Gondolatok a könyvtárban

Könyvtárgyak, művészkönyvek

Hegyvidék Galéria, 2014. VIII. 26–IX. 5.

Gellér Katalin

 

Ravikumar Kashi:  Teával színezve, 2014,  vegyes technika, 16x28x6 cm

Ravikumar Kashi: Teával színezve, 2014, vegyes technika, 16x28x6 cm

A Hegyvidék Galéria nemzetközi művészgárdát felsorakoztató könyvtárgy- vagy művészkönyv-kiállítása kapcsán elgondolkodhatunk a műfaj létrejöttének előzményeiről. A könyvművészet, kezdettől, szorosan összefonódott a festészettel és a grafikával, a képiséggel. Története során a kép és írás gyakran konkurált egymással. Számos korábbi kiemelkedő korszakát a kép és a szöveg „paragonéja”, elsőbbségért vívott harca jellemezte.1 A 19. század második felében, amikor a könyv már egyre inkább a mindennapok része lett, a könyvkészítés ars poéticája is megszületett. Az angol Arts and Crafts mozgalom vezető egyénisége, Willam Morris előtt a könyv egységes arculata, az írás és a kép középkori egységének példája lebegett, amikor 1891-ben létrehozta saját nyomdáját, a Kelmscott Presst. Kiadványaiban a kéziratos, miniatúrákkal díszített könyvek és az ősnyomtatványok példájából indult ki. Visszaálmodta azt a korszakot, amelyben a könyv szimbólum, kultikus tárgy, szentek attribútuma volt.

A Morris nyomában kibontakozó könyvművészeti mozgalom újításának lényege, hogy a könyvet önálló műfajként, a könyv funkciójából kiindulva kezelte: a tervezők a borító és a könyvoldalak egységére, a szövegoldal és az illusztráció harmonikus elrendezésére törekedtek. Könyveiket funkcionális felépítés, jó minőségű alapanyagok, gondosan kiválasztott betűtípusok jellemezték. Morris és angliai követői kezdeményezéseit követték a szecessziós illusztrátorok és nyomdászok, nálunk elsők közt a gyomai Kner Kiadó. A könyv borítója, címlapja, betűtípusa és a hozzá készült illusztrációk nyomdász, illusztrátor és könyvkötő közös munkálkodásból születtek. A szecessziós könyvek jellemzője a gyakran a könyv mindkét oldalát beszövő kalligrafikus vonaljáték; a képi és fogalmi nyelv egymásba szövődése, a szöveget zeneként kísérő vonaljáték – mindez a mai értelemben vett művészkönyv előhangjának is tekinthető.

A művészkönyvek közvetlen előzményei közé tartoznak az avantgárd mesterek munkái, könyveik, folyóirataik kiképzése. A könyvtárgyak születésére hatással lehetett a kép-versek módszere is, amelyek alkotói az írás folyamatába beleavatkozva felrúgták a linearitás s néha az időbeliség törvényeit, s a kortárs művekben eljutottak a szöveg teljes tartalmi nyitottságához is.

A 20. század második felében a művészkönyv a könyv formájából, anyagából kiinduló, de önálló, a plasztikával rokon műtárggyá lett. A könyv formájára, testiségére utaló elemek általában megmaradtak, de a könyv elsődleges funkciója, verbális tartalma háttérbe szorult, megítélése is a vizualitás esztétikai kritériumai szerint történik. A könyv szétdarabolható, átfesthető, az alkotó fantáziájának engedelmeskedő tárgy lett. Az objektekben a néző gyakran csak a formához és a könyv anyagi hordozóihoz tapadt évszázados konvenciónak vagy egy-egy beiktatott szövegrészletnek köszönhetően fedezi fel a kiindulás alapját.

Az objektekben a könyv szubsztrátuma (a különböző papírfajták, a ragasztóanyag, a betűk vagy az összefüggő szövegek) általában még felismerhető, de a kézzel írt, nyomtatott vagy xerox lapok, a nyomdafestéknyomok stb. újraértelmeződnek, s máshogy válnak részeivé a műnek, mint a hagyományos könyv esetében. Az írást létrehozó kéz vagy gép is téma lehet, Széchy Beátának, jelen kiállítás kurátorának korábbi, az 2013-as székesfehérvári tárlaton bemutatott munkája például írógépre emlékeztet (Hihetetlen történet). A felhasznált anyagok és technikák megegyeznek a kortárs művészetben alkalmazottakkal, például kedveltek a fotómechanikai eljárások, de a hagyományra való utalás is gyakori. A Hegyvidék Galéria kiállításán például az egykori díszalbumokat idéző hímzés is előfordul Candace Hicks objektjén. Izumi Ueda Yuu merített papírra, s tradicionális japán kézműipari módszerrel (Itajime Shibori) készítette művészkönyvét (Megnézem a Dunát, 2014), kompozíciójába beillesztette Pauer Gyula emlékművének (Cipők a Duna parton) egy részletét is.

A kiállításra Széchy Beáta neves magyar és nemzetközi alkotókat hívott meg, valamint szerepelnek az általa vezetett Hungarian Multicultural Center vendégeiként néhány hétig, hónapig Magyarországon tartózkodó nemzetközi alkotógárda művészkönyvei és néhány egyéb alkotása is.2 A könyvtárgyak műfaját nálunk meghonosító székesfehérvári tárlatok szereplői közül például Barabás Márton és Sejben Lajos objektjeivel találkozhat a látogató,3 míg az 1993-as, az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett művészkönyv-kiállítás szereplői közül Damó István és Kovács Péter Balázs alkotásai szerepelnek.4

Az objektek a vizuális és verbális megjelenítés örök harcának megtestesítői, a legkülönbözőbb konfliktusok megfogalmazói, így az új kommunikációs eszközök, a számítógép és a könyv közötti küzdeleméi is. A könyv és hordozó anyagai közötti kapcsolat megbomlásából, az alkotóelemek új vizuális viszonyrendszerekbe rendeződéséből a képlátásnak, -olvasásnak és szövegolvasásnak, -látásnak a 20. század második felében megkezdődött paradigmaváltása bontakozik ki.

Jegyzetek

1            Újabban, általános, elméleti szinten a lessingi alaptételt továbbgondoló W. J. T. Mitchell elemezte a verbális és képi reprezentáció közötti küzdelmet. Lásd: W. J. T. Mitchell: A képek politikája. In: Válogatott írások. Szeged, JATEPress, 2008

2            A Hungarian Multicultural Center (1990) alapítója Széchy Beáta képzőművész, aki a különböző nemzetiségű és a különböző műfajban (képzőművészet, irodalom, film, videó stb.) dolgozó művészeket 1995-től az International Artist-in-Residency program keretében fogadja Budapesten. Művésztelepe lehetőséget biztosít az egyéni és közös munkára. A művészek itt-tartózkodásuk alatt a műtermi munka mellett megismerkedhetnek Magyarországgal, munkamegbeszélések során bemutatják tevékenységüket, céljaikat, s végül kiállításon vesznek részt.

3            Nálunk először Perneczky Géza egy művének és Kovalovszky Márta kurátori tevékenységének köszönhetően jelent meg a műfaj a székesfehérvári Szent István Király Múzeum nemzetközi tárlatán: „Meglepetés olvasóink részére” I. Nemzetközi Művészkönyv kiállítás, Székesfehérvár, 1987. október. Az említett kiállítást újabbak követték: az „… Újabb meglepetés …olvasóink részére!” című tárlatok, amelyek közül a legutóbbi 1913-ban volt.

4            Könyvtárgyak. Object-books. Országos Széchényi Könyvtár, 1993. május-június

Print Friendly