Szénfestmények

Szénfestmények

Kovács Péter Balázs kiállítása

Nádor Galéria, 2014. IX. 18–X. 14.

P. Szabó Ernő

 

Kovács Péter Balázs: Örlődés III., 2012., szén, papír, 56,5x76cm, Nemzetközi Grafikai Biennále Pilsen, I. díj

Kovács Péter Balázs: Örlődés III., 2012., szén, papír, 56,5x76cm, Nemzetközi Grafikai Biennále Pilsen, I. díj

Miért éppen szénrajz? – teszi fel a kérdést Kovács Péter Balázs (a továbbiakban KPB) Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész a Nádor Galériában rendezett kiállítását ajánlva – és természetesen mindjárt felel is a költői kérdésre. Azért szénrajz, mert a 80-as évekbeli idegenkedése után a 90-esekre rájött, hogy „a hihetetlen tónusgazdagsággal rendelkező szén és fajtáinak a keveredései izgalmas felületeket adnak. Igazából nem tudni, milyen lesz, hogyan formálódik át a rajz. Számomra ezek fekete-fehér, valójában színes szénfestmények, melyek rokonai az akrill-, akvarell-, olajképeimnek, de ott a színek gyakran elterelik a dolgok lényegét. A szénrajzot tisztábbnak, őszintébbnek érzem, akár a fekete-fehér fotó vagy a film esetében. A hatását a leredukált markáns mélyfekete lényegre törése és a leheletfinom érzékenység kontrasztjával éri el. Ez az ellentmondás biztosítja számomra a lendületes, szenvedélyes hozzáállást, amely mindig jellemző volt rám. Az újbeggyel simogatott papírfelület érintése egyedi, közvetlen, ősi élmény.”

Talán valóban ez a nagyon érzékeny anyag a legmegfelelőbb, legadekvátabb az egyénisége felől nézve, hiszen a kiállítás a többi között azt bizonyítja, hogy noha évtizedeken át elsősorban festőként tartottuk számon, a rajzoló mindig is várta az alkalmat, hogy övé legyen a tér. S ez az alkalom talán most, az ezredforduló utáni első évtized vége, a második közepe táján érkezett el, amikor olyan ellentmondásossá váltak az emberi kapcsolatok, hogy a festő KPB eszközeivel már nem ragadhatóak meg, ha úgy tetszik, szétfeszítik a kereteket, amelyeket a páros karosszékeket vagy szelencéket ábrázoló festményeken megfigyelhetünk.

Igaz, a szénrajzokat is egyféle szimmetrikusság, erőteljes súlypont jellemzi, nehézkedési erő, amelyet a rajzok alsó részén megjelenő sötét foltok képeznek, az egymással szembeállított motívumok közötti kapcsolatot azonban egyre inkább a hegyes, éles, sebeket tépő fűrészfogak, mintsem az egymással párbeszédet folytató folyamatos vonalak jelentik. Három nagyobb sorozat szerepel a tárlaton: a legnagyobb a több mint 50 darabos, 2010–13 közötti Arányok-viszonyok, ezzel párhuzamosan születtek meg az Örlődés és az Őrlés lapjai, míg a Jelenség tíz-, illetve tizenöt darabos sorozatai 2014-hez kötődnek. Az anyag egyik érdekessége, hogy jó néhány olyan 2012-es nagyméretű szénrajzot is láthatunk, amelyek hosszú ideig „lappangtak” Pilzenben – valójában különböző európai kiállításokon szerepeltek az ottani monokróm grafikai biennále rendezőinek a jóvoltából, no meg annak köszönhetően, hogy KPB az Örlődés című művével a 2012-es biennále első díját érdemelte ki. E művek most kerülnek elsőször hazai közönség elé, s maga a díjnyertes mű is helyére került a tárlat nyitva tartásának első napjaiban, mert a megnyitó időpontjában még utazott, mint afféle sztár, hazafelé.

Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!