Festő a tájban

Festő a tájban

Nyerges Pál balatoni tájképei

Tihanyi Bencés Galéria, 2014. V. 16–VI. 29.; Szőnyi István Múzeum, Zebegény, 2014. IX. 6–X. 5.

Gopcsa Katalin

 

Nyerges Pál:  Sárgaköpenyes önarckép,  1978–1980, olaj, farostlemez, 60x50 cm

Nyerges Pál: Sárgaköpenyes önarckép, 1978–1980, olaj, farostlemez, 60×50 cm

Az Öreghegyen, Balatonalmádiban a 60-as évek végén gyakran találkoztunk a festő tagbaszakadt alakjával, amint felszerelésével megfelelő helyet keresett magának a munkához. A Töltés utca környéke, ahol nemrég még járt a pöfögő vonat, vagy a kanyargós meredek Mátyás király utca jó kilátást biztosított a tóra, szép ívet rajzolt a fűzfői öböl karéja onnan. Tájba illő látvány volt a plein airben gyorsan akvarellező ősz művész, aki erőteljes grafikai stúdiumokkal indult, és akit számos mester (Aba-Novák, Beck, Koffán, Szőnyi, Varga Nándor Lajos, Szentiványi), valamint a nagybányaiak szellemisége érlelt festővé. Nemrég (2012) megjelent igényesen szerkesztett albuma (Feledy Balázs; Magyar Képek Kiadó) gazdag válogatásban (180 kép) mutatja be munkásságát: korai grafikai lapjait, otthonának enteriőr képeit, portréit, gazdag önarcképsorozatát, csendéleteit és hazai tájképeit, illetve az utazásai során készült műveket.

A Balaton első képi ábrázolásai magukon viselik a műfajok technikai meghatározóit, de a tényleges képi megjelenítéseknek is megvan a sajátságos történetük, amelyek tükrözik a Balaton kultúrtörténeti megítélésének változásait is. A Balaton-ábrázolások galériája bemutatott ősmocsárt sugalló tájképeket, azokat benépesítő mesterségek képviselőit, a végtelen víztükör látványát kihangsúlyozó „róna-képeket”, a Pálóczi Horváth Ádám által büszkén tengerré kinevezett magyar tájat. Ez az írók, költők műveihez kapcsolódó, festők által teremtett Magyar Tenger-kép egyre árnyaltabb lett. Az egyik szemlélet az érintetlen természetet, a vágyott paradicsomi létet, a vidám, melankolikus, sivár, ujjongó, játékos, vadregényes, haragvó, emberi érzéseket megjelenítő világot mutatja, amikor a Természet és az Én nem volt elválasztva egymástól. Más a visszatérő motívumrendszere annak a szemléletnek, amely a társadalmi és történeti mozzanatokat is meg kívánja jeleníteni, és az ahisztorikus természetfogalommal ellentétben az emberformálta, -alakította tájra, annak változó formációira helyezi a hangsúlyt.

Nyerges Pálnál érdekesen ötvöződik, más-más hangsúllyal jelenik meg mindkét szemléletmód. Gondosan megörökíti a felsőőrsi prépostsági templomot, a veszprémi és Balaton-felvidéki jeles műemlékeket, az Utazások a Balaton körült író Eötvös Károlyhoz kötődő Mórocza házat, az apró öreg pincéket, a vöröskő alapú házakat, de a környék flórájával, a szömörcékkel és napraforgókkal, a bakhátas szőlőkkel még sokkal bensőségesebb a viszonya. Megkapó az az egyértelmű derű és bensőséges otthonosság, ami balatoni tájképeiből árad. Nincsenek háborgó hullámok és drámai égi-vízi összecsapású viharok, soha nem félelmetes és nem is hangsúlyosan főszereplő a tó. Minden bizonnyal innen ered monográfusának epitheton ornansa: „A pannón festő”, amelyet feltehetően Végvári Lajos hajdani jellemzése sugallott: „…Ha van pannóniai mentalitás, latinos, borozgató…, úgy bizonyos, hogy ennek a történelmi hagyománynak egyik továbbvivőjét és dicsőítőjét Nyerges Pálban kell látnunk.” Legyen zivatar, vagy viharos a Balaton, akkor is inkább azt vesszük észre, mint az alkonyi, pazar koloritú képeken, hogy „Árok mellett / üszkös a fa dereka, / üszkös a fadereka / kikorhadt. / Felhő-cápa / úszik az egeken át / űzi a hegyeken át / a holdat.” Tájképein határozott karakterrel jelennek meg, mintegy portrét adva róluk, a fák, amelyeken, mint a többi 60-as évek végétől származó művön, finoman érvényesül az akvarell és a kréta együttese, teljesen egyéni használata. A barackfák göcsörtjeiből megismerhetjük korukat, a gyöngyházfényű tó előterében felfénylik a virágzó almafa és a mandulafák csokra, vagy a terebélyes körtefa. Ha nincsenek megnevezve, akkor is ráismerünk a birsekre, fénylő fa áll a pince mögött a kép centrumában, és mi más lenne, mint faportré a két nevezetes hédervári fa, az Árpád-tölgy és a Kont – a szürke nyárfa képe.

Nyerges Pál a Műegyetem Építész karát cserélte fel a Pázmány Péter Tudományegyetem biológia-földrajz szakára. „Célom ezzel az volt – írta egy önéletrajzában –, hogy a lehető legalaposabban megismerjem a természet világát.” Ez az alaposság és tudás, amelyet emlékezetesen adott tovább tanítványainak, csak egyik összetevője fákról szóló képeinek. A kapcsolat a fontos, ami a fák észrevevését és megismerését is motiválta. A fák egzisztenciájáról, a földdel való megszakíthatatlan együttéléséről, a belőlük áradó életről, a fák nagy pátoszáról Hamvas Béla írt felejthetetlen mondatokat. Mintha ezek váltak volna képpé Nyerges Pál fás tájképein. Almádi öböl lila fával a címe annak az álló formátumú képnek (az álló téglalap forma gyakran előfordul a „kertes” képeknél), amelynek van még egy jellegzetessége: ahogy egy bizonyos szín, a fakó lilásvörös-barnásvörös megjelenik az előtérben. A Balaton északi partján a felszínen van az a vasásványok színezte permi vöröskő, amit építkezésnél is használnak, és ami meghatározza talaj színét, meleg színű sugárzást adva a földnek. A művész kertjében és szőlőjében ez adja meg az „alapszínt”. Nyerges Pál 1943-tól – 1987-ben bekövetkezett haláláig – ebben az inspiratív atmoszférájú, mediterrán klímájú közegben, Káptalanfüreden élt az év nagy részében. Kertje évszakról évszakra változva kínálta a megfestendő témákat, amelyeken a háttérben épp csak felbukkan a tó kétkaréjos öble. Ennek a kertnek nincsen „főnézete”, nem „hortus conclusus”, nem „lezárt kert”, lényege: a tájra nyitottság. Egy felosztás szerint „van szépségkert, boldogságkert és haszonkert”. A képeket szemlélve, észlelve rajtuk a természet és az ember mágikus viszonyát, megállapíthatjuk, hogy Nyerges Pál kertje boldogságkert volt. „A kertből vers lett, s míg a vers él, e kert erősebb lesz a kertnél” – Csorba Győző versének szavait kicserélve: a kertből kép lett…, és míg a kép él, e kert erősebb lesz a kertnél.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:40:23+00:00 szeptember 15, 2014|2014. szeptemberi szám|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!