Kafka madarai között

Pató Károly grafikusművész kiállítása

P. Szabó Ernő

Pató Károly: A mag

Pató Károly: A mag

Milyen nagy és kicsi egyszerre a világ – Pató Károly grafikusművész egyik bemutatkozó szövegében így összegzi az anyag makro- és mikroszkopikus méreteit összevető, az idő relativitását megidéző sorait. Mindezek után olyan fordulatot várnánk zárásként, amely a világ megismerhetetlenségére utal, ehelyett az a tudomány emberire valló megállapítás következik, miszerint a világ jelenségei, törvényszerűségei különféle módon, más-más eszközökkel írhatók le, ezek egyike a grafika. Kortárs művész ritkán fogalmaz manapság ilyen tömören, lényegre törően a világ és a művészet kapcsolatáról, hiszen a XX. század folyamán egyre távolabb került egymástól a kétféle történés: az, amely a világban és az, amely a művészetben, a mű létrejötte során lejátszódik. A művész éppen úgy specialistává, a képépítés szakemberévé vált, mint ahogyan szakemberként tervezi a házat az építész vagy vizsgálja az égboltot a csillagász. Bizonyos szempontból természetes is ez, az ismeretek éppen olyan végtelenül gyarapodnak, amilyen végtelen a világ, a polihisztorok kora lejárt. Pató Károly azonban mintha a ritka kivételek közé tartozna: egyszerre építész és restaurátor, fotográfus és grafikus…, de talán mindennél fontosabb, hogy utazó. A szó szoros értelmében, hiszen Mexikóban és Peruban éppen úgy megfordult, mint Törökországban és Szíriában, életrajza szerint tizenhárom országban járt tanulmányúton. Azok az élmények, amelyeket egy ködös délután megélt a Börzsönyben, vagy a tési fennsíkon ilyenkor, rügyfakadás idején, talán éppen olyan fontosak a számára, mint azok, amelyekben a párás trópusi őserdőben volt része, arról nem is beszélve, hogy születése óta ugyanabban a házban lakik, s ha nem megy sehová, akkor is utazik, megélt élmények, emlékek, az idő és a tér távoli tájain.

A nagy kérdés: visszaadhatók-e a valóságos és képzeletbeli utazások során megélt élmények? A kérdés annál is inkább időszerű, mert a kortárs művészettől a tájak, utazások adta élmények is távol kerültek. Látszólag legalább. Mert az kétségtelen, hogy az a fajta tájélmény, amely például a XVIII-XIX. századi európai utazóinak, a műveltebb fiatalemberek s persze a művészek számára szinte kötelezővé vált grand tour résztvevőinek jutott, s jelent meg a műalkotásokon, a XX. században, a fotográfia, a film korában már nem jelentett igazi kihívást. A táj mint világmodell, mint a művészi sűrítés, absztrakció kiindulópontja azonban éppen ettől az időponttól válhatott igazán fontossá az alkotó számára. Kandinszkij és Javlenszkij egyre tömörebb, egyre elvontabb kompozícióiban mindig visszaköszön a Murnau környéki hegyek különös szépsége, Kirchner az elveszített nagyváros, Berlin helyett találta meg a Davos fölé magasodó svájci hegyekben a teljességet, s Mondrian néhány színre, erővonalra egyszerűsödött festményeiben is benne van az az egész, amelynek élményével a táj, a szántók, rétek, erdők együttese ajándékozta meg.

Nem véletlenül készített Pató Károly fotográfiákat a világ egyik legizgalmasabb táján, a Halál völgyében, vagy a Zabriskie point körül, s nem véletlenül dolgozta fel az utóbbi motívumot linómetszetben is. Művein egymás mellé kerülnek az azonosítható, visszacsatolható motívumok és a tömörített, transzformált formák, amelyek csak sejtetik eredetüket, miközben más formákra, történésekre asszociáltatnak, a mikro- és a makroszkopikus részletek. Látszólag azonos alakzatok ismétlődnek, hasonló irányú mozgások indulnak el, a mű szemlélése közben azonban rá kell jönnünk, hogy a variációk sokféleségével, az egymással párbeszédet folytató formák ritmikus, olykor szinte zenei képletet alkotó együttesével találkozunk.

Pató Károly: A rész és egész vitája

Pató Károly: A rész és egész vitája

Ahogyan például a Nyárfa, Öreg tölgyfa , az Ősz, a Bozót I-II., a Fatörzs I-III. vagy a fotók közül a Jégvilág 1-2. mutatja, a kiindulópontot jelentő élmény gyakran kötődik a kirándulások, utazások során megfigyelt részletekhez, a fakéreg mintázatához, a szántóföld barázdáinak ritmusához. A látvány azonban átalakul, a részletek megkettőződnek, megsokszorozódnak, valódi vagy látszólagos szimmetriapárokat alkotnak, ahogyan a Tükröződésen látjuk. Máshol, mint a Kafka madara című nyomatnál, az állat alakját az erdő fáinak együttese alkotja, egyazon világ két hasonló, mégis különböző alkotóeleme vetül egymásra A rész és az egész vitája című nyomaton, a kiindulást jelentő motívumok átértelmeződnek, tágabb jelentést kapnak, humorral színeződnek át A birodalom című lapon.

Bár az utóbbi időszakban Pató Károly grafikái egyre tömörebbé, elvontabbá váltak, az emberi figura, arc ma is újra és újra visszatér a linómetszeteken, például a Gyerekjátékokon vagy a már említett A rész és az egész vitáján. Különösen fotográfiáin figyelhető meg ezúttal az emberi arc, alak iránti érdeklődése, s az a tulajdonsága, hogy itt is szeretne a felszín mögé hatolni, a megfigyelt, megörökített arcokon keresztül sorosokat, élethelyzeteket, társadalmi szituációkat bemutatni. Ehhez több esetben elég maga az emberi arc, pillantás, mint az Ablakban vagy a Tekintet, Éljen május 1! című fotókon, másokon, mint a Dakar Rallyn vagy A mi horizontunkon az arc és a vele együtt megjelenő szöveg ellentétes tartalmai hatnak, ismét más képeken, mint A Parlament előtt vagy a Szakadt arc címűn a környezet és az emberi alak ellentéte révén fejez ki társadalmi ellentéteket.

Pató Károly:

Pató Károly: Zabriskie point

Azután persze a fotókon is visszatér a természethez, vagy éppen az olyan építészeti környezethez, amely, mint például a Lépcsőház vagy a Bankcenter szilárd kereteket adhat az élethez, akár csak a magot körülvevő héj egyszerre ad alakot és nyújt védelmet az újraszülető életnek. A Mag című mű körüli formák persze sok minden másra emlékeztethetik a mű nézőjét, az ujjlenyomatra éppen úgy, mint a fatörzs évgyűrűire vagy éppen a labirintus járataira. Harmonikusan illeszkedő és egymással polemizáló elemekből építkezik egyszerre s az, hogy ezt teszi, nem tekinthető másnak, mint annak a megnyilvánulásaként, hogy valóban egységben szeretné látni, tudni az olykor széthullani látszó világ alkotórészeit.

 

Hegyvidék Galéria

2015. február 12-21.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:44+00:00 február 17, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!