Megépül a majommalom

Oliver Arthur Printek című kiállítása

Molnár Eszter

Oliver Arthur egyéni kiállításán, az erzsébetligeti Színházban megrendezett Printek című tárlaton a fiatal grafikusművész eddigi munkásságának kiemelkedő darabjai mellett megismerhetjük a legfrissebb művészi termést képviselő, 2015-ös, három madáralakot középpontba állító digitális printjeit is. A rajzfilmfigurákra emlékeztető lélekmadarak egy bölcsesség felé vezető beavatási kalandra invitálnak minket.

Oliver Arthur: Noise, 12 darabos szitanyomat, 2012, 50 x 70 cm

Oliver Arthur: Noise, 12 darabos szitanyomat, 2012, 50 x 70 cm

A street art munkásságáról is ismert Oliver Arthur képi világának határai messze túlterjednek a kanonizált művészeti fórumokon. A tréfás majompofák – melyek az utóbbi évtizedben Oliver Arthur művészi védjegyévé, brand-figurájává váltak, illetve további figurái, jelei, piktogramjai, ha kémiai fogalmakkal próbálnánk közelíteni feléjük, akkor nem szilárd halmazállapotúak, hanem víz vagy levegő jellegűek lennének. Ugyanis az avantgárd művészek álmának megfelelően – szétterjednek az élet minden terültére. Megjelennek az utcákon, az emberek testén ruhát vagy cipőt díszítő formában. A majomarc többféle, mert a fogyasztási cikké degradált folyamatosan címkézett, dobozolt ember vagy éppen hamburger szimbolikus analógiájaként létezik Oliver Arthur művészi termékei sorában sima, azaz afro-majom, aztán kilátszó agytekervényű, lékelt koponyájú, agyas-majom, végül babérkoszorús royal-majom is.

Oliver Arthur: Unmindfull, 2015, digitális print

Oliver Arthur: Unmindful, 2015, digitális print

Egy olyan világban, ahol „muszáj boldognak lenni” és „az élet tánca nagyon piszkos. / Minden tiszta bizonytalan. Egyedül csak az a biztos, / hogy eBay-en majd eladják a szíved és az elméd,/ És így leszel te emberből terméketlen termék.” (részletek Varga Richárd Celebgyerek című dalából) – egyáltalán nem furcsa dolog ez. Az emberek felcímkézésének és kartotékokba, dobozokba rendezésének szempontja manapság többnyire tényleg pusztán az eladhatóság. Hiszen nem is tudni pontosan mióta Weöres Sándor Majomország című mondókának álcázott anti-utópiájának megvalósulását éljük: „Megépül a majommalom,/ lesz sok majommajonéz,/ győzve győz a győzhetetlen/ győzedelmes majomész.” Szembenézve a mai magyarországi helyzettel – melyben egészen bizarr módon vegyül a vad kapitalizmus és az előző rendszer nagyon is kézzel fogható jelenléte – egy mai fiatal nem feltétlenül dacolni akar. Inkább meglovagolni akarja, nem pedig legyőzni. A street art és az underground a káosz hátán, ha rángatózva is, de lehetőleg hatékony eszközökkel, azaz a fogyasztói társadalom paradigmáján belül maradva próbál mondani valamit.

Az Oliver Arthur-i – már maga a művésznév is egy jól felépített brand neveként csenghet a fülünkben – világ kétarcú. Ugyanis egyrészt nagyon trendkövető és jelen idejű, tehát képes megfelelni a fogyasztói társadalom támasztotta vizuális igényeknek, másrészt viszont tartalmi szempontból egyáltalán nem könnyed és cukros világ ez, hiszen a legégetőbb kérdésekkel, a nagy problémákkal foglalkozik. Oliver Arthur egy olyan képi világot épít, amely fel tudja venni a versenyt a gyorsan változó ízlésű, internetnek és szórakoztatóiparnak köszönhetően hihetetlenül magas ingerküszöbbel rendelkező fiatalok támasztotta elvárásokkal.

Oliver Arthur: Rare founder, 2015, digitális print

Oliver Arthur: Rare founder, 2015, digitális print

A kiállításon megismerhetjük Oliver Arthur 2012-ben elkészített diplomamunkáját, a 12 részes Noise című szitanyomat-sorozatot. A sorozat pirosra, feketére, fehérre épülő kompozíciói olyan különböző méretű és elrendezésű képi elemekből épülnek fel, melyeket egy saját fejlesztésű vizuális nyelv képszavainak, vagy modern köntösbe bújtatott egyiptomi képírásra emlékeztető hieroglifáknak is nevezhetünk. Mindent belesűrít ezekbe a kompozíciókba alkotójuk, ami jelen van az életében és a gondolataiban és mintegy zajként körülveszi őt, tehát ha akarna, se tudna ezektől a látványoktól, ingerektől szabadulni – mégis a képek segítségével megszabadul tőlük. Mégpedig éppen a mi gondolkodásunk szabadsága érdekében. Nem bújhatunk illúziók mögé – és szembe kell néznünk a Noise-ban szimbólummá sűrített valósággal. Reflektálnunk kell arra a nagyon nehezen megérthető világra, de főleg káoszra, ami körülvesz minket. Rá kell nézünk például a folyamatos agresszív médiamanipuláció eszközeiként és szórakoztatásra használt technikai médiumokra vagy az infantilizálódó és szórakoztatóiparba szinte belefulladó tömeg általános problémáira: mint például a drogokra, a szexiparra és a háború modern formáinak testközeli, mindenkit érintő jelenlétére az életünkben.

A legfrissebb, 2015-ben elkészült digitális printeken madáralakok a főszereplők. Ez a három munka egyfajta érési, felnövési folyamatot mutat be és három tudati stációt képvisel. A képek jelenthetik egy ember három különböző fejlettségi állapotát is, de képviselhetnek három különböző embertípust is. Az első az Unmindful című kép – a szó szerint agyatlan, buta ember világát mutatja be, mégpedig a kakas szimbólumának segítségével, ami itt az erőszakos, gondolkodásmentes lét és a pusztán fizikai erő szimbóluma. A kakas egy konkrét kultúrkör, Japán képi és tárgyi szimbólumaival van körülvéve. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy túlontúl őszintére sikeredett negatív felhangú imázsplakát is lehetne Japán számára, hiszen szerepel rajta a sushitól kezdve, a technikai kütyükön – igaz ma már igazi retro-nak számítana a képen látható joystick – és a godzillán át, a karate-ig minden, ami Japánról nekünk, európaiaknak eszünkbe juthat. Ám a legfontosabb, a 2012-es, nagy részben emberi mulasztásból és kisebb részben a földrengés miatt bekövetkezett Fukusima-i nukleáris katasztrófára történő utalás a képen. Sajnos ez az utalás egy nagyon keserű pillanatnyi benyomást, látleletet rögzít erről az egyébként egészen elképesztően gazdag kultúráról.

Oliver Arthur: Well prepared, 2015, digitális print

Oliver Arthur: Well prepared, 2015, digitális print

A második kép főszereplője az Edgar Allan Poe A Holló című versből jól ismert halálmadár, a modern ember szimbólumaként szerepel. Fekete szárnya és „felkészültsége” (ahogy címben olvassuk – Well prepared) nem jó ómen az emberiség számára, ugyanis a természetre és embertársaira egyaránt kiterjedő erőszakosságával mindenhol pusztulást idéz elő. Habár csőrében tartja a mérleget, vagyis magához ragadja az ítélkezés és a döntés jogát az emberiséget érintő kérdésekben, egy gondolatbuborékban látjuk a feje fölött azt a kérdőjelet is, amely jelentheti a megjósolhatatlan jövőt és a döntések és cselekvések következményeinek talányát is. A képen az agresszor mellett több szimbólum révén szerepelnek az áldozatok is. A bekötött szemű, csorba koronájú, béklyóba vert galamb, illetve a zacskós levest ízesítő azaz, „levesbe kerülő” áldozat kezéből kifolyó vércseppek képében. A képírás szoros olvasata szerint a Well prepared című kép központi gondolata a csapból is folyó agresszió.

A harmadik Rare founder (Ritka alapító) című alkotáson a negatív folyamatokra vonatkozó válasz jelképeként, a bölcs bagoly kerül a középpontba. A madárfigurát egyaránt körbeveszik az agresszió, és a káoszból kivezető út jelei. A megoldás lehet általában a tudás (az olajágat sarjasztó könyv), a kreativitás (a képzőművészet logója), az építő cselekvés (kalapács, szög, piramis) vagy a vallásos világértelmezés (az ezeket összefoglaló, mindent látó istenszem) egyaránt. Mégpedig a bölcsesség-aknák emberi fejben történő szétrobbanásának reményében, egészen addig, amíg a világ hatalmi gépezetét működtető olajkészlet tart.

Erzsébetligeti Színház Galériája

(Budapest, Hunyadvár utca 46/b)

április 13-ig

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:40+00:00 március 27, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!