Egy élményvilág színképei

Láng Eszter kiállítása a Csokonai Vizuális Műhelyben

Egy élményvilág színképei

Láng Eszter kiállítása a Csokonai Vizuális Műhelyben

Szabó Elemér

 

Láng Eszter festőművész kamarakiállításával vette kezdetét az idei Csokonai-hét Debrecenben. A művész évtizedek óta jelen van a hazai művészeti életben, s nemcsak a debreceni értelmiség emblematikus szereplője, egyetemi oktató, „bölcsészasszony”, ahogy Géczi János író nevezi, hanem számtalan művésztelep, konferencia résztvevője, kiállítója, előadója is. Alkotói technikáinak széles köre a számítógép médiumával készülő elektrográfiától, fotográfiától a hagyományos festészeti, grafikai eljárásokon keresztül az installáció és a performansz műfajáig terjed, sőt, bizonyos szempontból esetében ezektől nem külön választható „technika” az a tollforgatás sem, az írói tevékenység. Művészeti író, tanulmányok, elemzések, kritikák, recenziók őrzik gondolatait. Emellett a művészeti-értelmiségi élet szervezője is, művészbarátaival például nemrég sorozatot indítottak Debrecenben Művészpáholy címen. Emellett Torok Sándor gazdag, fajsúlyos életművének, hagyatékának elkötelezett gondozója. Nyitottságát, energiáit jelzi, hogy fiatal pályakezdők segítője, mentora is. Művészet és tudományosság egymást hatja át Láng Eszter integratív, nyitott látásmódjában, személyességében.

Láng Eszter: Este a székelyeknél (Hommage à Bartók), 2014, pasztell, 35x50 cm

Láng Eszter: Este a székelyeknél (Hommage à Bartók), 2014, pasztell, 35×50 cm

Munkásságát méltatva Zsubori Ervin korszakolását hívom röviden segítségül. A meleg-boldog pasztellképek, lágy-kontúros, gömbölyded, tiszta formáit az elektrografikák szürke árnyalatos lendülete és mozgalmas, ihletett ívei követték. Ezután a fekete-fehér mélyülő kontrasztjaiból építkező, mégis árnyalt üzenetet hordozó installációk, a performansz szellemi kiállásai következtek, majd a komor tónusok ismét kiszínesedtek, mint ahogy az elektrografikái is.

A tárlaton egy, a közelmúltban készült pasztell-sorozatot láthatunk. Az új pasztellek itt nem a visszatérés, a körbeérés lapjai, inkább az új utak, formanyelvi kombinációk állandó keresésének tanúi, melyet letisztultság, kiegyensúlyozottság, érzékenység jellemez. (A korábban gömbölyded pasztellformák négyszögesednek, úgy érzem, akár belső, akár külső élményekről van is szó, melyeket nem lehet szétválasztani, az absztrahálás nem tűnik el, hanem párosul az impresszióval.) Az „absztrakt impresszionizmus” kissé lehetetlen szóösszetételével kísérleteznék, ahol a személyes élmények érzéki és gondolati oldalai összeérnek.

Géczi János szerint sok Láng-kép egy törvényekkel fegyelmezetten leírható esemény lenyomata, nem színhalmaz, hanem mintázat. A megnevezés-kísérletemre talán feljogosítanak a sokszor fényviszonyokra, időélményekre is utaló képcímek: A város fényei, Nyári délután, Évszakok, Kora este, melyek akár impresszionista verscímek is lehetnének. Ugyanakkor a felület „színjátéka” egyszerre teremt teret, színperspektívát a színhőmérséklet érzékletei szerint megalkotott hőérzet és látvány szinesztéziájában, és teremt formát, amely egyszerre felbontás, elvonatkoztatás és építkezés. „Elem-zés”, olyan szinten, ahol a hálózatok elemei és kapcsolatai az absztrakt perspektívát szinte önmaguktól veszik fel. Nem illuzórikus pointillizmus. Az élményanyag kiterjedésének, vetületeinek formái képződnek meg, helyenként mikro-, máskor makro-perspektivikus figurativitásban.

Még egy hasonlattal élhetünk. Ez a színtan és a kristályos struktúra legkézenfekvőbb jelensége, a prizma kristálylapjain felbomló fény, és annak egymástól el nem szakadó tartományai. A láng fénye a művészet prizmáján keresztül bomlik ki itt az élmények tartományaira Láng Eszter képeinek sorozatában.

Láng Eszter: A város fényei, 2014, pasztell, 35x50 cm

Láng Eszter: A város fényei, 2014, pasztell, 35×50 cm

A város fényei című képen a sötét, ködös plein-air látványban a világló ablakok meghittsége analóg a keretezett műalkotás élményre nyíló ablakával. A Nyári délután hangulatok és emlékek, gondolatok találkozása, az elemek átfedésbe kerülnek, akár a fa levelei. Egy lombozatot alkot a külső és belső világ. A Kora este című munkában az intervallum a már égő villanyok és az alkonyat egymáshoz közel eső fényintenzitásai közé feszül.. A Boldog évek az idő belső minőségét, kiterjedtségét hozza élményközelbe. A horizontálisan nyitott sávok belülről szervezik a képek összetartozását, az évek sora egy falusi utcában folytatódhat, mintegy a tér-idő relatív érintkezései képzik az élmények bensőségességét. A Nappalok és éjszakákban az idő ritmusa fejeződik ki a horizontális és vertikális koordinátarendszerben. Az Este a székelyeknél esetében már nem időképről van szó, hanem tér-képről. Az elemek házakká alakulnak, a részben tükröződik az egész. A ház eleme a falunak, ahogy máshol ugyanez az elem a ház eleme,(tetőcserép). A falusi kerítés szoros párhuzamosai szinte a kultúra rovásírásainak is tekinthetők, az elemek közötti kommunikáció sajátos formáinak. De a kultúra a tájat is szemiotizálja, ahol az elemek mintha a megművelt szántóföldet jelenítenék meg a maguk szőnyegmintáival (Szőttesek).

A képzőművészetet egy hagyományos elmélet (Worringer) organikus és kristályos rendszerek kettőségével magyarázza. A szegmensek, elemek, a prizma a kristályosra utal jelen esetben, míg az érzéki-gondolati kapcsolatok, a sorozat folyamatossága, a tér-idő érintkezései az organikus fogalmát hívják elő. Láng Eszter képei mintha felülemelkednének a gömbszerű vagy kockaszerű sablonos felosztáson. Művészetének formanyelve olyan „fogalmi hálót” alkot, amely pontosan, finoman illeszkedik, s teszi láthatóvá élményvilágának alakzatait.

 

Csokonai Vizuális Műhely

Debrecen
2014. november 11 – 2015. január 16

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:40:05+00:00 december 20, 2014|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!