Bartosz Kokosiński: Vászonba tekert valóság, avagy …

… some pictures don't want to be painted

Molnár Tímea

 

Bartosz Kokosiński kifordítja a világot mind a négy sarkából, vagyis hogy épp beletekeri azt a vászonba. Jeleneteket, hangulatokat és állapotokat csomagol be, egy rést azonban hagy nekünk, hogy azokat szemlélve saját valóságunkon keresztül szűrhessük át azokat.

Bartosz Kokoinski_2A hordozófelület lázadásának lehetünk szemtanúi. A keretek vetemednek és görbülnek, a vászon kilép a neki rendelt fizikai térből, ám ettől nyeri el új minőségét. A felszín felpúposodik, tartalma kitüremkedik, a hagyományos kereteket hátrahagyva, egy konvencióitól elszakadó, nyughatatlan és rendetlenkedő objektum igyekszik tenni esztétikai teendőit.

Az 1984-es, krakkói születésű művész saját bevallása szerint munkái a hagyományos festészetet képviselik, szinte a legtöbb esetben olajjal fest vászonra. Viszont már a művészeti képzés (Kraków Academy of Fine Arts) alatt feszegette saját és a vászon hagyományos értelemben vett határait. A “festészet betegségei” című sorozatában érdeklődése a vászon, az olajfesték és hordozóanyagok sérülései, a festészet és technológiai hibák felfedezésének irányába vitték. A sorozat portréin a test betegség előtti és utáni állapotát is egyaránt bemutatja, egyfajta festészeti és karakter-rombolással. Az alkotásokon megjelenő hibák, mint a testen kívül is megjelenő hegek érzékelhetőek, ahogy horzsolásnál felfeslik bőr, ahogy a betegségek szimptómái előtűnnek a bőrfelszínen, úgy ejt a művész szándékos „botlásokat” ecsetjével, visz fel a szükségesnél több anyagot a vászonra vagy gyűri meg a hordozófelületet.

Kokosiński munkáin mintha állandó harcot vívna a keretek között tartás és a keretből kitörni akarás között. Egyszerre igyekszik mondanivalóját 100×200 cm-be begyömöszölni, másrészt felbujtó jelleggel elferdíti, felpúposítja, összegyűri és a szabott kerettel való ellenállásra buzdítja alkotásait.

A festészet felfalja a valóságot című sorozatában a művek elveszítik kereteiket és a térfogyasztás ezúttal egy telhetetlen falatozásba csap át, a vászon étvágya féktelenné válik. A munkáiban egyre inkább meghatározó harmadik dimenzió betüremkedik a kiállítótérbe, jelentősen átalakítja, meghatározza és felborítja a látogató és a műtárgy közötti határokat. Az önmagából kiinduló és oda vissza is térő alkotás kisgömböc módjára mindent felfal, ami az útjába kerül, Kokosiński műtárgyai konkrét fejesugrást tesznek az egymással szoros kapcsolatban lévő objektek közé.

Vászonba csomagolt vagy épp onnan kicsúszni tűnő valóságbekebelezést látunk, ahol egy természeti jelenet vagy egy padlásszoba limlomjai válnak eledellé. Egy nagyszerű tárgyhalmaz, egymással nagyon is összefüggésben lévő töredékek, limlomok, csorba és hasznavehetetlen padláshulladékok egyvelege szippantja be a látogatót. Tárgyak, amik telítettek történelemmel és kontextussal, az éhség a jelentés tartalma iránt soha nem apad el. Bartosz Kokoinski

Alkotásai nem a szabványos festői metódust követik, ellenben önmagukból kiforduló, játékosan ferde vagy éppen vetemedettségében rendkívül izgalmas formavilággal vonzza tekintetünket. A festék ráncosodik, fodrozódik, felpúposodik és összezsugorodik, képei a képalkotás fázisait is árnyaltan jelenítik meg a festékcsurgás, repedezés és gyűrődés lépésein keresztül. A művész rendkívüli elemző szemmel figyeli ezeket a folyamatokat, és érzékenyen reagál felszíni változásaira.

Láthatatlan párbaj játszódik a szemünk előtt, ahol az alkotás követeli magának a teret, az pedig igyekszik határt szabni ennek a terjeszkedésnek. Betüremkedik a kiállítótérbe, jelentősen átalakítja, meghatározza és felborítja a rendelkezésre álló, szabadon felhasználható négyzetméter mennyiségét.

Bartosz Kokosiński játékra hív minket: a világ szerkezeti és minduntalan megkérdőjelezhető valóságára opponáló alkotásain keresztül beléphetünk izgalmas és tér-élmény gazdag világába.

Knoll Galéria
2015. 01. 31-ig

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:58+00:00 január 8, 2015|ONLINE|1 Comment

One Comment

  1. xadmin 2015-01-25 at 02:04 - Reply

    Érdekes megközelítés…

Szólj hozzá!