Ozirisz extázisa

Ozirisz extázisa

Bordács Andrea: Szilágyi László

Miklós utca 18 Művészetért Alapítvány, Veszprém, 2013, 120 oldal

Fenyvesi Áron

 

Bordács Andrea: Szilágyi László

Bordács Andrea: Szilágyi László

Álmomban sem gondoltam volna, hogy előbb jelenik meg kamaszkorom veszprémi festő hősének, Szilágyi Lászlónak életműalbuma, mint a nemzetközi kiállítási karrier kapujában toporgó, 30-as éveiben járó magyar generációnak, vagy, hogy egy másik extrém példát említsek: Erdély Miklósnak. Ebben sajnos egyértelműen óriási szerepet játszik Szilágyi tragikus sorsa, valamint nem kis részben az a váratlan fordulat is a helyi kulturális kánonban, lokális emlékezetpolitikában, ami az amúgy rendkívül hányattatott életű Szilágyit öngyilkossága után a veszprémi kulturális élet megkerülhetetlen szereplőjévé tette. Az összetéveszthetetlen stílusú punk képzőművészről Veszprémben aluljárót, utcagalériát is elneveztek, de ennek a művészettörténeti haszna eltörpül amellett a könyv mellett, amelyet Bordács Andrea jegyez szerzőként és szerkesztőként.

A könyv reprodukcióit Jokesz Antal készítette, ez önmagában is hatalmas dokumentációs kutatómunkát jelentett, mivel becslések szerint ma 600 Szilágyi-festmény, -mű létezhet, de nincs róluk egyértelmű lista, katalogizáció nyilvánosan elérhető adatbázis, számos alkotás pedig veszprémi magánszemélyeknél lappang. A szerkesztői döntés nyomán mintegy 160 kép került az amúgy túl vastag kiadvány lapjaira. Bordács Andrea koncepciója szerint a könyvben nem lineárisan épül fel az életmű, hanem tematikusan; a szerkesztő ugyanis stilárisan csoportosította a munkákat, amik így különféle tartalmi jegyek alapján kerülnek egymás mellé. Külön egységeket alkotnak benne a portrék, a tájképek, a vegyes technikájú alkotások, vagy a más módon reciklált, visszatérő motívumok.

A könyv legfontosabb hozadéka, hogy Szilágyi életművének egy részét hozzáférhetővé teszi a közönség, a nyilvánosság számára. Az életmű higgadt feldolgozásához ugyanis a kutatók számára elengedhetetlen, hogy a nagyon erős Szilágyi-mítoszt bizonyos fokig dekonstruálják, és elvonatkoztassanak a vastag legendáriumtól. Szilágyi ugyanis a művészettörténetbe véleményem szerint nem mitikus hősként fog bevonulni, hiszen sok módon kapcsolható be a 80-as évek magyar és nemzetközi hagyományaiba, diskurzusaiba, késői arte povera, vagy heftige malerei/neue wilde jegyeket felvonultató műveivel, néhányukon érezhető Dienes Gábor és Klimó Károly hatása, akik főiskolai mesterei voltak. Szilágyi vásznai Baranyai Levente korai festészetével is rokonságot mutatnak, rosszcsontsága pedig közelebb viszi Uglár Csaba, de még inkább Ferenczi Róbert művészeti attitűdjéhez. Ezek a kapcsolódási pontok számomra inkább hozzáadnak, mintsem levonnak bármit is Szilágyi művészetének eredetiségéből. Ki kell jelentenünk azt is, hogy a fennmaradt hatalmas életmű minősége rendkívül változó, bőven vannak benne krokik, és néhány éven belül technikai értelemben megsemmisülő alkotások is, de ezek taglalása vélhetően egy jövőbeli kritikai kiadás része kell, hogy legyen, amely számára kétségtelenül ez a könyv nyithat utat.

Végezetül csak egy kis csörtét vívnék a könyv kényszer szülte grafikusával, aki szürke festékfoltokkal árasztotta el a kiadványt. Ez a túl erős grafikai arculat nagyon sokban neutralizálja, tompítja, bagatellizálja – akaratlanul is – Szilágyi festményeinek valódi vadságát, mert a vásznakon található festékfröccsenések az igazán drámaiak, fontosak és megismételhetetlenek…

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:40:21+00:00 október 20, 2014|2014. októberi szám, Nyomtatásban megjelent|1 Comment

One Comment

  1. Szilágyi Zoé 2017-11-11 at 18:32 - Reply

    Szilágyi László festőművész özvegye vagyok.

    Sajnálom, hogy sokszor akkora TÉVINFORMÁCIÓK látnak napvilágot Lackóval kapcsolatban hogy a hajamat tépem., nopersze mert engem kutya se kérdez meg ,aztán mindenki elengedi a fantáziáját.
    Klimó SOHASEM tanitotta Lackót. Gábor István, Dienes meg Kokas voltak a mesterei. Svábyban nem vagyok biztos de őt is nagyon tisztelte, Klimóhoz köze sem volt max annyi, hogy ismerte- mint rengeteg mást is , akik a képzőn tanitottak!

    Olvastam már róla hogy skorpió jegyében született- nos, mérleg jegyében s TIPIKUS mérleg is volt! Október 17…

    Dijainak időpontját is RENDSZERESEN félreirják sőt volt olyan képe amit egenesen fejjel lefelé akartak betenni a fent emlitett- egyébként nagyon is jó- katalógusba!

    Már csak bárgyún legyinteni tudok a “Gizike, oh!” cimű cikkre, egy állitólag a PUNK stilushoz s mozgalomhoz értő (..sic!) illető által irva, a kép ugyanis legendásan “Gizike ,Oi!”- az Oi a punkok (és skinheadek) “csatakiáltása s a kép erre épült. Erről cikkeztek is már sőt magam is irtam erről a festményről Lackóról szóló magánblogomban (“Szegecselt Angyal” a blogspot-on) tehát ISMERT TÉNY.

    NESZE NEKED PUNK SZAKÉRTŐ! (szerintem ezt hagyjuk meg a hozzánk hasonló igazi punk művészeknek)

    Nem kötelező irni Lackóról de ha megtesszük, NÉZZÜNK MÁR UTÁNA- ha már pénzt kapunk azért a cikkért, mig maga a festő kukából evett!

Szólj hozzá!