Dr. Szilassi Lajos matematikus és Orosz István képzőművész kiállítása

Deák Csillag: Faljárók

Az A22 Galéria Magyarországon az első, amely a tudomány, technológia és művészet kapcsolatára koncentrál, rendre új és kísérleti műveket mutat be. A Fény Éve 2015 Programsorozat keretében Eleven szellem címmel nyílt meg 2015. szeptember 4-én Dr. Szilassi Lajos matematikus és Orosz István képzőművész kiállítása, amelynek témája a matematika, a művészet és a fény.

Orosz István: Egy hüvelyk

Orosz István: Egy hüvelyk

Manuel de Falla A háromszögletű kalap című balettje Gyagilev megrendelésére készült, a díszleteket és a kosztümöket Picasso tervezte. A balett kapcsán felsóhajt egy kritikus a XX. század vége felé: a századelő festőinek, muzsikusainak és költőinek együttműködése maga is csodának tetszik napjainkban. Egyáltalán, hogy találkozhattak, ki hozta össze a legnagyobbakat egyetlen városban, Párizsban? A Jóisten? (Baka István: Manuel de Falla táncjátéka lemezen, Délmagyarország, 1991. okt. 3.) Az A22 Galéria egy időre Párizs lett. Matematikusból szobrász, grafikusból matematikus bújik elő, nem csak egy pillanatra, és ami döntő, nem véletlenül, hanem szabad választás eredményeként, mondhatnánk azt is, hogy belső kényszerből, belső indíttatásból.

Szilassi Lajos: Kérdőjel, 1997

Szilassi Lajos: Kérdőjel, 1997

Játszani, bátran és félelem nélkül. A képzelettel, a képzeletben, papíron, a papír mellett. Mérni, ami összemérhető, összekapcsolni, ami matematikailag, helyesebben műszakilag, lehetetlen, össze nem kapcsolható. Mátyás szép szolgálólányára is gondolhatunk, az okos lány hozott is galambot, meg nem is hozott, hiszen a király szeme láttára engedte el őket. Orosz István is egy irányba néz, és ami szép, ami csábító, vissza is néz, onnan, ahová irányult a tekintetünk. Itt is vagyunk, ott is vagyunk. A tér-idő egyidejűségét rombolja szét, időutazik, teret vált, miközben csak fejünk billen erre és arra. Mindjárt más világ tárul elénk. Fent is vagyunk, lent is vagyunk. Bábel tornyán. A grafika érdekessége, hogy akár a torony aljából lépcsőkön indulunk el, akár vízszintesen, egyetlen lépcsőfok használata nélkül, el lehet jutni a torony tetejébe. Azt, hogy hogyan, meg kell keresni, akár egy labirintusban (Képiró Ágnes: Térkultúrák, http://www.szegedilap.hu/cikkek/muveszet-tortenes/kepiro-agnes–terkulturak.-orosz-istvan-es-szilassi-lajos-kiallitasarol.html). Mindent értünk, és meg sem szólaltunk, egy hangot sem hallottunk. Bent vagyunk az erdőben, és egy fát sem látunk. Csak épületek, romok, házfalak, ívek és oszlopok.

Orosz István geometrizáló, térilluzionista grafikái feleselnek Szilassi poliédereivel. Tér és sík kapcsolatát vizsgálják a művészek, más-más módon és eszközökkel. Az út különböző, az eredmény is, de mégis azt mondhatjuk, a vizualitás kérdéseit feszegetik, a kettős látást. Küklopszok lennénk, egyszeműek, és térlátásunk más lenne, ahogy most sem látjuk egyszerre a dimenzióváltást, csak külön-külön, egymás után vagy egymás előtt.

Szilassi Lajos geometriai alakzatokat (saválló térplasztikákat) mutat be, mondhatnánk úgy is, felfedezéseit. Művei konkáv poliéderek hét hatszögletű lappal, ez bennük a közös, játék a formákkal, a matematikai összefüggések kézzelfogható bizonyítékai. A síklapokból álló lyukas poliédereket toroidoknak nevezik. Szilassi 1977-ben fedezte fel a hétlapú szabályos toroidot. A tetraéderen kívül ez az egyetlen olyan poliéder, amelynek bármely két lapja szomszédos, vagyis bármely két lapjának van közös éle. Ez a Szilassi-poliéder. A bemutatott művek közti különbség csak a lapok számából adódik. A hét-, nyolc-,… tizenöt lapú toroidok mindegyikére láthatunk példát. A műalkotás posztamensén kis papírlap található. A legfelső szám a poliéder oldalainak számát mutatja, ám találunk kérdőjeleket tartalmazó lapokat is. Rejtvények. Megfejtésük a nézőre vár, ha megfordítja a lapot, látni fogja a megoldást. Dimenzióból dimenzióba lépünk. Átjárunk. Faljárók vagyunk, a lyukon is átlépünk, ha most nem is fekete lyukat látunk Szilassi műveit nézve.

Orosz István: Bábel tornya

Orosz István: Bábel tornya

Mindkét művész szabad elme: a látáson keresztül látnak, a vizualitás mesterei, a formák világában élnek, gondolataik ehhez a világhoz kötik őket, és műveikkel minket, nézőket is egy új és ismerős formavilághoz kötnek. Orosz István reneszánsz polihisztor és posztmodern alkotó, aki túloz, és, mint valamikor Rodolfo mondta elénk tárva két csupasz tenyerét, vigyázat, csalok. Mit kezd egy mai ember egy polihisztorral, aki költő, aki filmet rendez, aki grafikát rajzol? Orosz archaizál, az alkalmazott formai elemek a múltba visznek, sokszor találjuk szembe magunkat művészettörténeti utalásokkal, elődök rejtett arcával. Orosz István Ars poetica című versében írja: Azt akarom, és ez egy kortyintás csupán,/ hogy bent ragyoghasson a hold ezek után,/ persze tudom, hogy költő ettől még nem vagyok:/ hátra vannak még, hej, az összes csillagok.

A létező szilárdat keressük, kutatjuk, egy stabil világot szeretnénk, még akkor is, ha úgy látjuk, ma minden változóban van, mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Kételkedünk?

 

Kölüs Lajos: Senkise mondja, hogy lehetetlen

Három éve Szegeden csak a két alkotó által készített művek voltak láthatók az EDF galériában. Az akkori kiállítás címe Eleven szellem volt, Matematika a művészetben – művészet a matematikában mottóval. A szellem most visszatért, mert eleven, mert nincs definíciója. Valójában miért mondjuk, hogy eleven. Játékos? Kreatív és innovatív? Határokon átlép? Őrzi a hagyományt? És egyszerre vagyunk a művészet és egyszerre a tudomány földjén? És még ott a felfedezés, hogy valami lehetséges, megvalósítható, bár korábban úgy hitték, hogy nem. Orosz Istvántól nem idegen a pluralizmus, a sok-, a másféleség tisztelete és műveiben való felhasználása. Ami relatív, az egyben abszolút is, és fordítva. A megismerés lehetetlensége és lehetségesként való elgondolása az, ami műveit áthatja. …a szem mindig az ismerős, az “értelmes” formát keresi, az ismeretlent vagy homogént mintegy visszaejti egy dimenzióval. …mi is a valóság tulajdonképpen: az amorf rajzolat a papíron, a rövidülésben, vagy a tükörben megjelenő látvány, vagy az a kép, amely a néző tudatában áll össze? (Orosz István: Szemünk szöge, http://kepes.society.bme.hu/Fenyszimp99/orosz.html)

Orosz István: Gömb, Pantheon anamorphózis

Orosz István: Gömb, Pantheon anamorphózis

A két kiállító az egyediséget kutatja és keresi, miközben általánosít is, mindenki által ellenőrzött módon állít valamit. Ceruza és papír kell hozzá, mondaná Erdős professzor. Orosz István munkái (térgrafikák) ismertek a világban, a művész méltó szellemi társa a holland Eschernek. Orosz István alkotásai a szimmetria és geometriai transzformációk területére vezetnek, és nem csak azért, mert alkalmazásuk művészi és esztétikai erővel bírnak, hanem azért is, mert a művek egy pillanatra sem tagadják, hogy megtévesztés áldozatai vagyunk. Az ábrázolt dimenziók szemünk előtt váltják egymást, a három dimenzióban nem létező alakzatok kétdimenziós ábrázolás formájában tűnnek fel, és hitetik el velünk, nézőkkel, itt nincs semmi trükk, ami lehetetlen, az most lehetséges.

Szilassi Lajos konok felfedező. A síklapú testek között keresett és talált olyan testet, amelynek bármely két lapja szomszédos, élben találkozik. Tengelyesen szimmetrikusak, a szimmetria kétfogásos: egybevágó lappárjai vannak, és a hetedik lapnak ugyanaz a forgásszimmetriája, mint a testnek. Beke Lászó szobroknak nevezi Szilassi Lajos munkáit. Műtárgyak, gondolja a néző, és a minimalista szobrászatból idéz fel magában néhány művet, miként is lehetséges három dimenzióban minimális eszközökkel remekműveket alkotni. A Szilassi-poliéder nagyméretű (mintegy 2m–es) modelljét az Egyesült Államokban, a Michigan-tó partjánál is látható.

Orosz István is felfedező, ha tudományos értelemben nem is az. Az anamorfózis mestere, varázslója. Mágusnak is nevezhetném. Mi nézők az ismert, a megszokott formákhoz ragaszkodunk akkor is, ha tudjuk, nem szemünk téved, amit lát, azt jól látja. A művészet metaforáját, természetrajzát. Gondolkodásunk, sőt képzeletünk hagyományokon és konvenciókon alapul, nehezen vesszük rá magunkat, hogy ebből a világból kilépjünk. Nem véletlen tehát, hogy a lehetetlen formák olykor irreálisak számunkra. Az „anamorfikus látásmódot” tanulnunk kell. Meglátni azt, ami a dolgok mögött van. Ahogy Szilassi is tette. Valami mögé látott, valamit felismert, ami nem volt szokványos addig. Peter Goldmark, a New York-i Rockefeller alapítvány elnöke az emberi kreativitás egyik szimbólumaként méltatta a Szilassi-poliédert.

Szilassi Lajos: 13 (13) 0, 2009

Szilassi Lajos: 13 (13) 0, 2009

A matematika formális játék lenne csupán? Inkább a fizikai, számtani, geometriai és logikai intuíciókról van szó. A játékosságról. Felnőttként sokat felejtünk matematikai tanulmányainkból. Egy ilyen kiállítás szembesít bennünket, nézőket tudásunk hézagaival, és ez arra ösztönöz, hogy ismét elmélyedjünk a geometria ismeretlen, szép és néha lehetetlennek tűnő világában.

 

A mostani kiállítás az A22 Galéria záró tárlata, a finisszázs után az intézmény bezárja kapuit. (A Szerk.)

 

2015. 09. 04. – 2015. 10. 09.
A22 Galéria
1072 Budapest VII. Akácfa u. 22.

 

 

Print Friendly