Bukta Imre, Lada Gaziova, Tamara Moyzes, Nemes Csaba, Selma Selman

Deák Csillag – Voyeurök vagyunk?
A vágyak archívuma című kiállítás A roma test politikája programsorozat második kiállítása, mely a Nemzetközi Roma Napon nyílt meg. A magyarországi közgyűjtemények roma tárgyú fotóarchívumaiból származó fotókat roma és nem roma kortárs művészek segítségével dolgozta fel a kiállítás. A kiállítótérben a művészek alkotásai és a családi képtárak együtt szerepelnek. A bemutatott képek a személyes történetekkel kiegészülve alkotják a jelenkori roma “vágyak archívumát”, amelyben a romák természetesen, méltóságukban teljes emberi lényként jelenhetnek meg.

Tamara Moyzes Etnológiai Múzeum c. triptichonja, részlet, fotómontázs

Tamara Moyzes Etnológiai Múzeum c. triptichonja, részlet, fotómontázs

A Gallery8 jelenleg az egyetlen, kifejezetten roma galéria, alapítói is részben roma értelmiségi nők és akadémikusok. A jelenlegi kiállításon Bukta Imre Régi almáskertje az etnográfiai fotók között kiállított Almavigyázók című fotó párja, átírása. Bukta beindít egy klisét, a cigányok lopják az almát. A ceruza- és akvarellrajzon nincs jegyzet, de béke viszont igen, és nosztalgia a békés közösségek múltja iránt.

Tamara Moyzes Etnológiai Múzeum című triptichonja az osztrák amatőr etnográfus roma lányok sorát bemutató képeit veszi alapul. Fehér nudista lányok sorát látjuk, amely transzparens, átlátszó, stigma nélküli és normális. A roma lányok sora viszont kacérnak, könnyűvérűnek, de minimum elérhetőnek hat a fehér nudista lányok sora mellett. A második kép azt sugallja, hogy a roma lányokat kényszerítették a nudista kép elkészítésére. A harmadik képen paparazzik veszik körül a lányokat, ezzel az elsőhöz hasonlóan a fehér női test kultúrájának magától érthető normalitására hívja fel figyelmünket.

Selma Selman videómunkája (Ne nézz cigány szemébe!, 2014) a roma nő sztereotípiáját járja körbe. A boszorkány stigmáját, az átkot és áldást ontó, jós és látó képességekkel megáldott roma nő szerepét állítja elénk. A videó olyan erőteljes érzelmeket ébreszt nézőjében, amelyek aztán arra ösztönzik, hogy az elsődleges szégyenérzet után, a belénk kódolt sztereotípiák és előítéletek felülvizsgálatába és kiirtásába kezdjen.

Lada Gaziova: Az idegenek, 2015

Lada Gaziova: Az idegenek, 2015

A magyarországi közgyűjtemények roma tárgyú fotóarchívumaiban a gyűjtők különböző fantáziáit beteljesítő, sokszor egészen beteges, néha pedig bántó romaábrázolásokat tartalmazó fotókat találunk. A Gallery8 kiállításában ezeket a – tulajdonképpen lekicsinyített – fotókat csak nagyító alatt lehet megtekinteni. Ez a provokatív kurátori döntés azonban nem egyszerű játék, vagy spontán, esetleg öncélú dekoráció, hanem a megfigyelés aktusát kiemelő gesztus, amelynek hatására mi látogatók voyeurökké válunk.
A nagyítók nem csak a képrészleteket, hanem a tekintet jelentőségét és mibenlétét nagyítják fel. Kukkolók leszünk, egyúttal elhatárolódunk a felháborodást kiváltó képektől, köztük van a pornográfia határát súroló amatőr etnográfus kép; a roma család, amelynek még a kutyája is pózol az etnográfus kamerája előtt; műteremben beállított antik és rurális hatású romaportré az 50-es évekből; A feliratokból pedig kiderül, hogy kulturális örökségünk, múltunk és őseink képei olyan archívumokban nyugszanak, amelyek kizárólag a gyűjtők és folkloristák neveit regisztrálják.

Különleges közösségi projekt egészíti ki a kiállítást. Az önkéntes szereplők olyan kérdésekre válaszolnak, mint hogy melyik az első kép, amelyen már tudták, hogy romák. Vagy, hogy melyik képen a legsötétebb a bőrük? Melyek a legrégebbi képek a családi archívumukban? A Nemzetközi Roma Napon, tudom meg később, mivel először vagyok a Gallery8-ban, az itt lévők aranyszínű kokárdát tűznek a gallérjukra, mert, ahogy Péli Tamás mondta, a romáknak két pántlika díszíti a homlokukat, az egyik a magyar, piros-fehér-zöld, a másik pedig az aranyszínű, amely romaságuk szimbóluma. Képletesen én is két pántlikásnak vallom magam.
Kölüs Lajos – Vajúdó emlékezet

Ahogy nézünk a romákra, mintha a múltba néznénk, és azóta nem telt volna el tetemes idő. Ez az öröklött látás behatárolt, szűk világot lát, és kliséket hordoz, rejt magában. A romák ábrázolásánál számos, évszázadok alatt megkövesedett jelző alkalmazásával találkozunk: vad, zabolátlan, barbár, egzotikus, öntörvényű cigány hősök népesítik be az irodalmi, képzőművészeti alkotásokat. A rasszizmus mindennapjainkban jelen van, elég a romákat lealacsonyító plakátokra és képekre gondolni. Sára Sándor filmje közel ötvenéves (Feldobott kő, 1968). A kiállítás tetten éri a kliséket, bemutatja, hogy miként is torzítják és manipulálják a roma tárgyat. Maximális undor kiváltását tartva cél előtt. Az első kiállítás körbejárta a sztereotip roma szerepeket, így megjelent a gettólakó, a gengszter, a szexmunkás, a cigány király, a cigány jósnő, a vajda, a pipás cigányasszony, a cigánylány és a cigányzenész. Mellette pedig látható volt mindenkinek a civil képe is.

Most is testeket látunk, férfiét és nőét, úgy hiszem, ezzel is bemutatva, a test a történelem lenyomata. A másság elfogadása hiányokkal küzd, a másság idegen lesz, megszégyenített és megalázott. A manipuláció célzott, szándéka, hogy … olyan kontextusba helyezzék, illetve olyan testjegyeket hangsúlyozzanak, amelyek Junghaus szerint is az undor kiváltására lesznek alkalmasak. A rasszizmus lényege, hogy alattvalónak tartja a romákat, és a fehérek a felsőbbrendűek. Ez a szemlélet társadalmi gyakorlat, bevési a tudatba a különbségeket. Az elnyomottak, alárendeltek szerepe és helye kijelölt a társadalomban, és folytonos a konstruálásuk és reprodukálásuk. Mindenki betölti a ráosztott szerepet. Nem tekintjük egyenjogú embernek a romákat. Amikor a romákról írnak és beszélnek, társadalmi, politikai vagy akár a mindennapi diskurzusok szintjén, tetten érhető ez a fajta „szubhumanizáció” (alsóbbrendű lényként kezelés).

Nagyító alatt

Nagyító alatt

Ladislava Gaziova Az idegenek (2015) című csoportképe az első nagyító alatt megtekinthető roma csoportképet írja át olajfestményén. A homályos körvonalú, elsősorban a szemeket hangsúlyozó, az alakokat sötét foltokba burkoló megfogalmazás összemossa a sérülékeny csoportok – például a muzulmánok, feketék – és a romák közötti különbségeket.

A Ki szerepel itt? című két panelből álló alkotásában Nemes Csaba Divald Kornél színes nyomatából indul ki. Divald színes nyomatait az 1910-es évektől kezdve több évtizeden keresztül képeslapok formájában árusították Magyarországon. Nemes első paneljén újrafesti a nyomatot. Mintha a témával és az előzményekkel való ismerkedéshez használná az újrafestés művészi, performatív aktusát. Sátorral kiegészített magyar, nyári életképet látunk, a belénk vésődött mintákat rendezi újra, hogy felfedje, hogyan jelölik ki a színek, a meztelenség, az öltözékek és a kiegészítők a kognitív tudatunkba égett – s valójában bizony nem is létező – ikonikus „romát”.

Nemes Csaba: Ki szerepel itt, 2015, 2db, 20 x 30 cm

Nemes Csaba: Ki szerepel itt?, 2015, 2db, 20 x 30 cm

A kiállítás – a fotók kritikai és történeti analízise, a kortárs párhuzamok bemutatása révén – a beágyazódott idegengyűlölő és rasszista tendenciákat tárja a nézők elé azzal, hogy rámutat, a tömegmediális kulturális gyakorlatok újratermelik és újraterjesztik az idegengyűlöletet és rasszista tendenciákat. A romák alsóbbrendűként való kijelölése ugyan történelmi konstrukció, azonban a mindennapok világában, a személyközi kapcsolatokban a tekintet aktusa az, amely révén már-már természetes módon jönnek létre és élnek tovább a roma testhez és fajhoz kötődő sztereotípiák. Míg a kísértés túl nagy nem lett, kora reggel tájt – áll Brecht Kaukázusi krétakörében. Bennünk, nézőkben is ott a kísértés a jóra, hogy ne úgy legyen, ahogy eddig volt, hanem másként.

 

2015. április 9. – 2015. május 9.
Gallery8 – Roma Kortárs Művészeti Tér
1084 Budapest, Mátyás tér 13.

Résztvevők: A magyarországi roma aktivizmus legfiatalabb generációja, roma egyetemi hallgatók és karrierjük elején álló fiatal tehetségek
Támogatók: Norvég Civil Alap, Ökotárs, Autonómia, Visegrádi Alap, ERCF

Print Friendly