Félúton

A csíkszeredai Új Kritérion Galéria

Szabó Noémi

 

Alexandru Radvan kiállításának enteriőrje,  2012, június

Alexandru Radvan kiállításának enteriőrje, 2012, június

Magyarországon – mint általában a közép-kelet-európai posztszocialista régió képzőművészeti diskurzusában – újra és újra fellángolnak a „központ vs periféria” vagy „Nyugat vs Kelet” parttalan vitái. Ezekre robbanásszerű alternatívaként vagy még inkább receptként érkezett a hír a 2000-es évek vége felé a szomszédos Románia kortárs művészetének üstökösként felívelő nemzetközi presztízséről. Bukarest kortárs művészeti tendenciái és mindennek felett a kolozsvári Ecsetgyár sikertörténetének több magyarországi kiállításon (Műcsarnok, 2012) és számtalan cikkben bemutatott diadalmenete kétségkívül ráirányította a hazai figyelmet a román és erdélyi kortárs művészet helyzetére, lehetőségeire, illetve módszereire. Ennek ellenére viszonylag kevés szó esett, esik Románia és azon belül Erdély kortárs kísérleteinek, frissen és nagy reményekkel megalapított új intézményeinek helyzetéről, melyek lokális és közép-európai szinten mindenképp példaadóak, még ha nem is minden esetben érik el a nemzetközi művészeti szcéna ingerküszöbét. Székelyföld helyzete különösen összetett. Földrajzi elhelyezkedése, politikai státusza és speciális etnikai összetétele okán felmerül a kérdés, hogyan képes definiálni önmaga helyét és szerepét a 21. századi, kortárs viszonyrendszerben, illetve miképpen tud aktívan bekapcsolódni akár a román, akár a magyar kortárs művészeti élet fő sodrába? Vizsgálatunk tárgya, Csíkszereda, Székelyföld egyik legnépesebb városa, a Csíki-medence fontos kulturális-gazdasági központja. A város művészeti életének aktuális látlelete azonban ambivalens helyzetről tanúskodik. Bár a csíki és csíkszeredai művészeti élet fellendítéséért tett erőfeszítések a 2000-es években megszaporodtak, nem minden kezdeményezés bizonyult életképesnek.

A 2005-ben megalapított, intermediális műhelyt is magába foglaló KO.KE.M. – Kortárs Képzőművészeti Múzeum és Galéria – viszonylag hamar bezárta kapuit (2007), az alapító Berszán Zsolt Bázis nevű galériája azóta a kolozsvári Ecsetgyárba, illetve Berlinbe költözött. A KO.KE.M. helyén a Kossuth utcában immár a Csíki Székely Múzeum által működtetett kiállítótérben szerveznek kiállításokat hazai és külföldi művészek számára. A 2005 óta, nyaranta megrendezésre kerülő Free Camp nemzetközi alkotótábor (Botár László művészeti vezetése alatt) már a 10. évfordulóját ünnepli, viszont a nagy reményekkel induló Siló Kortárs Művészeti Központ rövid működés után felfüggesztette tevékenységét. A csíkszeredai kortárs művészeti élet minden bizonnyal legfontosabb motorjai a magánkezdeményezések. Ezt példázza a 2012 elején kereskedelmi céllal létrehozott Pál Galéria, amely egyúttal a város első aukciósháza, illetve a 2011 decemberében, új színfoltként megjelenő Új Kritérion Galéria. A magánfinanszírozásból létrejött nonprofit kiállítótér alapítója Hajdú Áron, a Bookart Kiadó tulajdonosa, művészeti vezetője pedig Részegh Botond képzőművész, aki a Bukaresti Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakának elvégzése után a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta DLA-tanulmányait, majd 2010-ben költözött vissza Csíkszeredába. Az Új Kritérion Galéria kiállításprogramja és orientációja egyértelműen az összekötő híd szerepét kívánja betölteni a magyar és a román kortárs képzőművészet között. Részegh kurátori vezérelve is ezt támasztja alá: „Elég sokat éltem Bukarestben és Budapesten, így nagyon sok képzőművészt ismerek. Ezekből elég nagy számban vannak hihetetlenül tehetséges és nagyszerű művészek, hatalmas életművel és elképesztő megvalósításokkal.” Részegh „idealista” művészként gondolkozik művészetszervezői státuszában is; kifejezetten arra törekszik, hogy olyan elvi vitáktól és ideológiai megfontolásoktól mentes kiállítási programot valósítson meg, ahol a legfontosabb szelekciós elv a koherens, kvalitásos életmű, a nemzetközi viszonylatban is számon tartott művészi teljesítmény. Az elmúlt három év közel tizenhét kiállításának alaposabb vizsgálatakor azonban körvonalazódni látszik egy ennél konkrétabb stiláris-műfaji dominancia is. Részegh koncepciója egyértelmű: a figurális művészet 90-es évek óta markánsan átrendeződött áramlataihoz kapcsolódó művészeket hív meg a hagyományos képzőművészeti műfajokra (festészet, szobrászat, grafika és fotó) fókuszálva. Az eddig megvalósult kiállítások alapján az Új Kritérion Galéria profilját a Budapesten működő, a középgenerációhoz vagy annál valamivel idősebb korosztályhoz tartozó, markáns és egyéni hangvételű alkotók határozzák meg (Duliskovich Bazil, Gaál József, Nádler István, Szikszai Károly, Szabó Tamás, Szabados Árpád, Korniss Péter, Vásárhelyi Antal), alkalmanként viszont fiatal, tehetséges alkotók (Csató József, Szabó Dorottya) bemutatására is sor kerül. Kifejezetten fontos aspektus a román, elsősorban Bukarestben élő művészek prezentálása, amely lehetőséget ad arra, hogy a román művészeti sajtó is számottevően foglalkozzon a szeredai kezdeményezéssel. Ezért valósult meg épp Mircia Dumitrescu (1941) kiállítása az Új Kritérion felavatása (2011. december) alkalmából. Dumitrescu a román kortárs grafika kiemelkedő alakjaként és a Bukaresti Művészeti Egyetem professzoraként több grafikusnemzedék tanára, igazi integráló személyiség. Jellegzetes formavilágú, szürreális-ironikus rajzai és nyers szobrai egyszerre ötvözik a klasszikus mesterségbeli tudást és a kortárs szemléletet. Az Új Kritérion román kiállítói egyébként a Dumitrescu művészetét is markánsan átható újvad, neoexpresszív művészeti felfogás követői; a 80-as években induló Aurel Vlad (1954) patetikus, ugyanakkor brutális provokatív szobrászi felfogása rokonszellemű a nála egy generációval fiatalabb, szintén bukaresti Alexandru Radvan (1977) festői munkásságával, aki mitológiai történeteket (Odüsszeusz) deheroizál már-már blaszfémikus módon. Talán az sem véletlen, hogy mindketten a nemzetközi vásárokon is sikerrel szereplő bukaresti Anaid Galéria művészei. Az Új Kritérion román művészei közül talán Ioan Atanasiu Delamare (1955) bukaresti grafikus narratív, részletező és anekdotikus grafikái illeszkednek legkevésbé a kiállítóhely szellemiségéhez. A helyi, csíkszeredai művészek bemutatása nyilván a legkényesebb és legtöbb kultúrdiplomáciai érzéket igénylő feladat. Kifejzetten hiánypótló kiállításként értékelhető Jánosi Antal (1954) kevéssé exponált életművének 2012-es bemutatása. Jánosi maga is aktív szervezője volt Csíkszereda képzőművészeti életének, emellett pedig évtizedek óta foglalkozik az avantgárd szellemiségtől örökölt, a műfajok határterületein játszó formai kísérletekkel. Jánosi transzcendens és egzisztencialista kérdéseket feszeget konceptuális hangvételű performansz-dokumentumfotóin, illetve nyersen megmunkált fareliefjein. Koszti István Miklós (1961) esetében a finoman rezgő vonalháló és a nyers, sziklafelületre emlékeztető faktúrájú felület ütköztetéséből létrejött grafikák jóval líraibb és narratívabb szemléletet tükröznek.

A magyarországi művészet bemutatása szintén hangsúlyos az Új Kritérion kiállítási repertoárjában. Különösen figyelemre méltó a fotográfia jelenléte. Tóth György (1950), aki nemzetközi ismertségét elmozdult, többszörösen exponált női akt- és portréfényképeinek köszönheti, 2012-ben, Korniss Péter (1937) pedig 2014-ben mutatkozott be az erdélyi és a magyar népi-paraszti életmód hagyományos közegének felbomlását megörökítő, dokumentarista fotóival. A festészeti, szobrászati felhozatalban is tetten érhető Részegh azon törekvése, hogy leginkább az egyedi hangvételű művészeket hívja meg. Duliskovich Bazil (1969) állandóan kísérletező és változatos médiumokban manifesztálódó életműve vagy Gaál Józsefnek (1960) a művészi alkotás mitikus gyökerei és a jelenkor gondolati nihilje között feszülő súlyos ambivalenciára reagáló, emblematikus tömörségű festményei és szobrai éppen annyira jellemző teljesítményei a kortárs magyarországi művészeti életnek, mint a már doyennek számító, egykori Iparterv-tag, Nádler István (1938) karakteres gesztusfestményei, melyek egy kiállítás erejéig Szikszai Károly hasonlóképpen gesztusokon alapuló, de lényegét tekintve teljesen elérő szemléletből fakadó műveivel kerültek egy falra. A drámai hangvételű vagy expresszív formaadású művészek sorában 2013 végén kapott helyet Szabó Tamás (1952) legújabb festészeti-szobrászati sorozata, amely a monumentális plasztikai megoldásokat érzékeny felületkialakítással ütköztette. Ennek ellenpontjaként szerepeltek a szatmárnémeti származású, de évtizedek óta Budapesten tevékenykedő Vásárhelyi Antal (1950) építészeti elemekből konstruált, egyszerre misztikus, ugyanakkor hűvösen tárgyilagos, rafinált struktúrái.

Az Új Kritérion Galéria bizonyos értelemben hibrid intézményként jellemezhető: nem kereskedelmi profilú, mégsem zárkózik el attól, hogy a potenciális vásárló és a művész között közvetítői szerepet töltsön be; művészkört épít, azonban nem a kizárólagos képviselet érdekében; és bár alkalmanként pályázik külső forrásként állami támogatásért, ez a kiállítások sűrűségéhez képest elenyésző. Részegh véleménye szerint a magyar–román együttműködés elmélyítésében és az Új Kritérion Galéria székelyföldi művészeti referenciaponttá válásában leginkább a (kereskedelmi) galériákkal való hatékony együttműködés és a szakmai kapcsolatteremtés segíthet. Éppen ezért törekednek professzionális szervezésre, melynek fontos eleme a kiállításokat dokumentáló, alkalmanként 300 példányban kiadott katalógus. „Azt hiszem, abban, hogy katalógust készítünk sok bukaresti és budapesti galériával szemben egy kis előnyt nyújtunk, ami azért fontos, mert egy olyan kisváros, mint Csíkszereda, nem tud jelentős kulturális többletet adni az itt bemutatkozó művészeknek. A katalógusokkal viszont láthatóbbá, maradandóvá tehetőek a kiállítások” – mondja Részegh Botond.

Az Új Kritérion Galéria tevékenysége és kiállítási programjának fókusza 2014-ig az ötvenes éveiben járó művészgeneráció bemutatásán volt, azonban a jövőben a tervek szerint hangsúlyosabbá fog válni a fiatalabb alkotók szereplése, amelynek első lépéseként a budapesti Léna & Roselli Galériával, illetve a hamburgi CCA&A Galleryvel 2015-re tervezett közös projektek keretében kerül majd sor.

Felmerül a kérdés, hogy a szeredai Új Kritérion Galéria mennyiben válik az elkövetkezendő években tudatosan építkező, nemzetközi elismerést megcélzó művészeti intézménnyé, vagy inkább olyan hiánypótló kultúrmisszióként fog a továbbiakban működni, amely bár hidat teremt Magyarország, Székelyföld és Románia kortárs művészete között, mégsem (pro)aktív szervezője a régió művészeti életének. Az Új Kritérion kétfős csapatának törekvéseit nemcsak a gazdasági és a finanszírozási nehéz-ségek akadályozzák, hanem az a felismerés is, hogy a régió közönsége hajlamos mind a mai napig az erdélyi művészetről konzervatív megközelítésű klisékben gondolkozni. Mindenesetre az elmúlt három év kiállításai karakteres és progresszív művészeti irányvonalról tanúskodnak, amelynek komoly létjogosultsága van Székelyföldön innen és túl is.

Kiállító művészek az Új Kritérion Galériában (Csíkszereda), 2011–2014

Mircia Dumitrescu / Kelemen Hunor kulturális miniszter / 2011. december

Gaál József / Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész / 2012. február

Vásárhelyi Antal / Szabó Noémi művészettörténész / 2012. március

Alexandru Radvan / Diana Dochia művészttörténész / 2012. június

Jánosi Antal / Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész / 2012. augusztus

Duliskovich Bazil / 2012. október

Tóth György / P. Szabó Ernő művészettörténész / 2012. november

Csató József / 2013. február

Aurel Vlad / Diana Dochia művészettörténész / 2012. április

Dianne Kaufman / 2012. május

Koszti István Miklós / Szabó Katalin művészettörténész / 2013. augusztus

Nádler István – Szikszai Károly / Gaál József képzőművész / 2013. szeptember

Szabó Tamás / Vásárhelyi Antal képzőművész / 2013. december

Szabó Dorottya / 2014. január

Ion Atanasiu Delamare / Vásárhelyi Antal képzőművész / 2014. május

Korniss Peter / P. Szabó Ernő művészettörténész / 2014. augusztus

Szabados Árpád / Géczi János író / 2014. október

Print Friendly