A szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválról

Tisza Mozi, Szolnok, 2014. X. 15–19.

Marczinka Csaba

Díjátadó a szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon

Díjátadó a szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon

Mint 2001 óta általában, idén is a szolnoki Tisza Mozi volt a különböző képzőművészeti jellegű és témájú filmek seregszemléjének helyszíne, bár maga a filmfesztivál 1969 óta létezik. A páratlan években a tudományos ismeretterjesztő és kulturális filmek, a páros években a képzőművészeti filmek fesztiválját rendezik meg itt. A számos külföldi film mellett több itthoni műhely (a MOME animációs műhelye, a BKF animációs tagozata, a Kaposvári Egyetem művészeti karának médiaismereti kurzusa stb.) is számos filmmel jelentkezik ilyenkor. A képzőművészeti filmek ünnepe kiállításmegnyitókkal, workshopokkal, performanszokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel társul.

Az utóbbi években a fesztivál programja kombinálódott a Festészet Napja eseményeivel. Idén is összeért a két kulturális esemény, programjaik egymást váltva (néha egyidejűleg) ugyanazokon a napokon zajlottak.

Idén a szemlén három kategóriában osztottak díjakat. Az animációs, a dokumentumfilmes és a fikciós (játékfilmes) kategóriákban mérkőztek a filmek. Korábban volt egy negyedik kategória, a kísérleti filmeké, idén azonban – a zsűri konszenzusos megítélése szerint – kevés volt a „kísérleti” kategóriába sorolható alkotás, így ilyen díjat most nem adtak ki. Tény, hogy a szemle filmjeinek – korábban néha domináló – kísérleti jellege mostanra elhomályosult, háttérbe szorult.

Némi kárpótlást nyújtott ezért az animációs filmek kínálatának sokszínűsége, de több dokumentumfilm és néhány játékfilm is magas színvonalúnak bizonyult. Rengeteg – nagyrészt szintén fiatal – alkotó pályázott külföldről is, főleg a német, a spanyol és a latin-amerikai filmesek tettek ki magukért, de több film érkezett Lengyelországból és Oroszországból is.

Idén egyértelműen az animációs filmek közül került ki a legtöbb igazán invenciózus alkotás. Különösen a hazai alkotások esetében volt jellemző ez: az animációs filmkategória 2014. évi fődíját és az MMA különdíját is Bucsi Réka Symphony No.421 című – zenei ötletekre és effektekre alapozott – filmje nyerte el. Pályafutása és sikerei is jelzik, hogy a magyar animációs film újra nemzetközi nagydíjakra esélyes filmes ágazat lett. Hasonlóan kiemelkedett a dokumentumfilmes mezőnyből Nagy Dénes filmje, a Másik Magyarország Töredékek egy falu hétköznapjaiból, amelyért Dobos Tamás az operatőri különdíjat is megkapta. A jelenleg új, egészestés dokumentumfilmjén dolgozó rendező-forgatókönyvíró ebben az opuszában a szülőfalujába, Mezőszemerére visszaköltözött Bukta Imre életét, művészetét és a felemás modernizáció által sújtott falu hétköznapjait mutatja be. E két film kiemelkedett a mezőnyből. Ebben többé-kevésbé konszenzus volt a zsűritagok és a jelenlévő kritikusok között, viszont a többi hazai produkció és a külföldi filmek megítélése (különösen a fikciós filmek kategóriájában) éles vitákat generált.

Az animációs filmek kategóriájában taroltak a magyar fiatal rendezőnők: a fődíjas Bucsi Réka mellett a különdíjat Hertelendi Amanda kapta Bánom azt című – a naturizmus grafikai animációját egy nudista strandon készült interjúkkal kombináló – egyéni látásmódú filmjéért, míg a diákzsűri díját Varga Petra nyerte I’ve Got Neighbours (Vannak szomszédaim) című ironikus-groteszk hangulatú animációjáért. Bucsi és Varga Petra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanult, míg Hertelendi a BKF animációs szakának hallgatója.

A magyarok a dokumentumfilmes kategóriában is jól szerepeltek: a Másik Magyarország-film mellett a diákzsűri díjazottja Zurbó Dorottya Dezső című – egy kültelki festőművész küzdelmeit felvillantó – filmetűdje lett. A fikciós kategória viszont a német, a spanyol és a latin-amerikai alkotók versengését hozta, s díjazása a legélesebb vitákat váltotta ki. A fődíjat végül a fiatal német rendező, a stuttgarti médiaegyetemen tanuló Alexander Heringer Tovatűnt szerencse című, különös hangulatú játékfilmje nyerte el. A film a sors és a szerencse – végül tűzvészbe torkolló – játékait ábrázolja, sajátos formanyelven. A diákzsűri díját a spanyol Josecho De Linares, a katalán filmes főiskolán végzett fiatal rendező nyerte A jobb szemem című lírai hangulatú alkotásával. Különdíjat kapott még az argentin Juan Pablo Zaramella Luminaris című – a fény animációjával eljátszó – munkája.

A díjazott alkotásokon kívül (mind a versenyfilmek között, mind pedig a versenyen kívül bemutatott filmek sorában) is több érdekes film akadt. Egyéni megoldásokat láthattunk Németh Balázs Kristóf Momentum és Kolop Anita Önportré című animációs kisfilmjeiben, valamint – főleg témája miatt – érdekfeszítőnek bizonyult Kroó András Plusz egy dimenzió című, Tamkó Sirató Károlyról szóló dokumentumfilmje. Különlegesen fontos programok voltak a hazai filmes műhelyek bemutatkozásai, filmes osztályaik vetítései.

Jegyzet

1  A film bekerült a Berlinare rövidfilmes programjába, és az Amerikai Filmakadémia beválogatta a legjobb 10 Oscar-esélyes rövidfilmek közé (a Szerk.)

 

Print Friendly