Csurka Eszter festményei és plasztikái

Vízivárosi Galéria, 2015. IV. 26–V. 19.
P. Szabó Ernő
Csurka Eszter:  Cím nélkül, 2015,  olaj vászon,  145x145cm

Csurka Eszter: Cím nélkül, 2015, olaj vászon, 145x145cm

Az ötödik kiállítást rendezi meg a Vízivárosi Galéria a tánc nemzetközi napja alkalmából, ezúttal Csurka Eszter festőművész műveiből. A választás aligha meglepő, hiszen mind olajfestményei, mind akvarelljei, mind pedig plasztikái meghatározó jellemzője a mozgás, az elmozdulás, a dinamika, olyan alkotóelemek tehát, amelyekre a tánc is épül. Nála azonban természetesen másról van szó. Csurka Esztert a mozgás, az elmozdulás mint kifejezetten képi, képzőművészeti kifejezőeszköz foglalkoztatja. Mit képes kifejezni a képfelületen, az igen gyakran meghatározatlan térben megjelenő test mozgása, amelyből szabad szemmel csak annyit láthatunk, amennyi a pillanat tört része alatt érzékelhető, észlelhető, amely azonban igazi jelentését, tartalmát a maga egészében, a kezdettől a végig tartó folyamat részleteinek az együttesében kapja meg?

Festményei megfestése előtt Csurka Eszter számos fotót készít különböző, mozgásban lévő emberi alakokról, ezeket a képeket sokszor évekig őrzi archívumában, mielőtt egy-egy téma feldolgozásakor felhasználja őket, s a különböző képeket festés előtt számítógéppel dolgozza meg, komponálja egységes vízióvá. A téma kiválasztását egy hosszabb előkészítő folyamat előzi meg, amelynél inkább a racionális, tudatos megfontolások a jellemzőek, megfestését viszont egy olyasféle spontaneitás, amelynek köszönhetően a mű alkotója pillanatnyi lelkiállapotának, kondíciójának a lenyomatává válik. Az elmozdulások dinamikája, a gesztusok jellege különböző érzelmi állapotokat tükröz, testesít meg, ahogyan lenyomatot képez a képfelületen is. Látjuk a lépő, ugró vagy éppen zuhanó emberi testet a mozgás kezdetén és befejeződésekor, de érzékeljük a mozgás különböző fázisait is. Vannak vásznak, amelyeken a határozott mozgást végrehajtó test kap főszerepet, másokon a kiszolgáltatott tömeg zuhanását, esését érzékelhetjük, ismét másokon az emberi fej mozgása, az arcvonások változása kerül főszerepbe, s természetesen ellentétes irányú vagy egymással konfrontálódó mozgások is megfigyelhetők a többszereplős képeken. A művek jól körülhatárolható csoportja az, amelyen az emberi test és az azt beburkoló vagy éppen elmozdulva megmutató lepel kölcsönhatása a főszereplő, ezeken a művek egy kicsit hasonló a kapcsolat a folyamatosan mozgó emberi test és a mozgás „lenyomataként” alakuló lepelforma között, mint amilyen a vízben találkozó test és a megszilárduló anyag között. Egy újabb csoporton gömb, gömbök jelennek meg az emberi figurák környezetében, mintegy a befejezett formát, a tökéletesség, lezártság jelképét szembesítve a határtalan mozgással. A mozgások, gesztusok sorozata olyan minőségeket mutat meg a kép nézőjének, amelyek nélkülük nem születnének meg, kitágítják a világot körülötte mind a szó szoros, mind átvitt értelmében, relatívvá teszik a tér és az idő fogalmát – ahogyan az a folyamatos léptékváltás is, amely több művén is megjelenik. Ebben az értelemben Csurka Eszter tökéletesen annak a kornak a gyermeke, amelyben él, s amelyben a világ különböző pontjai összecsúsztak, hiszen az információáramlás, a helyváltoztatás gyorsasága egyszerűen összehasonlíthatatlan még a megelőző néhány évtizedével is.

Print Friendly