Közép-európai kortárs képek

Dr. Böhm József gyűjteménye

Semmelweis Szalon, 2014. X. 30–XI. 17.

Sipos László

 

Jovián György:  Böhm Noémi portréja, 2008,  olaj, vászon, 50x58 cm

Jovián György: Böhm Noémi portréja, 2008, olaj, vászon, 50×58 cm

A SOTE kiállítótermében, a Semmelweis Szalonban havi rendszerességgel nyílnak a magyar képzőművészet remekeit bemutató tárlatok. A most látható anyag azonban kissé eltér az eddig megszokottól, mert ezúttal olyan csoportos kiállítást láthatunk, melyen neves külföldi alkotók is bemutatkoznak.

A Freibergben élő Dr. Böhm József neurológus gyűjteményének egy része az altenburgi Lindenau Múzeum után a győri főtér egyik legszebb barokk palotájában, az Apátúr-házban került kiállításra 2013 áprilisában. Az akkori anyag az erdélyi festészet száz évének keresztmetszetét adta a naturalizmustól elszakadt, nagybányai „neós” időszaktól kezdve (Ziffer Sándor, Perlrott Csaba Vilmos, Nagy Oszkár, Jándi Dávid) a művésztelep harmadik nemzedékéig (Pittner Olivér), a brassói expresszionizmuson (Mattis Teutsch János, Hans Eder, Henri Nouveau), a kolozsvári Szépművészeti Iskola eredményein (Fülöp Antal Andor, Tasso Marchini) és a temesvári neokonstruktivista tendenciákon át (Ingo Glass) napjaink nagyváradi festészetéig (Jakobovits Miklós, Jovián György). A kiállítás által beigazolódott, hogy az erdélyi és partiumi alkotók a 20. században képesek voltak bekapcsolódni a korszerű nemzetközi képzőművészet véráramába.

A rendkívül sokszínű, körülbelül kétszázötven művet számláló Böhm-gyűjtemény kiépítésének első lépéseit id. Dr. Böhm József tette meg, eredetileg nagybányai művekre alapozva. Bár a család még a rendszerváltozás előtt Németországba távozott, az erdélyi képzőművészettel kapcsolatos kötődés megmaradt, ugyanakkor Közép-Európa számos jelentős kortárs alkotójának műve is a kollekcióba került. Az anyag ma a legjelentősebb magyar vonatkozású magángyűjtemények közé sorolható, nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. A kiállításon szerepel többek között Lakner Lászlónak, a magyar képzőművészet mindig új irányzatokkal és kifejezésmódokkal kísérletező élő klasszikusának 1964-es Y HOL A FÉNY HOL A FÉN feliratú Rembrandt-tanulmánya, melyen a holland mester sötét tónusú képein gyakran felbukkanó barnás árnyalatú színvilág tükröződik. A szobrász, keramikus, festőművész Eberhard Göschel plasztikai munkái mellett elsősorban a nemzetközi hírű Günter „Baby” Sommer dzsesszdobossal előadott performanszairól ismert. Irritation című 1993-ból származó nagyméretű vászna összekarcolt homogén szürke felület. Bár Jovián Györgynek is ismertek hasonló jellegű munkái, ezúttal egy portréjával találkozhatunk. Jovián, a tradicionális festészet és a transzavantgárd összekapcsolása révén jutott el jellegzetes – metafizikus, időn kívüliséget sugárzó – kompozícióihoz. A kiállításon szereplő munka Dr. Josef Böhm feleségét, Noémit ábrázolja a négy fő szín felhasználásával. A fekete háttérből kiemelkedő, fehér bőrű, piros ruhás nőalak szemeinek élénk kékje a művész képein mára hagyománnyá vált raszterpontokban ismétlődik.

A tárlaton több geometrikus felfogású mű is helyet kapott. Konok Tamás jellegzetes nonfiguratív formaképzése részben a Svájcban töltött évek során alakult ki. Geometrikus kompozíció című, 1976-os képén a szürke árnyalataival játszik, melyek egyensúlyát szabálytalan fekete, fehér és méregzöld alakzatok által töri meg. Az Interakció IV. című Mengyán András-kép fekete alapon megjelenő világító lila vonalhálózatát pedig a művész mintha erőszakkal szorította volna a síkba. Mengyán képével rokonítható az elektrografikákat létrehozó, szlovák Viktor Hulik műve (O.T.) és a tavaly elhunyt cseh Jan Kubiček konstruktivista felfogású kompozíciója (Diagonális sorozat IV.).

Michael Morgner grafikusként indult, majd az akcióművészet felé tett kitérő után gyakran hoz létre acélszobrokat is. Műveit olyan múzeumok őrzik, mint a Berlini Nemzeti Múzeum, a MOMA vagy az Ermitázs. A kiállításon Reliquie Mensch Lavage című alkotásával képviselteti magát. Az erdélyi származású Vaszary-tanítvány, az 1964-es Velencei Biennále nagydíját elnyerő Kemény Zoltán Formations multiplées című munkájában Morgnerhez hasonlóan a fém megmunkálásában rejlő lehetőségeket aknázza ki, akárcsak Ingo Glass, aki sárga háromszögbe ékelődő kék négyzetet ábrázoló alumíniumból készült plasztikájával állít emléket Victor Vasarelynek.

Print Friendly