Hitelesített kortársak és kortárs hamisítványok

Fehér László:

Fehér László: Híd árnyéka, 1995, olaj, vászon, 190 x 250 cm

Bár a műtárgypiac nem mentes Munkácsy-, Rippl-Rónai-, Ferenczy-hamisítványoktól, lényegesen nehezebb helyzetben van az a gyűjtő vagy kereskedő, aki a közelmúlt művészeitől venne vagy adna el, hiszen az életmű már lezárt, de még feltérképezetlen, nincsenek nagymonográfiák, amelyek támpontot adhatnak, és már a művész sem segíthet.
Még azokban a gyűjteményekben is akadnak kétséges, kérdéses műtárgyak, amelyek jobbára olyan művészek alkotásaiból álltak össze, akikkel a gyűjtő személyes kapcsolatban állt. Nem sokat tesz hozzá, ha a művek rokontól, baráttól, szomszédtól származnak: a szobrokról kiderülhet, hogy későbbi öntés, a képekről, hogy „műtermi szemétből” lett összerakva valami, ami sosem volt önálló mű, a jelzetlen pedig később is kaphatott jelzést, ami már akkor is kérdésessé teszi a kép hitelességét, ha az alkotó személye kétségtelen.

Az internetes aukciós oldalakon éppen a klasszikus kortársak vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, mivel Vaszaryt, Mednyánszkyt (vagy külföldön Monet-t, Cézanne-t) kevés eséllyel próbálnak meg ezen a módon értékesíteni, az élő művész is képes jelezni, ha problémásnak vél egy tételt. A közelmúlt alkotóit azonban kontroll nélkül lehet internetes árverésre bocsátani, főleg kisebb értékű műveket, rajzokat, nyomatokat, mert ezeket gyakorlatilag feltűnés nélkül lehet felkínálni, így elkerülhető, hogy magára vonja a szakértők figyelmét, s a vevő is bátrabban licitáll, kevesebbet kockáztat. A közelmúltban Keith Haring és Andy Warhol állítólagos művei kerültek a figyelem középpontjába, amelyek internetes aukciós oldalakon keringtek: a szakértők figyelmeztették a gyűjtőket, hogy ezek enyhén szólva kétséges hitelű tételek, ám az életműveket kezelő és a művek hitelesítését végző alapítványok közül Haringé már megszűnt, Warholé pedig 2011 óta nem vállal hitelesítést.

A hazai aukciós oldalakon olyan mennyiségű hamisítvány kering, hogy a magára valamit is adó kereskedő vagy gyűjtő oda nem tölt fel tételt. Érdemes egy kicsit böngészni, s tetszőleges napon, tetszőleges percben rákeresni klasszikus kortársak nevére. Egy kis pillanatkép: „Korniss Dezső” olajkép 16 ezer forintért, szintén olaj „Barcsay Jenő” 18 ezerért (de van 7 ezerért is), „Czóbel Béláért” már komolyabb összeget, 179 ezer forintot kell kockáztatni, „Bernáth Aurélért” elég 27 ezret is. „Bálint Endre eredeti festménye” 32 ezer forintos fix áron azonnal elvihető. Bernáth-tól indul csendélet 1 forintról, ahogy „Anna Margittól” is egy bábu vagy valami hasonló. A legszebb darab kétségtelenül egy rózsaszínű (!) papírra készült krétarajz (?), ez állítólag Kassák Lajost ábrázolja, Tóth Menyhért műveként, a legmerészebb pedig egy besárgult bútorkép (virágcsendélet) a század első feléből, „Lakner” jelzéssel, Lakner László alkotásaként, 95 ezer forintért. Az internetes kereskedés nyilván ellenőrizhetetlen, nincs hatóság, amelyik egyenként kiszedhetné a kínálatból a kétséges tételeket. Annál nagyobb baj, hogy ezekből bármi bekerülhet a piacra, a galériákba, megpróbálhatják az eladók (vagy a becsapott vevők) élő árveréseken értékesíteni a képeket, akár jóhiszeműen is.

Kevés művész tartja számon annyira precízen az életművét, mint Konok Tamás, mégis több alkalommal kellett levetetnie galéria faláról az ő nevével kínált alkotást vagy keserített el gyűjtőt, aki „Konokot” vásárolt, de becsapták. Esetében már az oeuvre-számot is hamisítják – de legalább van hol és kivel hitelesíttetni. Egy olyan nagyobb életmű-kiállítás, mint amilyen Bálint Endréé volt tavaly, egy kicsit segíthet tisztába tenni az életművet, és nyilván sokat tesz ezért a készülő El Kazovszkij-kiállítás is, hiszen a 2008-ban elhunyt művész kedvelt célpontja a hamisítóknak. A nevét viselő alapítvány elsődleges célja a hagyaték feltérképezése és rendezése, vitás kérdésekben állásfoglalásuk meggyőző erejű. Az alapítvány megkísérli a teljes életművet az interneten elérhetővé tenni, így minden „egyéb” felbukkanását már ennek fényében kell kezelni.

A BÁV rendezett először tematikus kortárs árveréseket a 90-es években, ekkor nyitott kortárs galériát a Bécsi utcában, és ma is a cég árverésein indul arányaiban a legtöbb 1945 utáni tétel. Ráadásul több galériával és műtárgyfelvevőhellyel rendelkezik, így egyszerre több ponton tudja ellenőrizni a beadásra szánt tételeket. Tűzkő Péter, a cég kereskedelmi irodavezetője a többlépcsős ellenőrzési rendszerben látja a megoldást és a biztonságot, amely hosszú évek óta gyakorlat a BÁV-nál. Az ellenőrzés a beadóval és a műtárggyal való első találkozástól egészen az aukcióig tart, hiszen még az aukciós kiállításról vagy a katalógusból is visszavonhatnak tételt, ha egy releváns szakértői vélemény bizonytalannak tartja az eredetét. A becsüsök felkészítését egy komoly adatbázis is segíti, amely tartalmazza az elmúlt évtizedek kereskedelmi tételeit, valamint a BÁV a hozzá beérkező hamis tételeket kiemeli a piacról, és oktatási célokra használja azokat – ezen tételek segítségével a leginkább bevett hamisítási technikák felismerésére tanítja a BÁV Akadémia hallgatóit és saját dolgozóit egyaránt. A cég árverésein és a boltok kínálatában is a festményanyag mintegy egyharmada 1945 utáni mű, azonban csak a jó nevű alkotók munkáit hamisítják. Tapasztaltabb becsüsök már a „hamisító műhelyeket-iskolákat” is felismerik a jellegzetes jegyek alapján. A hamisítók kétségtelenül tanulékonyak, ajánlásokat, oeuvre-számokat is kreálnak, ha ezek jellemzőek az adott művészre. Tűzkő Péter is megemlíti Konok Tamás nevét mint a hamisítók egyik kedvencét, nyilván azt gondolják, a geometrikus művészet könnyebben hamisítható, pedig dehogy: a kompozíció nem áll össze, ha nincs mögötte a Konokéhoz hasonló tehetség. Nemrégiben egy El Kazovszkijként beadott művet vontak vissza, miután a hagyatékot kezelő alapítvány jelezte kétségeit, és egy hamis Tóth Menyhérttől is megmentették a piacot, a jogörökös ajánlására.

A ma is aktív kortársakkal persze könnyebb a helyzet, mivel elég a művészhez fordulni, ám itt sem bízhat meg a becsüs kizárólag a szemében, ugyanis a „zsengék”, a főiskolás évekből származó alkotások sokszor látványosan eltérnek az életmű későbbi, ismert darabjaitól. Ilyen eset volt egy falemezre készült Fehér László-festmény, bekarcolt szignóval, amely látszólag kilógott az életműből, de eredetiségét a művész igazolta, így biztonsággal a piacra kerülhetett.

Kép:

Fehér László: Híd árnyéka (1995), olaj, vászon, 190×250 cm
Leütési ár: 2.000.000 Ft, értékesítve a BÁV 65. Művészeti Aukcióján

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:13+00:00 szeptember 3, 2015|Szélesvászon|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!