Joseph Kosuth és társai Bécsben

 Nagy Zopán

 

Joseph Kosuth: Hypercathexis 8, 1982 Fotó: Nagy Zopán

Joseph Kosuth: Hypercathexis 8, 1982
Fotó: Nagy Zopán

 

Joseph Kosuth: Cathexis 6, 1981 Fotó: Nagy Zopán

Joseph Kosuth: Cathexis 6, 1981
Fotó: Nagy Zopán

Különböző gondolkodásmódok, különféle entitások*… Ezek vagyunk mindannyian, illetve e fogalmakkal működő, efféle definíciókat működtető létezők. Természetesen ennél többek (is), de általában szűkebb látókörrel behatárolva, mert kezdjük elfe(le)dni a mélyebb látás képességét. Freud, korát megelőzve, nyitott meg – addig hasonló módokon nem emlegetett – belső tereket, és pszichoanalitikus képességével emelkedett meghatározó jelentőségű elmévé… – Hasonló gondolatokat fejtett ki Stefan Zweig, író, 1939. szeptember 26-án Freud londoni sírjánál.

A képességelméletet a mentális reprezentációval kapcsolatos szkepticizmus egyik megnyilvánulásaként foghatjuk fel… Joseph Kosuth, a konceptuális művészet amerikai úttörője igencsak továbbgondolta Freudnak az emberi agyról való elképzeléseit, illetve elméleteit az elme működéséről, melyek szerint a pszichoanalízisen keresztül egy nyelvi alapú feltárással forradalmasította a magunkról való önképünket, így tárva fel kereteken túli perspektívákat.

Kosuth a Sigmund Freud Múzeummal közreműködve és két kurátortársával (Luisa Ziajával és Mario Codognatóval) karöltve egy nagyszabású „reprezentációs játékot”, többszintű installációs labirintust hozott létre. Mindezt Freud halálának 75. évfordulójára exponálva. A „mozgó szavak” úgy jártak át a ter(m)eken, mint világító termeszek a szeszélyes építmények éjjeli járataiban… A képzőművészet és a pszichoanalízis összefonódása, kivetülése, három dimenziós műtárgyi megnyilvánulása zajlik itt a szimbólumok erejével jól átitatva. Nyelvi tekervények, videó-munkák és zavarba ejtő (új, illetve „muzeális”) technikai konstrukciók váltják egymást. Konténerszobák a ki- és befordított térélmények – nagyításokban gazdag – terepasztalán.

Kosuth izgalmas installáció-nagyszobája mellett (körös-körül, a néhol csarnok-jellegűnek, máshol intim lakás-részletnek ható kiállítóház szintjein) még legalább 70-80 művész munkája csatlakozott a címadó koncepcióhoz. A válogatás nagy részét a Belvedere és a Sigmund Freud Múzeum Kortárs Művészeti Gyűjteménye kölcsönözte a 21er Hausnak.
Néhány kiemelt név a listáról: Marc Goethals, Ilja Kabakov, Haim Steinbach, Pier Paolo Calzolari, Clegg & Guttmann, Franz West, Arnulf Rainer, Cindy Sherman, Rudolf Schwarzkogler, Jessica Diamond, Heimo Zobernig… (Peter Weibel munkáit, azon belül az A love story /1967/ címűt külön is megemlíthetjük.)

Heimo Zoebernig: Cím nélkül, 1997 Fotó: Nagy Zopán

Heimo Zobernig: Cím nélkül, 1997
Fotó: Nagy Zopán

Joseph Kosuth, aki korábban modern nyelvfilozófiai tanulmányokat is folytatott, a ’80-as években kezdte mélyebben vizsgálni Freud munkásságát, e belefeledkezés „klimax-állapota” az 1989-es Zero & Not című lakáskiállítás installációjában teljesedett ki, vagy hágott (látszólagos) tetőpontjára. Kosuth most, 25 évvel később ismét továbblépett, és megvalósított egy radikális koncepciót, ami nem tárgyi, inkább nyelvi vizsgálatokon alapuló esszenciális munka. Most főként a reflexió-befogadás-(re)reflexió folyamata érdekli, így a láttatás, az érzékelés kreatív módszerével teremt meg egy artisztikus installációt. A fetisizmusról szóló Freud-kéziratból kiemelt „javításokból”, áthúzásokból alkotott neon-feliratos fali installáció: a terem egyik meghatározó darabjaként, extrém elemeként funkcionál (Fetishim Corrected, 2, 1988). Ám, mindez: Freud hatékonyságával, a pszichoanalízis metódusával kapcsolatos kérdéseket is felvethet, mai kontextusba helyezve azok elméleti létjogosultságát.

*”Egy entitás fogalma, amely sem nem mentális kép, sem nem mentális szó, lehetővé teszi számunkra, képessé tesz minket arra, hogy egy bizonyos entitást megkülönböztessünk másoktól, újra felismerjük és különféle következtetéseket alkossunk vele kapcsolatban” – írja komoly tanulmányának egy részében Marosán Lajos, megjegyezve, hogy a mentális reprezentációk megfeleltethetők Locke és Hume korai ideáinak is. Hartmann szerint pedig: minden gondolkodásnak az a törekvése, hogy nyelvileg rögzített fogalmakat teremtsen azzal a céllal, hogy az adott sokféleség áradatán úrrá legyen általuk és mindig túllépjen rajta; de ha valami újszerűt fog fel a gondolkodás, a beszédet néhány lépéssel alighanem mindig megelőzi…

 

21er Haus, Bécs

2014. szeptember 19. – 2015. január 11.

Print Friendly