Vereczkey Szilvia és Bárd Johanna kiállítása

Sinkó István

Mi kapcsolhat össze egy textilművészt és egy könyvtervező művészt közös kiállításukon? Mi lehet az origó, avagy az a princípium, mely két ennyire eltérő műfajban dolgozó alkotót összeköt, hogy egy térben, egymás mellett mutassák be műveiket?

Vereczkey Szilvia textilművész és Bárd Johanna tervezőgrafikus, tipográfus közös nevezője a geometria. Ez a kiállítótérbe lépve szinte azonnal feltűnik a nézőnek, a kiállítási tárgyak alapos szemrevételezése után pedig egyértelművé válik; a geometriai struktúrák bűvöletében alkot a két művész.

Vereczkey Szilvia: Legyező, 2006

Vereczkey Szilvia: Legyező, 2006, autonóm textil, egyéni technika, hajtogatás, merevített hernyóselyem santung, hernyóselyem metál, acetát, poliészter, fémszálak, 75×145 cm Fotó: M. Fodor Éva

Vereczkey az ipari textil világából lépett át az autonóm textilek készítéshez. A szövött alapú, varrott, fonott, rácsszerkezetes, szimmetrikus formák és felületek hordható öltözékek és fali textilek – mostanság még ékszerek – formájában jelennek meg előttünk. Minden függőleges-vízszintes elem, a szövés mechanizmusa, a szálirányok determináló rendszere csábítja Vereczkeyt, hogy átlépjen, beleavatkozzon a mechanikus rendszerbe, ezzel egyedivé és egyénivé változtassa anyagait. Hol a kevert technikák (pl. Alig valami, Csíkos papírkísérlet, Színes álom), ahol a textilanyagok mellett a fémszál, a papír, a poliészter is feltűnik, máskor a santung és taft nemes játéka egy mély mediterrán hangulatot áraszt a színek, színezések segítségével. Vereczkey hordható, nézhető és játékosan kísérleti textiljei egy nőies és a színektől, formáktól determinált iparművészeti – kézműves világkép ragyogó darabjai. Egyéni látásmódja épp a hasonló gondolkodású, kísérletező magyar textilművészekkel kapcsolja össze, erősítve a magyar textilművészek nemzetközi rangját.

Vereczkey Szilvia: Napos, 2006

Vereczkey Szilvia: Napos, 2006, egyéni technika, hernyóselyem santung, hernyóselyem organza, acetát, poliészter, viszkóz, színes szálak, fémszálak, üvegrúd: Birgit Köblitz üvegművész 115×115 cm Fotó: M. Fodor Éva

2013 katalogus.qxd

Európa szövete. A szövött kárpit művészetének átváltozásai Budapest, Dobrányi Ildikó Alapítvány, 2011 papír, ofszet nyomás, 280×235 mm Fotó: Gáti György

Bárd Johanna könyvei, katalógusai, meghívói ugyancsak a geometria tiszteletének jegyében fogantak. Ám Bárd összetéveszthetetlenül egyéni szerkesztési módja épp úgy feloldja, merevségből érzékeny, logikus képi világgá szelídíti a szabályt, mint Vereczkey Szilvia a textiljeiben. Bárd szöveg-kép egységben gondolkodva, a szövegtükör és a hozzá kapcsolható kép esztétikus, mégis „unortodox” rendjében.

Bárd Johanna lapjai tiszta és világos, áttekinthető és érzékeny vizuális üzenetek, de az alkotó sosem ragad meg egyetlen megoldásnál. Alkalmazott művész, alkalmazkodik a kiadvány képi, szöveg tartalmához, de meg nem alkuvó módon helyezi bele kézjegyét – ahogy Sára Ernő méltató szövegében olvasható: „a Bárd-stílust” Az oldalak néha kis képek raszterszerű elhelyezésével válnak izgalmassá, vagy a kifutó nagy képi részletek túl felén látjuk viszont az eredeti, teljes képet. Az arányrend néha aranymetszés-szerű a kép-szöveg viszonylatban, máshol szabadabb, de sosem téved, téveszt. Nehéz nem észrevenni az igényesség mögött a szeretetet, a gondozó, a szerkesztő érdeklődését a mindenkori tárgy iránt. Ez (is) teszi még kézbe foghatóvá, lapozgathatóvá Bárd Johanna könyveit.

Bárd Johanna: Zsolnay

Zsolnay. A gyűjtők könyve, Budapest, Corvina, 2003 papír, ofszet nyomás, 330×235 mm Fotó: Gáti György

A két művésznő egymással való kiállítás-párbeszéde is igen sikeres, mert minden törés nélkül jutunk az egyik alkotó műveitől a másikéihoz, s nem a különbözőséget, hanem a másban egyetértést véljük felfedezni textil és könyv, látvány és látvány között. És a szimmetrikus rendezés tovább erősítheti a két geometria, a közös szimmetria egymásra találását.

Vigadó Galéria

2015. XI. 22-ig

Print Friendly