A Nagy Háború emlékezete

Emlékező kiállítás

A Nagy Háború emlékezete

Emlékező kiállítás

Sipos László

 

Gaál József: Phantasma szobrok, 2011–2014, vas plasztika

Gaál József: Phantasma szobrok, 2011–2014, vas plasztika

A márciusban átadott Pesti Vigadó 6. emeleti kiállítótermében december elején nyílt tárlat műalkotásai (melyeket most nagy számuknál fogva a teljesség igénye nélkül említünk) a múlt század első nagy traumáját, az I. világháborút idézik meg. Gavrilo Princip száz éve, 2014. június 28-án lőtte le Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét, aminek következményeként kirobbant a „Nagy Háború”, mely Magyarország szempontjából különösen kedvezőtlenül alakult, nemcsak a Pax Trianonae (Bocskay Vince szobra), de félmillió elesett honfitársunk miatt is. Az első „világégés” húszmillió halottat és nagyjából ugyanennyi sebesültet produkált, erre is emlékeztet, hogy a tárlaton Szurcsik József és Vargha Mihály az emberi test sérülékenységét állítja műveinek középpontjába.
A harcokban jó néhány képzőművész, író és költő is részt vett. Mednyánszky, Vaszary, Zádor István a fronton haditudósítóként volt jelen, Derkovits és Nemes Lampérth a csatatéren súlyos kézsérülést szenvedett, a fiatal költő, Békássy Ferenc egy kozákok elleni támadás során halt meg Ukrajnában. Véssey Gábor, Polgár Csaba, Scherer József és Csáji Attila a Békássyhoz hasonló huszároknak, Szemadám György a limanovói csatának, Gulyás János és Gyula Isonzónak állít emléket. A kiállításon a háború szürrealitása is megjelenik, mindenekelőtt Stössel Nánda A háború angyala, Gaál József Phantasma szobrok, Kárpáti Tamás Kígyóvölgy és Földi Péter Földemlék című munkáiban. A véres események következtében sokak (pl. Gulácsy és Trakl) elméje elborult – Kéry Bálint Bence őket idézi Egy hadi tudósító emlékei az elmegyógyintézetből című objektjével.
Generációkkal később, napjaink művészének nincsenek közvetlen emlékei az I. világháború harctereiről, a Nagy Háború című tárlat kiállítói közül többen apáik (Jakobovits Miklós), nagyapáik (Kókay Krisztina, Széri-Varga Géza), vagy más elesett férfirokonuk (Aknay János) előtt tisztelegtek műveik megalkotásával.

Szunyoghy András:  Egy elesett katona emlékére, 2014, festett gipsz, 20x30 cm

Szunyoghy András: Egy elesett katona emlékére, 2014, festett gipsz, 20×30 cm

Zsankó László: Hová megyünk… 2014, vászon, vegyes technika, 100x140 cm

Zsankó László: Hová megyünk… 2014, vászon, vegyes technika, 100×140 cm

Szurcsik József

Szurcsik József

A nagyszabású tárlat egyébként Prutkay Péter ötletéből származik (aki most Sirató 1914–2014 című munkáját állította ki), kurátora P. Szabó Ernő. Az anyagot ötvennyolc jeles kortárs magyar művész (köztük festők, grafikusok, filmesek és fotóművészek, szobrászok, textilművészek stb.) alkotásaiból sikerült összeválogatniuk. A kiállításon mozgóképekkel is találkozhatunk, ilyen Sára Sándor filmetűdje, a Pro patria, vagy Stefanovits Péter Egy rajzoló bemutatása című videoinstallációja. A katalógus címoldalán Paizs László A trónörökös párt meggyilkolták című installációja szerepel. Ez a plexiből készült mű olyan szimbólum, mely azt hirdeti, hogy minden, ami ma is körbevesz minket, azon a szarajevói napon kezdődött, és arra emlékeztet, hogy a merénylet a magyarságot sújtó tragédiák láncreakcióját indította el.
P. Szabó Ernő megnyitójában rávilágított, hogy „a történtek tanulságainak megfogalmazása, az egykori tragikus eseményekre való emlékezés a közösségépítést kell, hogy szolgálja”. A közösségépítés viszont csak abban az esetben valósulhat meg, ha képesek vagyunk tanulni a múlt hibáiból, ha belátjuk azt, hogy az előre gondolkodás fontosabb az egyre távolibb múlt igazságtalanságainak számonkérésére tett elvetélt kísérleteknél. Persze, mondhatjuk, ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de vegyük észre, hogy a rendszerváltás óta már eltelt huszonöt év!
Az irtózatos háborús pusztítást Jovián György Conditio humana, vagy Schrammel Imre Háború című műveinek szürke, kiégett romjai segítenek beleégetni a memóriába. Azokat a szerencsétlen embereket, akiknek az elhibázott politika játékszereiként, felsőbb utasításra, hiábavalóan kellett elpusztulniuk, Deim Pál Minden értelmetlenül meghalt ember címet viselő szobra idézi meg, de nekik állít emléket Benkő Imre fotója, Zsankó László nagyméretű, megszámolhatatlanul sok sírkövet ábrázoló vászna, Olasz Ferenc Gyászverse és Kő Pál Piétája is.

A Nagy Háború, 1914–2014
Emlékező kiállítás
Pesti Vigadó
2014. december 4. – 2015. január 18.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:40:05+00:00 december 15, 2014|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!