Invisible Press

Művészeti magánkiadványok

Invisible Press

Művészeti magánkiadványok

Csiszár Mátyás

IMG_3699

Fanzine? Artzine? Független művészeti periodika? Nehéz pontosan definiálni a kortárs budapesti zine-kultúra termékeit, hisz mindegyik kifejezés egész más motivációkat és szubkultúrát rejt. A lényeg, hogy az Isztambuli Magyar Intézet most egy kiállítás erejéig összegyűjtötte a legizgalmasabb kiadványokat!

Az Invisible Press fantázianevű gyűjtés a nemrég nyitott Balassi Intézet első emeletén. A Füsun Ipek és Pál Vanda által összeválogatott kollekció sok ínyencséget rejt: veterán zine-eseket és teljesen új megjelenéseket egyaránt. A budapesti zine-kultúra reneszánszát éli. Friss szereplők (Collective Plant, CCCV, T+U, Struct.Zine) és itthon ritkán használt technológiák (rizográf) tűntek fel az elmúlt évben. Az eddig undergroundnak számító médium egyre több csatornán áramlik, az „elsődleges nyilvánosság” felé. Olyan kezdeményezések indultak, mint a Brody Art Yard rizográf workshopjai vagy a Hurrikan Press rizográf nyomdája és az ehhez kapcsolódó kiadói tevékenysége. A Hurrikan nyomdájában születtek meg a legújabb Karate Zine-k, a Csakoda csapat Füstkultúra című kiadványa és természetesen a saját kiadású CCCV #1 is.

A „veteránok” közül átlapozhatóak a Rajzlap füzetek, a Gruppo Tökmag kiadványai, a Karate elmúlt 4 éves munkásságának legizgalmasabb darabjai, a Nem mi voltunk! crew két legutóbbi munkája, illetve a Direkt Fanzine és a Plágium2000 aktualitásai. Persze vannak olyan egyedi megjelenések is, melyek készítői nem sorozatban gondolkoztak, csak egyszámukra izgalmas témát megjelentettek papíron pár tucat példányban. Ilyen Szemző Zsófi Indíték Tématékája, Kujbus Attila Fourth Frame-je vagy Kristóf Krisztián és Komoróczky Tamás egy-egy projektjükhöz kapcsolódó zine-jei. IMG_3684c

Ez adja a fanzine-kultúra igazi szépségét: a motivációk és a megjelenés kontextusainak a diverzitása. Van, aki egy művészkör munkásságát teszi láthatóvá (Száz, Rajzlap, Direkt, im almost finished, CCCV, Reflex), van, akit inkább urbanisztikai összefüggések érdekelnek (Gruppo Tökmag, Fourth Frame, Struct.Zine) és persze a vizuális szabadasszociációknak (Karate, Plágium2000) is kiváló terepe lehet egy ilyen kiadvány, hiszen készítőjét nem köti semmilyen szerkesztési elv vagy felelősség.

A szerkesztési elvek ilyen fokú szabadsága mellett és a disztribúció esetlegessége miatt, igen nehezen rendszerezhető ez a műfaj. Ez azonban azért nem jelent problémát, mert bármiféle besorolási igény eleve ellentétes a zine-készítés alapelveivel. Így pont a – kiállításon is megjelenő – tartalmi kuszaság organikussága teszi hitelessé a bemutatott kiadványokat. A lapok begyűjtése is csak az alapján történhetett, hogy melyik „egér ordítását” hallották meg a szervezők.

Balassi Intézet, Isztambul
2015. I. 20.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:40:02+00:00 január 3, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!