Cosmin Moldovan kiállítása

“Szeretném, ha minden művész szem előtt tartaná a társadalmi felelősséget, függetlenül attól, hogy melyik művészeti ágban dolgozik.” (Lucy Lippard)

Cosmin Moldovan legutóbbi szoborciklusát, mely a Fragments of our identity címet viseli, sikerrel tesztelték egy egyedi licit alkalmával az aradi Művészeti Múzeum Ovidiu Maitec termében ez év augusztus-szeptemberében. 3

A csíkszeredai Új Kriterion Galéria, mely kétségtelen tekintélyre tett szert a mindig figyelmesen kiválogatott leghatásosabb kortárs művészek promotálása révén, meghívta az aradi művészt, hogy állítsa ki a legújabb műveit egy olyan konfigurációban, mely ennek a kiállítótérnek a sajátosságaihoz alkalmazkodik. A teljes ciklus annak a sorozatnak a véglegesítését jelenti, mely a kelet-európai ember sorsára fókuszál a sztálinista és posztsztálinista Kelet-Európában. Cosmin Moldovan, aki a temesvári művészeti főiskola neveltje, a posztmodern időkben formálódott, de komolyan érti a modern művészetet, és elsősorban a szobrászatot.

Az a forma, melyet a művész gyakorol, nem más, mint „a forma lerombolása”, amit a XX. századi szobrászat fedezett fel és gyakorolt. A formát azért rombolják le, hogy újabb érzékenységet formáljanak. A modernizmus, emlékezzünk csak, a nyelvezet autonómiáját, a stilisztikai egységet, a forma tisztaságát támadta meg. Olyan alkotókra gondolunk, mint Piet Mondrian a festészetben vagy Brâncuși. A posztmodern vegyítette a stílusokat, a dekonstrukciót és a töredék kultúráját képviselte. Az a posztmodernizmus, melyet most élünk, a felületesség és a szórakoztatás kultúrája. 2

Cosmin Moldovan a posztmodern hódításakor strukturálta képzeletét, attitűdje pedig az X nemzedékével azonos (melyet az észak-amerikai térben határoztak meg így): irónia, cinizmus és szarkazmus. Ez a magatartás a kiábrándulás talaján szökkent szárba, és a modern és a kortárs (kommunista és nemcsak) társadalmak menete váltotta ki. Az élesen pamfletszerű nyilak az ellen a társadalom ellen irányulnak, melyben az embert minden lépésre traumatizálják a durva, támadó ideológia kinövései, melyet gyakran ostobaságok és súlyos abszurditások tarkítanak.

A rendszer arra törekedett, hogy végig vigye a projektjét: új, identitás nélküli embert alkosson, akit megsemmisít a proletár internacionalizmus bolsevik ideológiája – ez a jelenség folytatódik a globalizáció nivelláló jellegének „köszönhetően”. A fának a marokcsiszolóval durván lecsiszolt felületén helyenként nyomok látszanak a hagyományos népviseletből, mely véletlenszerűen maradt meg a múlt „vöröses”, ahogy a művész nevezi, csípős időszaka után. A művész neodada-expresszionista kóddal „olvasható” alkotó formulája, hogy az emberi alakok töredékekből alakulnak ki, ironikusan humoros, üzenete pedig siralmasan nevetséges.1

Az, ami első látásra mosolyt fakaszt, figyelmesebb pillantásra a néző értésére adja, hogy intenzív, évtizedeken át húzódó szenvedést rejt magában, melynek járulékos következményeit a mai napig nyögjük. A belső (jellembeli, morális és spirituális) újraszerveződés annyira romboló hatású volt, hogy nehezen látjuk a valós felépülés lehetőségét. Ennek a világegyetemnek, melyből Istent kiűzték, a két alapvető szimbólum, a sarló és a kalapács az alfája és az omegája. Cosmin Moldovan ezeket a jelképeket használja (meg még másokat is) a műveiben. Az öklödnek nincs esze című munka például jellemző a művész csípős iróniájára, mellyel egy olyan rendszert bírál, amelynek legfőbb célja volt, hogy kiirtsa az emberi tudatból a szent, a művészi áldozat hite megváltó erejének fogalmát. 4

A munkák címéből, mely poémák és pamfletek címének tűnik, irónia és kérlelhetetlen szarkazmus árad. Ha a poémát szavak alkotják, Cosmin Moldovan szobrászati poémái megtestesült szavakból állnak: ember, nyomás, kalapács, ütés, rozsdás szeg, sarló, csavar, vér, kínzás, halál stb.

(Onisim Colta)

 

Új Kritérion Galéria

Csíkszereda (Petőfi u. 4.)

Megnyitó: 2015. november 5. 19:00
Print Friendly