Csapatépítés Mezőszemerén

Csapatépítés Mezőszemerén

Alkotótábor „képzős” hallgatóknak

Bukta Imre

 

A művésztelep résztvevői

A művésztelep résztvevői

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszéke a tíz féléves oktatás alatt a hallgatók számára három művésztelepi részvételt ír elő. Ezek a táborok nagyobb részben a Tihanyi Művésztelepen zajlanak, ám a szűkös nyári és kora őszi időkeret miatt az oktatók más megoldások után is néznek.

Így jutnak el a hallgatók például a Tisza-gát ártéri oldalára épült csongrádi művésztelepre, ahol hangulatos környezetben felszerelt műhelyek várják az alkotó diákokat. Ám a lehetőségeket tovább kellett bővíteni. A Bukta Imre–Kiss Péter-osztály néhány éve Mezőszemerén tartja az alkotótábort, ennek szinte csak racionális okai vannak: az egyhetes intervallumot ki tudjuk tolni közel két hétre, nyári időszakban bonyolódhat a művésztelep, valamint az olcsó falusi kondíciók is mellette szólnak (az 560 forintos ebéd, a 120 forintos kávé, a falusi „szponzorokról” nem is beszélve: például az idén kaptunk több zsák zöldséget, száz tojást, ami azért fontos, mert a legtöbb diáknak éttermi tálcaleszedési munkával kell összekaparni a táborra valót).

A művésztelep a falu közepén zajlik, egy aránylag tágas ingatlanon, ahol több épületben – nem luxus környezetben, ám megfelelő feltételek mellett – dolgozhatnak a hallgatók, a közösségi „csűr”-ben pedig az esti prezentációkat lehet megtartani. Talán nem köztudott, hogy az egyetem festő szakos osztályai rotációs rendszerben épülnek fel, azaz elsős hallgatóktól a diplomázókig tagjai az általában húszfős közösségnek, ezáltal a szakmai tapasztalati szint is különböző, ami itt a kísérleti terepen másképp csapódik ki, mint a „hivatalos” Epres-kerti műtermekben. Idén harmadik alkalommal került sor a mezőszemerei diák-művésztelepre augusztus első felében.

Meg kell valljam, első alkalommal tartottam attól, hogy kockázatos olyan színtérre vinni a hallgatókat, amit jómagam aknázok ki vizuálisan évek óta, sőt magát a falut is összekötik művészi mivoltommal. Azonban hamar rá kellett jönnöm, a hallgatókat ez egyáltalán nem „hatja meg”, nem érdekli motívumok tekintetében a „lepukkant” vidék, és az a megjelenítés sem, ahogyan azt én megközelítem. Szerencsére. Egészen más szemszögből, a Zeit Geist és a fiatalkori szellemiség aspektusából, tapasztalatából vizsgálják, tanulmányozzák a jelenségeket, anyagokat. A megfigyelési, vizuális, kutatási eredményeik ezért természetesen kísérleti jellegűek, ami nem jelenti azt, hogy az alkotás ne lenne maradandó a számukra, hiszen ha adott esetben egy organikus anyagokból elkészült helyspecifikus installáció idő múltával enyészetté válik is, maga a cselekvés lerakódik a személyes emlékezet raktárába. Erre a rövid időre szinte kivétel nélkül minden hallgató „eldobta” az ecsetet, és számára új médiával foglalkozott a rendelkezésre álló másfél hét alatt.

A „sláger” a digitális kamerával készített fotó, film és „stop-motion”, azaz a kockázással előállított mozgókép volt. De ezek mellett szintén izgalmas kísérletezés a hallgatók számára a legősibb fotóeljárásnak számító camera obscurával felvételeket készíteni.

A modern média használata és egy-egy jó ötlet magával hozza a további kollektív építkező gondolkodást, ennek eredményeként finomra csiszolt videomunkák is születtek. Ilyen például Boruzs Ádám és Koncz Gábor elsőéves hallgatók közösen készített Oázis című ötperces filmje, mely egy remek adott eszköz (polikarbonát „ablak”) bevonásával, a fény (és árnyék) által ábrázolt tünékenységről szól.

Molnár Judit Lilla negyedéves hallgató nem először használ fel közlekedési táblákat olyan műveihez, amikkel a társadalomban zajló folyamatokat szimbolizál, érintve az aktuálpolitikai mozgásokat is. A képzőművészet eszközeit komplexen alkalmazó hallgató által készített munkák közül a Kétél című alkotását emelném ki.

Dóczi Attila szintén jövőre diplomázó hallgató munkája kitekint a világba: egy nemzeti szimbólum „átszabásával”, egy talált tárgy és ráégett „szennyesének” együttes alkalmazásával hívja fel a figyelmet a Földön pusztító háborúk egyikére (sajnos e pillanatban lehet válogatni).

Révész Anna elsőéves hallgató (nevével ellentétben inkább japán indentitású, mint magyar) munkáiban általában az ember (önmaga) és az állat misztikus kapcsolatát leheletfinom – ha úgy tetszik japános – festészettel érzékelteti. Lelki nyomatok ezek inkább, olyanok, mint a hipnózisban felszínre törő psziché. A vízfestés mellett ezúttal kis objekteket is készített.

A reprodukciók nem színvonalbeli kiemelések, pusztán bemutatják azt a sokrétűséget, amit a hallgatók viszonylag kis földrajzi és vizuális területről „letöltenek” és megjelenítenek.

Összegzésképpen elmondható, hogy úgy a hallgatók, mint az oktatók számára fontos esemény a nyári hallgatói művésztelep. Egyfajta csapatépítő tréning, ami közösségépítésen felül komoly alkotómunkával jár.

Az esti tábortüzeknél pedig minden ki van alaposan tárgyalva: elsősorban a művészet, aztán a parázs vitákat kiváltó aktuális kultúrpolitikai kérdések, az emberi kapcsolatok, és a végére – ha így utólagosan megengedik – ittunk egy-egy korsó sört, mert a bográcsban odakozmált slambuc ezt megkívánta.

Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!