Galériában megrendezett kiállításához kap 1000 dolláros kiállítási büdzsét.

A támogatási rendszerben (beleértve a szakmai programokon és díjakon való részvételt) a hangsúly a fiatalokra esik, melyet jól mutat a gyakori 35 éves korhatár. Ez azt feltételezi, hogy a művészek ezen az időszakon túl már alkotói munkájukból tudják finanszírozni pályájukat. Ugyanakkor hazánkba „nem érkeztek nagy számban külföldi galériák, nem alakult ki valódi fizetőképes (gyűjtői) kereslet, a magántámogatások rendszerét hol a válságok, hol a szabályozás hiánya építette le”4, így a középgenerációs művészek jó eséllyel nemcsak szakmai5, hanem egzisztenciális válságba kerülhetnek. A rendszerváltás óta az FKSE tagjai körében három felmérés készült, melyek a fiatal művészek által elfoglalt társadalmi és szakmai helyet és a jövőre vonatkozó elképzeléseket kívánták körvonalazni. 1994-ben a Gallup Intézet6 és 1999-ben a Personal Press Projekt7 készített reprezentatív kutatást, az idei évben a Nem túl távoli jelen című kiállítás8 keretében (nem reprezentatív mintavétellel) kérdőíveztek a kurátorok. Ezek segítségével az elmúlt húsz év változásai részben nyomon követhetőek. A munkakörülmények egyértelműen javultak, a szakmai lehetőségek köre bővült, egyre több rezidenciaprogram válik elérhetővé. A pozitív elmozdulás ellenére a lehetőségek és kilátások mégis korlátozottak: a művek létrehozásának költségei nőttek, megtérülésük bizonytalan, a stagnáló infrastruktúra mellett bizonyos értékek romlottak is a 1994-es állapothoz képest. A 2014-es kép feszültségekkel terhelt: a megkérdezettek anyagi szempontból sötét jövőt látnak maguk előtt, 74% százalékuk szerint a művészek pályáját negatívan befolyásolják az anyagi feltételek,9 mégis optimisták a szakmai kilátások tekintetében.10 Mondhatni, a pályakezdők számára a művészlét kezdete egyszerre túl közeli és túl távoli.

A szerző az EMMI Kállai Ernő művészettörténészi és műkritikusi ösztöndíjasa.

Jegyzetek

1            Az alábbi felsorolás nem törekszik teljességre.

2            A Labort az MKE, a C3 és az FKSE közösen üzemelteti.

3            A pályaelhagyás szempontjából a két legkritikusabb időszak az iskolarendszerű képzés vége, amikor ki kell alakítani a saját egzisztenciát, valamint a harmincöt éves kor körüli időszak, amikor megszűnnek a pályázati lehetőségek. (Csatlós Judit: „Kiszállni a mókuskerékből, saját projekteket csinálni…”. Kutatási beszámoló. Budapest, 2010)

4            A kulturális szféra helyzete Magyarországon. http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/a-kulturalis-szfera-helyzete-magyarorszagon. Letöltés: 2013. 07. 09.

5            Erről lásd: Bordács Andrea: Hová tűnt egy nemzedék? Művészgeneráció-váltás az elmúlt 10 évben. Új Művészet, 2007/4

6            Stúdió Évkönyv 1994-95. Budapest, FKSE, 1996

7            http://www.c3.hu/~gbakos/ppp/description.html

8            Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak diplomakiállítása. Kurátorok: Ács Bálint, Darvas Angéla, Don Tamás Milán, Károly Eszter, témavezető: Mélyi József.

9            Pontosan 37% szerint határozott, 37% szerint közepes mértékben befolyásolóak az anyagi tényezők.

10            Talán a pozitív elvárások nem csak a fiatal kor következményei: az önkitöltős adatfelvétel miatt jó eséllyel azok küldték vissza, akik egyébként is aktív művészek és kötődnek az FKSE-hez.

Print Friendly