Tárlatvezetés: Hotel Kronos

Horváth Dániel kiállítása az A.P.A Galériában

Molnár  Tímea

Amikor belépünk a kiállítótérbe, kartondobozok kusza egyvelege és egy falnak lazán nekitámasztott fotó fogad. Elnézést kérve kihátrálnánk, mint aki rossz ajtón nyitott be.
Ne tegyük. Nagyon is jó helyen járunk.

A szemközti falon lévő olaj-vászon kép valóságként invitálja be a látogatót a térbe, költözési jelenet bontakozik ki a festmény két dimenziójában és a realitásban is. Egy teherautó várakozik, a járműről színpadiasan leomló ponyva betekintést enged a rakodótérbe. A Platón című kép vibráló kékje pedig olyan magával ragadó, hogy nehezen vonja ki hatása alól magát a néző. Nem látunk konkrét tevékenységet, csak üres dobozokat, de ettől függetlenül szinte mindannyiunkban hasonló érzést generál a miliő. Egy élettér-váltás zajlik, a hevenyészett módon a padlóra vetett takarófólia, a munkakészre nyitott létra a tudatos koncepció része.

HotelKronos, kiállítási enteriőr, Platón

Hotel Kronos, kiállítási enteriőr, Platón

“A Hotel Kronos mindig fel van állványozva, a homlokzata, sőt a méretei is folyamatosan változnak. A szobák mérete a házzal együtt alakul. Ha álomra hajtod a fejed egy egyágyas tengerre néző szobában, előfordul, hogy egy nászutas lakosztályban ébredsz egy másik ember mellett. (…) A Hotel Kronosba nem érdemes túl sok holmival érkezni, mert ahogy minden más is, a poggyász is folyamatosan átalakul. (…) Élete során mindenki megfordul a Kronosban, van aki rettegve próbál menekülni, van aki mámorosan vándorol szobáról szobára.” (részlet a művész gondolataiból)

A Hotel Kronos egy létező objektum, ahogy a művész Krétán készített fotója is bizonyítja. A kiállításon megidézett világ egyszerre van jelen a valóság és a fikció határmezsgyéjén. Mindenkinek vagy egy ‘saját Hotel Kronos’-a, amely a változás, az átalakulás szimbóluma egy állandóan mozgó világban. Az itt látható alkotások kimerevítik ennek a kellékeit és helyszíneit egy olyan örökérvényű médiumon, mint a festmény.

Hotel Kronos, kiállítási enteriőr

Hotel Kronos, kiállítási enteriőr

Ahogy a szálloda, úgy az azt körülvevő környezet sem az egyértelmű szignálok lelőhelye.. A bejárattól rögtön balra egy kisméretű trompe-l’oeil alkotás, egy postaláda tűnik elő, elmosódott nevekkel, gazdátlanul; feltehetően az ott lakó személyek állandó cserélődése miatt. Nagyon érzékeny alkotás ez, már az ajtóban megszólít minket a „levéltartó doboz” líraisága.

A postaládán túl – kisebb-nagyobb, szélesre tárt, tartalom nélküli bőröndök és üres utazótáskák sora látható. (Home Passanger című videó és sorozat, Utazóláda, etc.) Nem úgy üresek, ahogy az utazás előtt hagyományosan pakolásra készek, a hatalmas koffer polcain festésre előkészített vásznak sorakoznak. Képek a képben. Itt sem kapunk fogódzót, a képeken nincs sem vázlat, sem festéknyom, ami utalna a tartalmi tervekre. A művész saját bevallása szerint nem kívánt konkrétan ábrázolni, festményeivel inkább keretet kíván biztosítani a nézőknek, hogy megtöltsék a képeit a maguk történeteivel.

A vibráló színekkel, egységes színpalettával készült alkotások csak együttlélegezni, magyarázatokba bocsátkozni viszont nem szeretnének a látogatóval. Átmeneti, indulásra kész vagy változóban lévő állapotot hirdet minden felület. Nyomatékot ehhez a fekete nylonfóliával letakart padló és a rajta felállított létra ad. A művész minden alkotásban azt a költői átmenetiséget kívánja megragadni, azt a minimum jelentést és maximum nyitottságot kívánta vászonra vinni, amit még alkotóként fel tud vállalni.

A Hotel Kronos épületének utolsó állomása egy rendkívül puritán módon berendezett szoba, odavetett lepedővel, párnával. A szék karfáján nagyméretű kabát lóg, bárkié lehet. Érezhetjük, hogy nem a tárgyak a fontosak, hanem a hozzájuk képzelt ember. A puritán miliő azt hirdeti, hogy minél inkább ragaszkodunk bármihez, annál kevésbé tudunk önmagunkra figyelni.

A Pantha Rhei és a Homo Passanger cíímű sorozat egy darabja

A Pantha Rhei és a Homo Passanger cíímű sorozat egy darabja

Horváth Dániel a kiállításon látható munkái nem deklaratívak, az alkotó az üresség és kimeríthető lehetőségek ábrázolásával, a konvenciókkal való szakításra is biztat. Teszi mindezt olyan költői eszközökkel, ahogy a festményein a leghétköznapibb műanyag zacskón is megcsillan a fény, vagy az ablakot takaró fólia meggyűrődik a szélben. Nincs rossz interpretáció vagy dekodólás, a művész kíváncsi látogatóira, de a világra való kíváncsiságot nézőitől is elvárja.

A művész 2009-benEszterházy-díjas, idén Maticska Jenő-díjat nyert.
A kiállítás december 11-ig tekinthető meg, az alkotó személyes vagy kiscsoportos tárlatvezetés keretében december 10-én és 11-én 17 és 20 között vezeti körbe az érdeklődőket.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:58+00:00 december 10, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!