Ganczaugh Miklós kiállítása

Sinkó István

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor)
A fenti, szinte már toposznak tűnő idézet lehetne Ganczaugh Miklós kiállításának is mottója. Ég és Föld címen mini-retprospektív kiállítást rendezett a művész, aki két évtized szakrális témáit válogatta össze olyan művei társaságában, melyek ezt a szakralitást “kívülről” erősítik.

Ganczaugh Miklós: Pantokrátor,                 papír, vegyes technika, 80 x 60 cm

Ganczaugh Miklós: Pantokrátor, papír, vegyes technika, 80 x 60 cm

Ganczaugh az egyik legegyedibb hangvételű kortárs magyar festő, finomra hangolt színvilággal, érzékeny eszközhasználattal, a lírai szürrealitás mezsgyéjén egyensúlyoz. Mély hite, elkötelezett keresztény magatartása erős képiséggel, személyes hangú festői nyelvvel párosul.

Az Eötvös 10 kiállítótermében ceruzarajzai, akvarelljei és olajképei az ég és a föld összekapcsolódását a biológiai és a szakrális táj, a tér és az univerzum megjelenítését mutatják. Idézetek, bibliai események játszanak össze a leghétköznapibb tájélményekkel. Egyik ceruzarajzán Szent Ferenc füvek és fák – Csobánc hegyének növényei – között prédikál a madaraknak. Mellette párképként egy kiűzetés témájú akvarell látható, melyet akár középkori illuminátorok is festhettek volna. Itt a táj csupa jelzés. Csobánci dombokról, tájakról készült finom ceruzavázlatai ugyanakkor egyszerre idézik a XIX. század természetjáró útirajz művészek babráló elmélyülését és Barcsay rendszerelvű konstruktív tájrajzait.

Ganczaugh műveiben, a színesceruza-rajzokban vagy az olajfestményekben egyszerre jelenít meg több évszázadnyi stílus- és formaelemet, mégis egységes ez a képi világ, kizárólagos a védjegy, ez G. M. festő munkája. Erős érdeklődése a mikro és makró világ iránt számos festményén (akár még a Pantokrátor-képen is) felismerhető. Hajszálerek és hajszálgyökerek, vérkörök és sejtfalak, levél- és fűszálrészletek emelkednek világmindenségi teljességbe, válnak a kövek és hullámok struktúrájából megnövelt biblikus-profetikus Egység képeivé.

Ganczaugh Miklós: Tanulmány a Genezishez, farost, olaj, 70 x 50 cm

Ganczaugh Miklós: Tanulmány a Genezishez, farost, olaj, 70 x 50 cm

A kígyó a világot falja, a Jelenések könyvének lapjain talaj, láng és vérfolyam absztrakt részletei idézik a látomásokat erős, dinamikus mozgalmassággal. Ugyanakkor Ganczaugh sosem harsány. Képméretei, a képein megjelenő szín- és formarendek nem harsányságot, átkot vagy zengő éneket, hanem filozofikus csendet, inkább mormoló zsolozsmát, vigiliát, csendesen emelkedő cantust idéznek.

Ganczaugh Miklós tehát maga a létra ég és föld között, a keskeny út és a kapaszkodó ember. Egy művén repülő alak lebeg a táj felett felülnézetben, lám a vízszintesség is válhat „létrává”, mely összeköthet eget és földet. Ő a létra és ő az, aki saját maga létraságán át elér mennyet, majd visszaereszkedik a sártekére, így hitelesíti ember és művész voltát. Képein a idézetjelleg, a tanúságtétel mind ezt a fel- és alászállást példázzák.

Ganczaugh Miklós alázatos, halk szavú művész, aki tiszteli mesterségét, akár egy középkori mester, kísérletezik anyagaival, a kép egészét keresi, ezt sajátos hatású felületekkel, faktúrákkal éri el. Az érdes falap struktúrája, a keretre is átterjedő festmény középkorias oltárképjellege azonban a legkorszerűbb vizualitást szolgálja, így válik nem csak ég és föld, de stílusok, korok, nagy művészeti irányzatok összekötőjévé, létrájává Ganczaugh Miklós.

 

Eötvös 10,

október 12-ig

Print Friendly