Heart Break Hotel

A Velencei Biennále kísérő kiállításai a San Giorgio Maggiorén és a Giudeccán

San Giorgio Maggiore, Giudecca, Velence, 2015. V. 9–XI. 22.
Muladi Brigitta
Hiroshi Sugimoto: Mondrian üveg teázója, 2014,  San Giorgio Maggiore, Velence

Hiroshi Sugimoto: Mondrian üveg teázója, 2014, San Giorgio Maggiore, Velence

A velencei turista a Palladio templomok vonzásában amúgy is ellátogatna a Giudeccára és a San Giorgio Maggioréra – még ha nem is a biennále idején tenné. Most azonban többszörösen magnetikus a hely, több mint egy tucat kiállítás várja a látogatókat ezen a két helyszínen.

Okwui Enwezor, a főkurátor hívószava, az All the World’s Futures, bizonyára minden kiállítót inspirált, de aki jár a San Giorgio Maggiore szigetén, az garantáltan egy „vadiúj” világban érezheti magát. Az újra és újra átélt totális élményt nem kicsit befolyásolja a rakpart alatt hullámzó tenger, a túlparton a Palazzo Ducale, a San Marco tornyaival és az élet olasz módra, ami Velencében a befogadás örömét amúgy is többszörösére pörgeti.

A Giudeccán az első célpont egy, a két világbirodalom, az amerikai és az orosz emlékezetkultúra eltérő stratégiát kissé idealisztikusan, ugyanakkor a kétfajta világmodellt – a mindkettőben benne rejlő, de eltérő klisékkel – bemutató kiállítás, ahol két művész, Mark Dion, Arszenyij Zsilajev és Magnus af Petersens, a Whitechapel Galéria svéd kurátora a Jövő történetei1 címmel az eljövendő múzeumának intenzív képét vázolja fel. A V-A-C moszkvai Alapítvány projektjei az orosz művészet nemzetközi prezentációját segítik, ott vannak a Manifestán, a documentán és már többedszer a Velencei Biennálén. A nagy ívű elképzelés a New Yorki-i és a moszkvai művésszel nem kevéssé idealista, de nem annyira, hogy ne ragadja meg birodalmi státuszból eredő hasonlóságokat ugyanúgy, mint a hatalmas kulturális különbségeket a világ két szegletének a tárgykultúrájában. Míg Dion a Csodák laboratóriumában2 Sir William Hamilton nyomdokain haladva valódi és elképzelt emberi „hagyatékokat” dolgozza fel és rendszerezi a több teremnyi installációkban, addig Zsilajev3 Az emberiség bölcsője című projektben nemcsak kritikáját adja a posztkommunista tárgy- és erős nyelvi kultúrának, de lenyűgöző installációban projektjébe illeszti Konsztantin Csolkovszkij – az orosz 19. századi kozmológiai tanok, az ember űrutazásának atyja, megálmodója – programját. A kiállítás egyik fontos témája a workshop és a céhszerű műhely, mégpedig mindkettő az erős közösségteremtő, -formáló ereje miatt.

Ha lokális egymásutániságban követjük az eseményeket, a következő kiállítás ezen a helyen egy impozáns brüsszeli gyűjtemény, amely a Heart Break Hotel4 címet viseli. A gyűjtő, Walter Vanhaerents maga kúrálta a kiállítást, ami akár le is vonhatna az értékéből. Nekem inkább imponáló a bevállalás, hogy egy perszonális területen belül miként interpretálódik a kortárs művészet legjava, kissé szentimentálisan keverve a tömegkultúrával, nevezetesen a popikon, Elvis Presley egyik dalának címével „logózva”.

Vanhearents a koncepciót is saját szavaival kívánja leírni, miszerint a gyűjteménye „kombinációja a vizuális izgalomnak, az erős pszichikai jelenlétnek és a konceptuális energiának, valamint az ideák mezejének, amit leginkább a rock and roll örökzöld hangulata fejez ki”. És a válogatás valóban „ütős”, de felfedezésnek nem hagy helyet, kockázatot egyáltalán nem vállal a megkerülhetetlen, közismert nevek – mint Andy Warhol, Bruce Nauman, Cindy Sherman, Bill Viola, Katharina Fritsch, Joana Vasconcelos, Yinka Shonibare stb. – műveivel.

A San Giorgio Maggiore és a Giudecca sziget elöljárói láthatóan egy gyorstalpalót szerveztek a Biennále idejére – annak érdekében, hogy a lazuló turista, aki átutazik ide – valami abszurd indíttatásból, egy nap alatt az egész művészettörténetet beszkennelje. A több mint egy tucat kiállítás közül 10 a Cini Foundation szervezésében jött létre, ahogy a Meisterstück / Mesterdarab című kiállítás is például, ami J. M. W. Turner, Eugène Delacroix, Paul Cézanne, Claude Monet, Vincent van Gogh, Vaszilij Kandinszkij, Henri Matisse, Pablo Picasso, Francis Bacon, Cy Twombly műveinek részleteiből válogatva 190×140 cm-es nagyításokat mutat be, közelebb hozva a technikát és a személyes gesztusokat. Matthias Schaller, a fotós 2007 óta foglalkozik a témával, és ez alatt 180 művet hozott létre.

A finn üvegkiállítás végtelen eleganciát és minimál formákat képvisel a maga nemében, nem csak a muranói üvegművészet összehasonlításában. Magdalena Abakanowicz kiállítása a magyar látogatók számára nem ismeretlen, Néray Katalin a 80-as évek végén még egy magyar nyelvű kötetet is megjelentetett lengyel a művészről.

A pre-modern absztrakció nagy ásza, Mondrian egy teázó megépítésére lelkesítette fel Hiroshi Sugimotót, aki fekete-fehér fotóiról ismert világszerte. A japán művész nem csak a hazájában a legnagyobb tiszteletnek örvendő minimál bűvöletében alkot: a prehistorikus idők vizuális tudományos-fantasztikus képei épp olyan erős hatást tettek művészetére, mint a színház, vagy a barokk panoptikum. A szigeten, egy szakrális tér kieső részén, a templom mögötti részen építette fel Mondrian teaházát, amely több intézmény és alapítvány együttműködésével jött létre5. A víztiszta üveg teaház egy növényekből, fából és kövekből kreált, cirokseprű kerítéssel körülvett japánkert közepén, egy mesterséges tóban áll, mint egy totális zen meditációs objekt. Az alig két emberre szabott mesteri üvegépítményben aztán bejelentkezéssel megihatjuk életünk legbizarabb forró teáját.

A San Giorgo Maggiorén még mindig a Giorgio Cini múzeumában, ezúttal a Faourschou Foundation dán és kínai központtal rendelkező alapítvány szervezésében láthatjuk Liu Xiaodong (1963), a jelenkori kínai realista festészet egyik legjelentősebb festőművésze kiállítását. Témái között vannak a mai társadalmi létet övező egzisztenciális válságok, az aktuálpolitikai változások, a világon egyre gyakoribb ökokatasztrófák és a területekért, nemzeti önállóságért vívott háborúk hatásai az ember hétköznapi életére.

Karrierstratégiájának az alapja, hogy a pályázati lehetőségek maximális kihasználásával megvalósítja a kitűzött művészeti programokat. A tematikáit hatalmas munkával, a festészet aranykorait, a reneszánsz, a barokk és a klasszicista korszakokat, ugyanakkor az antidemokratikus hatalmi rendszerek művészetpolitikáját egyaránt megidéző megafestményekben valósítja meg, amivel világhírnévre tett szert, és a meghívásoknak alig képes eleget tenni. Hazájának távoli helyszínein kívül a legnagyobb projektjeit Izraelben, Kubában és Tibetben valósította meg. Xiaodong, hasonlóan az európai festőtársaihoz, foglalkozik fotózással is, amely nyersanyagot nemcsak mint a festményeihez készített vázlatot használja, hanem kevert műfajt teremtve átfesti, amivel személyesebbé és intenzívebbé teszi őket.

Annak ellenére, hogy Ai Wei Wei az egész világot megrendítő és saját magát börtönbe és száműzetésbe kényszerítő művészeti projektjében éppen az egyik, 2008-ban történt földrengést és annak politikai vetületeit dolgozta fel, és szinte mindenhol a világon ezzel együtt tudnak sokkal többet a Kínában zajló, nemcsak természeti katasztrófáról, ehhez Xiaodong is hozzá tudott valamit tenni. Míg Ai Wei Wei a számolatlan áldozat okát a kormány korrupciós botrányaival kötötte össze, és dokumentációkkal, interjúkkal igazolta a vádak alapját, a festő inkább a személyes történetekre koncentrált, és képein a szépséget állította szembe a valóság kíméletlenségével. A Szecsuán tartományban lezajlott földrengés közel 70 ezer ember életét követelte, és hatvanszor ennyi sérült meg. A veszteség nem csak áldozatokban mérhető. Egész városok falvak semmisültek meg, az ország természeti csodáiként számon tartott helyek váltak lakhatatlanná és látogathatatlanná. Xiaodong az egykor a világ egyik legszebb helyének tartott Tai tavi és Beichuanban élő fiatalokkal együtt járta be a vidéket, és készítette el a projekt és egyben a festmények vázlatait.

A magas paravánokkal elválasztott mellékterekben minden falszakaszon egy-egy kérdéskört járhatunk körbe. A belső terekben a monumentális festmények, ugyanazon falnak egy folyosót képző külső felületén a tematikához tartozó rajzok, fotódokumentációk, szöveges projektleírások láthatóak. A tematika mellett a kiállítás impozáns rendezése is ébren tartja a figyelmet, annak ellenére, hogy hatalmas tereket kell bejárnunk, versenyfutásban a Velencében mindig rohanó idővel.

Jegyzetek:
1 Future Histories
2 The Laboratory of Wonders
3 Cradle of Mankind
4 A Heart Break Hotel Elvis Presley egyik dalának címe, amely a brüsszeli – Walter Vanhaerents kollekciójából válogatott – kiállítás cím ét is adta.
5 http://www.cini.it/events/glass-tea-house-mondrian-by-hiroshi-sugimoto
Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!