Transzparens emlékezet: Folyamatos jelen - Soós Nóra kiállítása

Cséka György

Nem komoly, nem olyan komor, nem tűnik olyan komornak ez a festészet első látásra. Színpompás, úgyszólván vidáman lebegő foltok, mezők úsznak egymáshoz, egymásra, egymáson át. Csak a képcímek nyugtalanítóak. Idő nincs, Valami nincs sehol, Megmérettettél és könnyűnek találtattál. Csak a motívumok nyugtalanítók, a fegyverek, a hajléktalan, a szegény, az üres táblával tüntetők, Sztálin üres csizmája.

Soós Nóra: Megmérettél és könnyűnek találtattál 1, 2015, olaj, vegyes technika, vászon,  160×200cm

Soós Nóra: Megmérettél és könnyűnek találtattál 1, 2015, olaj, vegyes technika, vászon, 160×200cm

Soós Nóra képein szédítő és logikailag nehezen összekapcsolható forgatagban bukkannak fel az ebből a festészetből már ismerős és új motívumok, és állnak össze lazán, finoman, intuitívan összefüggő éberálom-szöveggé az emlékezetről. A textus az összerakás és barkácsolás módjából következően nem értelmezhető egyirányúan, egyértelműen, hol komor, hol vicces, hol ironikus, hol lírai, hol harcias. Soós Nóra festészetében most is minden egyszerre, szimultán van. Egyszerre van személyes és kollektív, történelmi emlékezet. Palimpszesztként egymásra csúsztatva különböző idők, idősíkok és események, figurák és tárgyak, figurák és tárgyak különböző vetületei, nézetei egy érzékeny álom ironikus és érzékeny multidimenzionalitásban.

Soós Nóra következetes és egységes festészete takarékosan bánik motívumaival, újra, és újra felhasználja őket, új és új kontextusban mondja újra, forgatja újra álommondatait, álommásolatait. Friss munkáiban is meghatározó a kör alakzata, feltűnnek a buborékok, babák/kuklák , búgócsigák, biciklik/kerekek és egy űrhajó. De kerek az óraszámlap, a kosár, a játszótéri kerék, a színehagyott magyar zászlón a lyuk. A képek figuráinak többféle vetülete is szinte azt kívánja a nézőtől, forgassa meg, állítsa, forgassa a feje tetejére a képet, vagy pörgesse meg őket, ahogy az Időbuborék című képek megformálása és alakja csábít erre. A kerek forma, a forgás az élet és az idő és természetesen a szerencse forgására, forgandóságára asszociálnak, vagy akár a történelem körforgására, vagy az örök visszatérésre.

Soós Nóra: Időbuborék II., 2014 olaj, vegyes technika, vászon, d2 méter

Soós Nóra: Időbuborék II., 2014 olaj, vegyes technika, vászon, d2 méter

A képek mondatai az álom logikáját, ugrásait, következetlenségeit, szimultaneitását, a motívumok állandó forgását, visszatérését, átstrukturálódását, könnyed váltakozását, egymásba úszását követik. Egy állandó ismerősség érzet keletkezik, a „valahol ezt már láttam” érzés, hiszen a motívumok nem pusztán Soós Nóra festészetéből bukkannak fel/ki, hanem a médiából, a lassan már kollektív emlékezetté váló és hatalmas képanyagból. Mintha már láttuk volna ezeket a gyakran a kártyalap kompozíciójára emlékeztető összeállításokban nyilazó, puskából lövő, bicikliző, fotózó szüfrazsetteket/kosztümös, 19. századi, 20. század eleji figurákat, vagy a vietnami nőt, vagy egykerekűn bicikliző artistákat.

Az álommondatok azonban korántsem csak puhák, békések, nosztalgikusak, személyesek vagy absztraktak, áttör rajtuk a köznapiság, a jelen, a történelem, a politika levegője, rosszkedve, kisszerűsége. A dinoszaurusz-Parlament előtt mintha egy örök tüntetés zajlana, változó jelszavakkal, lyukas, színevesztett zászlóval. A mai hétköznapok nyomora, az elszegényedett, cipekedő vagy hajléktalan öregség mintha harcra hívná a múlt női egyenjogúságért küzdő nőit. A képeken hangsúlyosan és nyomatékosan jelennek meg a női motívumok, a századelő nőalakjai, akik kipróbálják, elsajátítják az összes klasszikus férfitevékenységet, a harcot: a nyilazást, puskából lövést, a technikai eszközök kezelését: biciklihajtást, fényképezést.

Mintha egy olyan világállapotot vázolna fel Soós, ahol a férfiak, ha meg is jelennek a képeken, puszta mellékfigurák, nem felismerhetők, nincs arcuk, háttal állnak, nem vesznek részt az eseményekben, passzívak, mintha miattuk zökkent volna ki az idő és a nőknek kellene helyretolni azt. Ezeken a képeken a nők aktívak, cselekednek, harcolnak, a férfiak leginkább csak elbicikliznek egykerekűjükön.

A világállapotról beszélnek Soós képcímei is, az ironikusan kifordított Gothár Péter filmcím, az Idő nincs, a hihetetlenül erős, kemény bibliai Megmérettettél és könnyűnek találtattál („Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” Dániel Könyve), vagy a különös Valami nincs sehol, ami egy immár a kánonból kihullott kommunista költő, Váci Mihály egyik versének pontos címe, amely vers a hiány, a hiábavalóság beismerése és egy új kezdet vágya („A Mindenségből hiányzik egy csillag,/ – a Mindenségből hiányzik valami./A Világból hiányzik a mi világunk,/– a Világból hiányzik valami. (…) Újra kezdeni mindent e világon,/– megteremteni, ami nincs sehol…).

Soós Nóra: Szimultaneitás, 2015, olaj, vegyes technika, vászon, 160×200cm

Soós Nóra: Szimultaneitás, 2015, olaj, vegyes technika, vászon, 160×200cm

Az egyik kép mintha a művészet, nőművész, az alkotás és Soós Nóra önreflexiója lenne. Egy szüfrazsettet vagy pusztán század eleji nőt látunk egy sztereó fényképezőgéppel fényképezni, szembefordulva a kép nézőjével, de egyben azzal az alakkal, férfival is, aki nekünk háttal, de vele talán szemben áll és egy ki tudja, milyen zászlót tart. Nem tudjuk, milyen ügyért tüntet vagy harcol, de inkább csak csüggedten és passzívan álldogál, egyik kezét zsebre dugva. A figura pózának érdekessége még, hogy a póz és a zászló úgy van megfestve, ahogy a halált ábrázolják a középkori haláltáncokon, a férfi kezében a zászló mintha a halál kaszája lenne, a hiábavalóságé.

A művész pedig megörökít, mégpedig sztereóban, két fotót készít egyszerre ugyanarról a látványról, amely képeket később egy megfelelő nézőkében nézve a fotó kilép a síkjából és térbelivé, élővé válik, több vetülete támad. Ahogy Soós Nóra majd minden alakjának, tárgyának, motívumának. Aztán csak nézzük. Idő az van. Folyamatos jelen.

2015. 05. 07 – 07. 16.
Faur Zsófi Galéria

Print Friendly