Az 5kor csoport születésnapi kiállítása

P. Szabó Ernő

Aki már egyszer megpróbálkozott az angol, a francia vagy olasz nyelv titkainak megfejtésével, tudja, milyen furcsák, legalábbis számunkra, magyarok számára a különböző igeidők, közöttük a folyamatos jelen, amelybe mintegy egybeolvadnak a múlt, a jelen és a jövő történései. De hát mindannyian egyszerre éljük meg a különböző idősíkokat, s miközben cselekvéseink, érzelmeink, gondolataink, vágyaink különböző irányokba visznek el bennünket, éljük az életet, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy közben eltelt néhány év. Mondjuk egy évtized. Erre figyelmeztetett néhány hónappal ezelőtt az 5kor csoport közös kiállításának a címe a Mazart galériában – Tempus volat, hora fugit, azaz az idő rohan, míg a cím második fele – quo usque tandem abutere patientia nostra, azaz meddig élnek vissza a türelmünkkel –, amly egy kiállításon arra vonatkozhat, hogy a szavak helyett hagyjuk inkább a műveket beszélni.

Annyi minden történt tíz év alatt, hogy azért azt nehéz lenne említetlenül hagyni. Először is meg kell magyarázni, hogy miért nem januárban került sor a Folyamatos jelen – Present continous című tárlatra, hiszen a csoport tíz évvel ezelőtt január 23-án alakult meg. Mindenesetre tény, hogy a mostani tárlat is öt órakor nyílik, utalásképpen arra, hogy az öt művész, aki ott volt, talán még az órát is megnézte, hogy a mutató elérje az ötöt, amikor kimondták a csoport megalakulását. Árvay Zolta, Bakos Tamás, Bodnár Imre, Huller Ágoston és Magyar József azóta gyakran állít ki az 5kor csoport tagjaként, a szó szoros értelmében új színekkel és ugyancsak szó szerint nem kevés dinamikával gazdagítva a kortárs magyar művészeti életet. Ami a magyarázatot illeti a tárlat januárról májusra tolódásával kapcsolatban, az annyiból áll, hogy a Dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria olyan kiállítási teret, lehetőséget kínált a csoportnak márciusban, amelyet nem lehetett visszautasítani, s amely miatt a jubileumi kiállítás időben némileg eltolódott.

Magyar József: Elasztikus szövetek, 2014, akril, farost, 90x70 cm

Magyar József: Elasztikus szövetek, 2014, akril, farost, 90×70 cm

A tíz év eseménytörténetéről szólva, azt a szó szoros és átvitt értelmében is mozgalmasnak mondhatjuk. Alighanem sokan emlékeznek rá, hogy a csoport több olyan tárlatot rendezett, amely valamiképpen a mozgással, hely-, állapotváltozással, különböző rétegek, minőségek közötti átjárással, kölcsönhatással foglalkozott: 2006-ban például a Transzparencia jelenségét vizsgálták a Karinthy Szalonban, egy év múlva a Fent és a lent viszonyát az Újlipótvárosban. Rendeztek kiállítást, a József Attila Klubban 2009-ben, Átjáró címmel, és adtak kortárs művészeti Keresztmetszetet megalakulásuk ötödik évfordulóján itt, a Kondor Béla Közösségi Házban. Ugyancsak az 5kor művészcsoport kezdeményezésére indították el a házban április 1. tiszteletére a Szamárfül programot. Volt olyan, hogy a csoport saját kiállítására is meghívtak vendégkiállítókat, de a tavaly a Barabás Villában rendezett Haiku című tárlaton, akár csak a mostani bemutatón, csak az alapítók vettek, vesznek részt.

Az idő tehát rohan, de nem feleslegesen, nem tartalom nélkül telik. Meg kell mondani, a kortárs magyar művészeti életnek szüksége is volt és van azokra az új impulzusokra, amelyeket egy-egy művészcsoport, közöttük az 5kor új kezdeményezései jelentenek. Mert az nyilván igaz lehet, hogy 2005-ben még talán nem nagyon tűnhetett föl, hogy eggyel megszaporodott a magyarországi művészcsoportok száma, hisz általában is nagy volt a mozgás, az igyekezet. A következő évek meglehetősen szomorú változásai, az állam, az önkormányzatok folyamatosan csökkenő támogatási kedve, a nemzeti kulturális alap kasszájának kiürülése azonban villámgyorsan lelassította a művészeti életen belüli mozgásokat, s nemcsak az egyes társaságok által rendezett kiállítások száma csökkent le, de korábban létrehozott galériák, kiállítóhelyek működése került veszélybe, s a rendszerváltozás utáni években megalakult több tucat művésztársaság közül többnek a működése is bizonytalanná vált.

Évek óta tart ez a folyamat, s úgy tűnik, máig sincs vége. Úgy tűnik tehát, hogy ma is igen időszerűek azok a gondolatok, amelyeket a pestszentlőrinci ötök a megalakulását bejelentő kiáltványban megfogalmaztak. A művészet, a valódi értékek iránti társadalmi méretekben egyre jobban terjedő és mind mélyebb közöny mögött ugyanis olyan mély, aggasztó jelenségek rejlenek, mint a gazdagodás, a sikeresség kizárólagos értékmérővé válása, a szabadossággá vált liberalizmus, az önzés, a morális, a lelki, az esztétikai értékek háttérbe szorulása. Mindez nem egyszerűen néhány művésztársaság, de a nemzet egészének jövője szempontjából jelent riasztó perspektívát.

„Lehetséges-e elmélyült munkáról, mesterségbeli tudásunk folyamatos gyarapításáról beszélni” ilyen körülmények között, tették föl a kérdést majd tíz évvel ezelőtt, délután ötkor a csoport tagjai, s most, a már említett tárlatok után újra lehetőséget adnak barátaiknak, a műveik iránt érdeklődőknek, hogy az alkotások láttán a kérdésre választ adjanak. Ráadásul a csoport majd mindegyik tagja korábbiak mellett új műveket is kiállít a tárlaton, érzékeltetve, hogy amilyen erős az a kohéziós erő, amely a csoporttagokat összetartja, olyan egyéniek az utak, amelyen az egyes művészek járnak. S ha már az időt idézi a kiállítás címe, hadd kezdjem Árvay Zoltával, akinek a művei újra és újra az idő problematikáját járják körül, ahogyan ezen a tárlaton például a Múltidéző teszi, de az Ortodox töredék, a Velencei zene vagy éppen az In memoriam debreceni nyomda és az Ótestamentumi gondolat vagy a Falmagány sem elképzelhető az idő dimenziója nélkül. Míg Árvayt nem csak ezen a tárlaton, de általában is a többműfajúság, a változatos anyaghasználat jellemzi, addig Magyar József par excellence festő, bár egy tárgykollázsa neki is szerepel e tárlaton. A műveit jellemző narrativitás eleve feltételezi az időben való folyamatos mozgást, ahogyan sokfélék a képein megidézett érzelmi minőségek, lelkiállapotok, indulatok, konfliktusok is. Expresszivitásához erőteljes színek társulnak és sohasem hiányzik műveiből az a humor, irónia, a groteszk iránti érzékenység, amely sajátossá, egyedivé teszi művészetét. Bakos Tamás anyaghasználatát is igen sajátosnak, egyneműnek nevezhetnénk, hiszen mindegyik alkotásánál a kézzel merített papír, s az abba beleszőtt, belesűrített anyagok adta érzéki örömöt érezzük, azzal a gondolati mélységgel, amely a keleti művészetet jellemzi legapróbbnak, legjelentéktelenebbnek tűnő alkotásaiban is. A művészet-filozófia-természet hármas egysége most új fénytörésben jelenik meg a műveken – a keleti művészet és a közép-európai múlt, tradíciók találkozásának lehetünk tanúi.

Bodnár Imre: Szigetek, rézkarc

Bodnár Imre: Szigetek, rézkarc

Bodnár Imre műegyüttesét viszont egyrészt a klasszikus mélynyomásos technikával készült grafikák és az egyedi rajz, másrészt a mesterségbeli felkészültség, a tradíciók őrzése és egyfajta kritikai szemlélet találkozása jellemzi, mármint ami a Recykled peeople című sorozatét jellemzi. A sajátos értékek, az egyediség keresése az uniformizált világban, ahogyan a nyomatokon látjuk, az elmélyült tudás, következetesség dicsérete a másikon, ahogyan azt rajzai érzékeltetik. Rá is jellemző az, ami Huller Ágoston festőművészre, azaz, hogy a legkevesebb elég a lehető legtöbb megragadására. Töredék gondolat, mondja Huller egyik pasztellsorozatának a címe, s valóban, a lapokon a rész, a töredék és az egész viszonyának a problematikája jelenik meg, a lét teljessége megragadásának a lehetősége vagy lehetetlensége a kérdés. Mint természetesen minden igazi műalkotás esetében. Külön öröm, hogy a kiállítás több résztvevőjénél is a műveken keresztül valóban kirajzolódik az a folyamat, a műteremtés folyamata, amely átfogja az elmúlt tíz évet, a közös munka történetét. Sőt, Huller Ágoston esetében a legkorábbi olajképek a nyolcvanas évek végéről származnak, s az utóbbi tíz évben nem kerültek közönség elé. A jubileumi tárlat tehát igazi meglepetéseket, születésnapi ajándékokat is kínál. Kész az ebéd – ahogyan Huller egyik legkorábbi festményének a címe mondja, tessék fogyasztani!

Kondor Közösségi Ház,

2015. május 5-22.

Print Friendly