A festészet jövője

... egy perspektíva

Muladi Brigitta

Nem tudunk megszabadulni attól a kérdéstől, hogy hova tart a művészet. A fotó és a film diadala ugyan nyilvánvaló, de a zajló 150 gyakorlat alatt sem sikerült megnyugtató választ adni, arra hogy a technikai médiumok mennyire változtatják meg – a szinte vallási áhítattól még ma is átitatott festészet szerepét, és létezik-e egyáltalán még „a festészet”. A művészek töretlenül használják a vásznat, az ecsetet, vagy keverik azt egyéb műfajokkal, de a léte körül mindig ott lebeg a kérdőjel, és unásig, folyamatos igazolásra szorul.

Peter Nachtigall: Intermediate, 2014, installáció (1584 festmény: akril, vagy olaj, vászon) össz.: 500 x 700 cm Fotó: Peter Nachtigall

Peter Nachtigall: Intermediate, 2014, installáció (1584 festmény: akril, vagy olaj, vászon) össz.: 500 x 700 cm
Fotó: Peter Nachtigall

Hogy ez a kérdésfeltevés nagyon is aktuális, az a festészetet választó művésznövendékek számát tekintve nem kétséges. Az Essl Múzeum küldetése a kortárs művészet lekövetése és dokumentálása, különös tekintettel a fotóra és a festészetre. Hogy hibás-e az éles műfaji elkülönítés, az egy külön tanulmány tárgya lenne, de az tény, hogy a művészetkedvelők és a szakemberek számára is szükséges a kategóriák vagy a határok kijelölése, még akkor is, amikor egy-egy művész nem feltétlenül használja kizárólagosan a technikák egyikét. „A festő” még mindig egy meghatározott szerep, ez a médium kiemelt és felemelt műfaj, ami a tartalmat is „szentesíti”.

Eric Kressnig: Fények, 2013, akril, réz, fenyő, 5 elemből álló installáció, 104 x 104 x 52 cm Fotó: Eric Kressnig

Eric Kressnig: Fények, 2013, akril, réz, fenyő, 5 elemből álló installáció, 104 x 104 x 52 cm
Fotó: Eric Kressnig

Ezúttal az osztrák szcéna festői számára írtak ki pályázatot – egy emblematikus címmel megrendezendő kiállításra: A festészet jövője. A vállalkozás meglehetősen paradox, hiszen a realitás az, hogy a festészet jelene térképeződik itt fel. A felhívásra 756 (!) festő jelentkezett – és ebből csupán 23-at választottak ki. Günther Oberhollenzernek a múzeum kurátorának nem volt könnyű dolga, ámbár a kvalitást tartotta szem előtt. A festészet nem tiszta műfaj többé, és a példák szerint nemcsak a grafika, de a legkülönbözőbb médiumok egyre erősebb jelenléte jellemzi korunk „festészeti” alkotásait. Felmerülhet a kérdés, hogy ez a „műfaj” nevezhető-e még festészetnek. A szakma sem tud mit kezdeni régi, már nem igazán „up-to-date terminológiájával, és a nézőben is jogosan támad zavar e tárgyban.

Irina Georgieva: Kábult és zavart, 2013, tus, papír, 100 x 70 cm Fotó: Irina Georgieva

Irina Georgieva: Kábult és zavart, 2013, tus, papír, 100 x 70 cm
Fotó: Irina Georgieva

Hova is sorolja Alfredo Barsuliának látszólag a festészet dekonstruálását végrehajtó, majd mögötte egy digitális képet láttató installációját vagy Ines Agostinelli fotókat, rajzokat mixelő térberendezését? A két határ talán épp ezzel a két munkával és Adel Dauood vagy Cäcilia Falks érzelmesen naiv, képzeleti festői attitűdje között mozog, ami végtelen perspektívát nyújtana a „festészetnek”, csakhogy Barsuglia és Agostinelli valójában a konceptuális művészet körében vannak. És ide tartozik Peter Nachtigall is, aki megszámlálhatatlan, egyforma nagyságú festői produktumokat állít ki, mintegy raktári-műtermi szituációban, úgy tűnik a képzőművészet iparszerű túltermelésére is utalván. És talán a cím (Közvetítő) az egész kiállításra is érvényesen azt is megállapítja, hogy a gyakorlatban ugyan ez zajlik, de a festészet még mindig az első számú közvetítő a közönség és művészet között.

A kiállításban látott munkák messze túlmutatnak a festészeten, és inkább arra szolgálnak mintával, hogy a hagyományos műfajokban való csoportosítás egy ideje már nem aktuális. Még akkor is, ha a válogatásban számos tradicionális technikával találkozunk, mint Irina Georgieva címe szerint is zavarba ejtően élethű tus/papír portréja, vagy Leo Mayer, Martin Veigl, Bianca Maria Samer realista festményei, az utóbbiak a festészetnek a 60-as évektől máig tartó megújítási kísérleteire jó példák. Larissa Leverenz, Lena Göbel, Patrick Roman Scherer és Victoria Vinogradova a grafika különböző technikáit használja a ceruzarajztól a fametszetig.

Emellett a kristálytiszta minimalizmusban megmerítkező, a szobrászat tájára átmozduló alkotót is látunk itt, ilyen Eric Kressnig, aki geometrikus formákból állít össze installációt, amelyekben a festészet a rendezett, szabályos kubusokból kivágott körformák alig látható élein mint színminta jelenik csak meg. A merítés nem ad választ a sajtószövegben feltett kérdésre, hogy a festészetnek van-e jövője. Inkább arra válaszol, hogy a festészetet és az egyéb hagyományos képábrázolási sémákat miként építik be kortársaink a műveikbe.

Essl Múzeum, Klosterneuburg, Bécs
2014. október 3–2015. február 8.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:54+00:00 január 24, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!