Fenntartható identitások a velencei magyar pavilonban

Cseke Szilárd projektje

Fenntartható identitások a velencei magyar pavilonban

Cseke Szilárd projektje

P. Szabó Ernő

 

Makettfotók a látványtervről

Makettfotó a látványtervről

Cseke Szilárd Fenntartható identitások című interaktív projektje képviseli Magyarországot az 56. Velencei Képzőművészeti Biennálén 2015. május 9. és november 22. között. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. által a kortárs képzőművészeti biennále magyar részvételére novemberben meghirdetett nyílt pályázatra összesen tíz pályamű érkezett be. Mint emlékezetes, a kiírást bojkottfelhívás követte a novemberben kinevezett új nemzeti biztos, Balatoni Monika személye miatt.

Mind a kiállító művész, mind a kurátor Budapesten él és dolgozik, de German Kinga művészettörténész szakmai munkássága korábban elsősorban németországi intézményekhez kötődött. Hogyan találkoztak elképzeléseik, hogyan érlelődött meg az elhatározás a pályázaton való részvételre? Máshogyan fogalmazva, ha German Kinga szerint „az installáció nem más, mint egy gondolati forma, amely fejlődés- és identitáspályákat mozgat”, milyen mozgások eredményeként jön majd létre a közös, a velencei magyar pavilon egészét megtöltő, Fenntartható identitások című installáció?

German Kinga: Korábban is figyelemmel kísértem Szilárd munkásságát. Igazából az volt az érdekes, hogy amikor a biennále főkurátora, Okwui Enwezor koncepcióját megismertem, Szilárd korábbi munkásságának bizonyos elemeit egyszerűen bele tudtam helyezni. Ami a pályázatunk, illetve a kiállítás címét illeti: fontos a többes szám és a benne foglalt irónia. Ezt a két szót nem szokták így társítani, viszont Szilárdnál mind a fenntarthatóság problémája, mind az identitás kérdése gyakran felbukkan, folyamatosan jelen van. De az igazán érdekes kérdés az, hogy hogyan jelennek meg együtt majd a velencei pavilon tereit behatároló falak közé kifeszített és egymást szövetszál-szerűen keresztező csövek, amelyekben ventilátorok által mozgatott gömbök modellezik az identitásváltásokat kísérő sokirányú mozgásokat s az apszisban egy embermagasságú fóliapárna jelképezi szüntelen mozgásával a mindent mozgató központot. A pályázat megfogalmazásakor a másik izgalmas probléma számomra az interaktivitás volt, a harmadik pedig az egyetemi hallgatók nagyon intenzív bevonása a pályamű elkészítésébe. Ez számomra a korábbi években megvalósított projektek során is igen fontos volt. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol tanítok, nagyon sok a kiváló hallgató, mindezek tükrében úgy érzem, a pályázat realizálása nem egyféle önmegvalósítás, a kiállításnak a művészről kell szólnia és a fiatalokkal való együttműködésünkről. Két hallgatót máris bevontunk a látványtervek elkészítésébe.

Cseke Szilárd: még egyetemi hallgató voltam, amikor egy kiscelli kiállítása alkalmával mesterem, Konkoly Gyula bevont a közös munkába, ami meghatározó élmény volt a számomra. A Kiscelli Múzeumhoz egy másik vonatkozás miatt is kötődhet a pályatervünk, hiszen a tavaly ott rendezett Külföldre költöztünk című kiállításnál is anyagtársításokon keresztül beszéltem a migráció, az identitásváltások és a fenntarthatóság aktuális problémáiról. A meglévő elemeket, gondolatokat azután, Okwui Enwezor globalizációkritikájához kötődve, szélesebb közönséget megcélzó kiállítás részeiként gondoltuk újra, terveztük meg. Nem a globalizáció tagadásáról beszél a főkurátor koncepciója, hanem az egyes jelenségek helyes kezeléséről, a „dolgok állapota és a dolgok megjelenése közötti különbségekről, ami sokakban elbizonytalanító hatásokat evokál”. Enwezor tehát egyértelműen kiemeli a látszat és a mögötte lévő valóság viszonyát, ökológiai, környezetvédelmi, geopolitikai kérdésekre keres választ.

Látványterv

Látványterv

G. K.: Mi sem azt mondjuk, hogy valaki ilyen, a másik olyan konstans identitást képvisel, hanem a konstruált, állandóan mozgásban lévő kölcsönhatásokra utalunk. És a csövek még véletlenül sem készülnek fenntartható anyagból, nem napelemek táplálják a szerkezeteket. Ezzel is ironikusan jelezzük, hogy miközben szlogenszerűen a fenntarthatóságról beszélünk, mégis műanyag pohárakat használunk, környezetünket továbbra is nem fenntartható módon rendezzük be. Ezért a finom és nem túl didaktikus jelzésrendszerért is tetszik nekem Szilárd munkássága. Egyébként később engem egy másik jelentős művész is megkeresett, hogy dolgozzunk együtt a biennále pályázatán, de természetesen őt már vissza kellett utasítanom. Ez az újabb megkeresés azonban azt jelzi, hogy a velencei biennálén való részvétel iránt igen sok művész érdeklődött ez alkalommal is, ezért is sajnálom, hogy a bojkott létrejött. A kortárs magyar művészet nemzetközi konstellációban való megjelenése igen fontos dolog és Velencéből a belviszályok logikája nem értelmezhető. Nekem egyébként többszörös identitásom van, de elsősorban egyetemi oktatónak tartom magam, illetve olyan szakembernek, aki az elmúlt tíz-tizenöt évben részt vett néhány hosszabb kifutású projektben, az így szerzett háttértapasztalataim, gyakorlatom alapján mertem vállalni a feladatot ilyen rendkívül szoros határidővel.

Cs. Sz.: Az idő rövidsége valóban fontos szempont, azt hiszem egyébként olyan művész, aki alkotótevékenysége mellett oktat is például, nagyon nehezen tudta volna teljesíteni a lerövidült határidőket. A következő néhány hónapban igen intenzíven kell dolgoznunk: a mű egyes részeit egy az egyben megépítem majd egy a célra megfelelő csarnokban, egyrészt a lehetséges műszaki problémák tanulmányozása és a hanginstalláció alapjainak rögzíthetősége miatt, másrészt a katalógusba szánt fotók elkészítéséhez.

G. K.: Közben készülnek a katalógus tanulmányai, amelyek több szempontból járják körül az identitás problémáját, az európai fiatalok nézőpontjából, a velencei kiállítások szemszögéből elemzik, hogy mit jelent a fenntarthatóság a metropoliszok fulladt világában.

Mit jelent az Önök számára a velencei biennálén való részvétel, illetve mi lehet az, ami miatt novemberben, a zárás után azt mondhatják majd esetleg, hogy az idei magyar részvétel valóban sikeresnek mondható?

Látványterv

Látványterv

Cs. Sz.: Mindig inspiráló, vonzó lehetőséget, kihívást jelent, a rangos környezetben való megjelenés. Tulajdonképpen kiállíthatunk itthon nagyon gyakran, örülhetünk a csodálatos Budapestnek, de valljuk be, hogy ez a színtér annyira perifériális, hogy össze sem hasonlítható az itthoni és a határon túli fórumokon való jelenlét. A Molnár Ani Galériával számos nemzetközi vásáron vettem részt, érzékelem, hogy a különböző rendezvénytípusok egyre inkább egybemosódnak, a szakmai koncepció egyre fontosabb a magukra adó vásárok esetében is. Szerencsére az utóbbi években jó néhány pozitív visszajelzést kaptam ilyen fórumokon is, és a velencei felkészülést is megszakítja néhány napra az Armory Show-n való részvétel. Hogy mikor tartanám sikeresnek a részvételt? Pont húsz évvel ezelőtt volt kiállítva a Barcsay-teremben egy olyan munkám, amelyen a csőmotívum már szerepelt, most vannak, akik ezt emlegetik, hol a következetesség, hol az önismétlés jeleként. Örülnék, ha újabb húsz év múlva majd a mostani velencei installációmat emlegetnék.

G. K.: Három dolog miatt lehet sikeres a kiállítás: az egyik a művész hitelessége, az, ahogyan Szilárd is említi, hogy már évtizedek óta foglalkozik a problémakörrel, s hogy a mű időszerű problémákra reflektál a művészet distanciateremtő erejével. A másik a bejárható térinstalláció interaktív jellege: a pavilonban elhelyezett matricák kiegészítésével a mű a látogatót arra ösztönzi, hogy az identitás kérdésében maga is foglaljon állást. A harmadik pedig a fiatalok intenzív bevonása az előkészítő munkába, érzékenyítésük a team-munkára. Annak is örülnék, ha írnának a magyar pavilonról, mindegy, hogy kritizálják, vagy dicsérik, azt szeretném, ha állandóan le kellene szedni a felragasztott matricáat a beső üvegportálról, mert már annyi van belőlük, hogy nem jut hely az újaknak, továbbá jó lenne, ha sokan megvásárolnák a CD-t, amelyen Szilárd erre az alkalomra készítendő videója szerepel majd, mintegy kiegészítve a helyszínen szerezhető élményeket.

 

Fotók: Cseke Szilárd pályázati anyaga
A pályázatra beérkezett tíz érvényes pályamunkát kilenctagú zsűri – Bukta Imre, Boros Géza, Gerber Pál, Keserü Katalin, Kopek Gábor, Lovas Ilona, Petrányi Zsolt, Sturcz János és Uhl Gabriella – értékelte, a nemzeti biztos az ő javaslatuk alapján kérte fel Cseke Szilárd képzőművészt és German Kinga kurátort projektjük megvalósítására. A MANK honlapja felsorolja a többi érvényes pályázatot is:
Benedek József: Folyamatok és dimenziók
Fábri Tímea: Identitás születik
Kelemen Zénó és Grászl Bernadett: Below the line
Kettős Tamás és a 180-as csoport: Egy vidámpark magánapokalipszise
Nagy T. Katalin és Lévai Jenő: A jövő fosszíliái
Pintér Aukciós Ház: TeleÁrt
Soós Tamás István: A multiplatform a mai népmese
Szőke Ferenc: A csodák palotája
Zöld Pont Alapítvány- Ortutay Tamás: A világ jövője – Ökomp
A zsűri a beérkezett munkák közül kiemelte Kelemen Zénó szobrászművész és Grászl Bernadett kurátor Below the line (A vonal alatt) című pályaművét, amelyet magas színvonalúnak, művészileg hitelesnek, aktuálisnak ítélt – áll a MANK közleményében.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:40:02+00:00 január 5, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!