Aki az égbe viszi a művészetet

Otto Piene (1928–2014) emlékezete

Csáji Attila

Kedves Elisabeth!

Döbbenten olvastam a hírt: Ottó meghalt!

04-OttoPeine

Otto Piene: Ezüst-frekvencia, Westfaelisches Landesmuseum, 2014

Mindnyájunkat lesújt, de különösen azt, ki megosztotta vele életét, gondolatait, terveit, és szeretetében élt. Az, hogy együtt érzek veled, Elisabeth, természetes, hiszen Ottó számomra is oly sokat jelentett, korszakos művészt, megértő barátot, aki meghívott az MIT-ra, a CAVS-be, „fellow”-ként, ahol remek lehetőségem volt a művészetem és az azzal összefüggő kutatásaim folytatására, amit újra és újra köszönök. Az együttérzés ebben a helyzetben mégis keveset mond… Valami más is kell, a végtelennel egyesítő belső fohász, amikor a csend a legsokatmondóbb. Leveled olvasva percekig ültem szótlanul, hogy ebben a csendben felidézzem Ottót, s korántsem pusztán búcsúként.

„A kör bezáródik” – mondta Ottó azon az utolsó, nagyszabású eseményen, melyen történelmi alkotását A nap növekedését vetítették. Tudjuk, ezek a szavak jelképesek és örökre megmaradnak bennünk. Bennem felidézik egy másik Ottó, egy hatalmas tudású, áldozatkész szent ember, Mezei Ottó, a kitűnő művészettörténész – aki csendben és ritka nemes méltósággal halt meg, s akinek szintén a művészet volt a hazája – utolsó szavait, amelyek jelképesé formálódtak: „Feljebb! Feljebb!” – suttogta elhalóan halála előtt. Ez az igény alapvetően jellemző volt rá egész életében. A „feljebb! feljebb!” belső hajtóereje, az ember szellemivé válásának kényszere éltette.

A kör bezáródik, mondta Ottó, aki briliáns, fényes elme volt, olyan befogadókapacitással, mely önmagában imponáló lett volna. Mégsem ezt tiszteltem benne leginkább. Volt egy olyan tulajdonsága, ami ma ugyancsak ritkuló: a teremtő szellem iránti alázat s a teremtőszellemben való kiteljesedés. A Sky Art a legfőbb teremtménye. Aki az égbe viszi a művészetet, az égiekhez tartozik. A kör, a körforgás, az idő és a végtelen szimbolikája. Akinél a kör bezárul, kilép az időből az időtlenségbe. Mindenki, aki halhatatlan, oda tartozik. Otto az. Szelleme köztünk él tovább.

A kör bezáródik, vagy a végtelenbe nyitott új ablakot?

Szeretettel ölel:

Attila

Ui. A Nemzetközi Kepes Társaság emlékülésen szeretné felidézni felejthetetlen alakját. Társaságunk tiszteletbeli elnöke emlékének szenteljük a 2015-ben megrendezendő fényszimpóziumot és a Nemzetközi Fényműhely műcsarnoki kiállítását is.

 

Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!