A múzeumi dolgozók helyzete Nagy-Britanniában és itthon

Nagy Kristóf
Szakszervezeti tüntetők a National Gallery előtt Londonban

Szakszervezeti tüntetők a National Gallery előtt Londonban

Hónapok óta folynak tiltakozó megmozdulások a londoni National Galleryben, válaszul arra, hogy a múzeum egy magáncégnek akarja kiszervezni a teremőri, az információs és a jegypénztári állásokat. A jelenség, amely a londoni tiltakozásokat és sztrájkot eredményezte, Magyarországon is ismerős lehet. A múzeumok folyamatosan veszítik el az állami támogatásukat, és ezt csak fokozottan piacbarát fordulatokkal tudják ellensúlyozni, ami a gyakorlatban leginkább a piaci igényekhez való kényszerű igazodást jelenti, illetve a múzeumi állások folyamatos leépítését. A leggyakrabban mind a két eszközt igénybe kell venniük ahhoz, hogy az intézmény működőképes maradjon. A helyzet hasonló Londonban is. A National Gallery állami támogatása az elmúlt években a David Cameron vezette kormány megszorító intézkedéseinek köszönhetően 15%-kal csökkent.1 Ezt a múzeumi vezetés most azzal próbálja ellensúlyozni, hogy a múzeumi munkát segítő állásokat egy magáncégnek tervezik átadni. Ezekben a munkakörökben dolgozik a múzeumi dolgozók nagy többsége.

Ez a változás a National Gallery 600 alkalmazottjából mintegy 400 múzeumi dolgozót érintene, akik érthető módon felháborodtak azon, hogy a munkahelyük számára ők csak ennyit jelentenek. Bár a National Gallery vezetése azt ígéri, hogy a „kiszervezés” nem fog elbocsátásokkal járni, de könnyen belátható, hogy a külsős cégnek távlatilag nem lehet más érdeke, mint hogy minél kisebb költséggel oldja meg a múzeum termeinek őrzését.

Pedig a National Gallery dolgozói eddig sem voltak elkényeztetve, mivel ez az egyetlen londoni nemzeti múzeum, amely a dolgozóinak nem fizeti meg a nem kötelező, de erősen ajánlott londoni minimálbért. Ennek óránkénti 9,15 fontos (3700 forintos) összege Magyarországról nézve soknak tűnik, azonban valójában csak az igen takarékos megélhetésre jelent fedezetet. Miközben a múzeum a kiszervezésről szóló pályázat kiírását áprilisra ígéri, a külsős munkaerő alkalmazása valójában már korábban elkezdődött. Az októbertől januárig nyitva tartó, Rembrandt kései munkáit bemutató kiállításukon már egy biztonsági cég látta el a beléptetési és a teremőri feladatokat is.

A kiszervezések és az ezzel együtt fenyegető elbocsátások ügyében a tiltakozó megmozdulások már ősz óta tartanak, ám nem ez az első példa a National Gallery vezetése és a dolgozók összecsapására. 2012-ben az alkalmazottak a létszámleépítések ellen tiltakoztak, melyek következtében egy teremőrnek egyszerre két termet kellett felügyelnie, míg tavaly tavasszal abból lett botrány, hogy a múzeum vezetése megtiltotta volna a teremőröknek, hogy munka közben leüljenek.

Jól látható, hogy a múzeumi leépítések és kiszervezések egész más reakciót váltanak ki Angliában, mint Magyarországon. A hazai kontextusban a sztrájk és a tiltakozás helyett sokkal inkább az etikai és szakmai alapra visszavezetett önkizsákmányolás a szokásos válasz, melynek keretében a megmaradt múzeumi dolgozók csöndben összeszorítják a fogukat, hogy a romló körülmények mellett is működtethessék az intézményt, és szinte természetesnek fogják fel a megszorítások újabb és újabb hullámát. Ahogy Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nyilatkozta 2011-ben: „A teremőrök feladatát a múzeum többi dolgozója venné át, ami több munkaidőt jelent a dolgozóknak, azaz túlórát, de sajnos nem jár érte pluszpénz.”2 A szentendrei Ferenczy Múzeum 24 teremőrtől vált meg tavaly ősszel, azóta muzeológusok, régészek, gazdaságisok, sajtósok látják el a teremőri feladatokat.3 Úgy tűnik, hogy a leépítésekre a magyar múzeumi dolgozók az absztrakt „tudományosság” és a „művészet” érdekében tett aszketikus gesztussal reagálnak, amely során a tudományos dolgozók hajlandóak a feladataik terhére, vagy amellett teremőrködni, míg a kirúgott teremőröket, a múzeumok keményen dolgozó kisembereit senki sem képviseli.

Ezzel szemben az angol példa esetében a múzeumi dolgozók remélhetőleg sikeres, de mindenképpen kitartó ellenállásának kulcsa szervezettségükben rejlik. A National Galleryben zajló tiltakozásokat és sztrájkot egy szakszervezet, a Public and Commercial Services Union fogja össze, amely így sokkal erősebb érdekérvényesítési lehetőséget biztosít a dolgozóknak. A szakszervezetek történetileg nagyon erősek Angliában, és manapság elsősorban a közszolgálati szektorban tudnak komolyabb eredményeket elérni. Így nem meglepő azt feltételezni, hogy a múzeumi állások tömeges kiszervezésével a National Gallery dolgozói érdekérvényesítési lehetőségeit is csökkenteni akarja.

A legfőbb kérdés az, hogy miként képes egy ilyen tiltakozás vagy sztrájk szövetségesekre találni? A múzeumvezetés viszonylag könnyen tud azzal érvelni, hogy az ilyen tiltakozások csak megzavarják a múzeum nyugodt rendjét, elzárják a művészetet a látogatóktól, vagy akadályozzák a múzeumpedagógiai munkát. A kérdés az, hogy a múzeumok művészettörténészei, kurátorai, restaurátorai, akik az úgynevezett „kvalifikált” munkát végzik a múzeumban és persze a művészek, akik egyszer szívesen látnák a saját alkotásaikat a National Galleryben, hajlandóak-e kiállni a legkiszolgáltatottabb, legkevésbé megbecsült múzeumi dolgozók mellett, vagy a múzeum „hatékony” és „rugalmas” működése érdekében szemet hunynak afelett, hogy milyen változásokra készülnek az intézményben.

Egy teremőrökből és pénztárosokból álló érdekképviseleti csoport sosem lesz olyan sikeres, mint amennyire akkor lenne, ha művészek szövetkeznének, mint az Art Workers’Coalition, mely az 1960-as, 70-es évek fordulóján komoly sikereket könyvelt el a New York-i múzeumokkal folytatott küzdelemében.4 Pedig a teremőrök többet érdemelnek: megérdemelnék a művészeti világ szolidaritását, és nem csak a mindenütt ott lévő aktivista-celeb, Russell Brand támogatását. Ha ez megtörténne, az egy lépés lenne afelé, hogy a kirúgott vagy bizonytalanságba taszított teremőrök érdekében is el lehessen képzelni egy múzeumi lépcső elfoglalását.

Jegyzetek
1 National GalleryGrant-in-AidAllocation 2011/12 – 2014/15
http://www.nationalgallery.org.uk/about-us/press-and-media/press-and-media/press-releases/national-gallery-grant-in-aid-allocation
2 Kirúgják a teremőröket a Nemzeti Múzeumból, FN24, 2011. november 24.
3 Szükségállapot Szentendrén, Múzeumcafé, 2014. október 4.
4 LucyLippard: The Art Workers’ Coalition, in: GregoryBattcock (szerk.): Idea Art: a criticalanthology, New York, Dutton, 1973, 102-115
Print Friendly