Minden többértelmű – Beszélgetés Bartha Máté fotográfussal Hinta című kiállítása kapcsán

Sirbik Attila

A budapesti Platán Galériában február 25-ig között tekinthető meg Bartha Máté és Michal Grochowiak közös, Hinta címet viselő kiállítása. „Kiemelném, hogy a mindkettejük (Michal Grochowiak és Bartha Máté) munkáiban névértéken van jelölve a mindkettejüket foglalkoztató érdektelenség. Máté ‘nonrelevant’ projektje és Michal ‘It Does Not Count’ sorozata hasonló gondolatmenetet követ. Ha tudattalanul is, de mindkettő visszavezethető a korai szürrealisták ‘agglegénygép’ koncepciójára. Eszerint – egyszerűen megfogalmazva – a szürrealisták a hasznosság körén kívül szerettek volna alkotásokat létrehozni. Azonban a legkülönösebb képekkel gyakorolt, világról való elmélkedés azóta jóval fontosabb szerepet kapott. Graham Harman ezt a gyakorlatot – a művészet általi filozófiateremtést – ‘gerilla metafizikának’ nevezi, mely elnevezésben a gerilla jelző az aktus impresszionisztikus, spontán, szabályozatlan jellegére utal. A világot különös, ismeretlen, csodákkal teli helyként bemutató képek ebben az értelemben a tapasztaláson túli rétegeket érintő filozófiai kérdések” – írja Német Szilvi a kiállítás kapcsán.

sajtMichal Grochowiakkal közösen létrehozott Hinta című kiállításotok egyben Adorján Pasfaux Egy hintán címet viselő fikciós-filozófiai művének parafrázisa. Ahogyan ez a mű, úgy te is hiszel a világ pusztán képek által való megismerésében?

Bartha Máté: Erre keressük a választ. Kiállításunkon a képekbe vetett kizárólagos hit a sok közül csak egy módszerként jelenik meg. Az Egy hintán című művet inspiráló patafizika egy a századforduló francia irodalmi életében megszületett, Alfred Jarry nevéhez köthető szellemi irányzat, a „képzeletbeli megoldások tudománya”. Ez a misztikus-játékos szemlélet egyes értelmezések szerint gúnyt űz a nyugati filozófia és a természettudományok azon törekvéséből, miszerint a dolgok rendszerben vizsgálva értelmezhetők. Ez párhuzamba állítható a dolgok puszta látványként való vizsgálatával, ami karakteres vonása több kortárs fotográfiai törekvésnek. Michallal kiállított közös munkánk ezt két oldalról közelíti, egyfelől mutatunk olyan kompozíciókat, amik kizárólag saját értelmezési tartományukon belül vizsgálva tűnnek logikusnak, másrészt a látványok között mégis fellelhető több párhuzam, vizuális rím mégis felveti annak a lehetőségét, hogy a látványok egymással, és a világ szabályaival analógok._DSC2458 copy

Grochowiakkal az egyetlen közös pont Pasfaux vagy már régebb óta dolgoztok „együtt”?

B. M.: Ez az első közös munkánk.

Képeidből kiolvasható egyfajta kritikai él is. Ez szándékos, vagy csak a „tiszta megmutatás” által a befogadás során értékrendszerünk hálójába gabalyodó ítéletekről van szó? Utólag képződhet meg tehát a kritikai arcél, vagy már eleve, szándékosan bele van kódolva a képeidbe?

B. M.: Korábban említettem azt, hogy egyszerre foglalkozunk a rendszerek keresésével, és a kizárólag önmagában értelmezhető dolgokkal, illetve az ezek közti létező vagy nem létező különbségekkel. Ha megjelenik valamiféle kritika, akkor azt én inkább iróniának látom, ami felveti a rendszerek, megoldások keresésének értelmetlenségét, kivitelezhetetlenségét. A történelemben a széles körben elfogadott és alkalmazott tudományok mellett számos próbálkozás volt már a világ sokkal egyetemesebb feltérképezésére, metafizikai válaszok nyújtására, mint például a hermetika, az alkímia, az asztrológia stb., de azt gondolom, hogy különböző korok képzőművészetében is sok esetben kifejeződik ez a metodika. Nem kívánunk ezek mellett vagy ellen állást foglalni. Azt, hogy ez a keresés értelmes, sikeres, vagy időpocsékolás, mindenki magának eldöntheti.

Mennyire fontos számodra a képi humor, illetve az irónia? Eszköz csupán, vagy annál több?

_DSC3266 copyB. M.: A humor szerintem nagyon fontos dolog. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy valami vicces, nevetnivaló, hanem, hogy képes könnyed, játékos maradni, nem veszi magát túl komolyan. Azok a szempontok, amikről itt beszélek, a kiállítást böngészve nem feltétlen válnak nyilvánvalóvá. Ez akár egy hibája is lehet a megmutatásnak, de mi első sorban a kettőnk közt (Michallal) létrejött képi párbeszédet, annak játékosságát szerettük volna megmutatni. Adtunk néhány kapaszkodót, nem sokat, de eleget ahhoz, hogy akit ez megfog, kibonthassa a sorozat „komolyabb” vonatkozásait. Az irónia a képek által vizsgált szellemi tartalmakhoz való viszonyunk kifejeződése. Ez már egy szubjektív dolog, tulajdonképpen egy vélemény. Az irónia még nem teljes elzárkózás, hanem egy folyamatos érzékeltetése annak, hogy minden többértelmű.

A véletlen mennyire játszik szerepet alkotói koncepciódban? És a meg- és elrendezés?

B. M.: Viszonylag világos elképzeléseim vannak arról, hogy mit szeretnék végül megmutatni egy sorozattal. A konkrét képek viszont a legtöbbször talált látványok, vagy azok által inspirált, megrendezett kompozíciók. Ha a kiállításon látható sorozatot egy világ összefüggéseit kutató, képzeletbeli tudós albumjának fogjuk fel, akkor egyaránt láthatók a jegyzetek (tárgyak, növények, természetben fellelhető alakzatok) és az azok továbbgondolásával megalkotott szemléltető makettek, szerkezetek.

A Hinta anyagának létrehozása, vagy létrejötte előtt mennyire foglalkoztál célirányosan aktuális politikai, társadalmi kérdésekkel, politikai filozófiával?

_DSC7718B. M.: Eddig általában olyasmivel foglalkoztam, ami elválaszthatatlan a társadalom jelenlegi állapotával. Korábbi munkáimban sok az utcai fotós elem, és jelenleg is ez a „szociós” megközelítés áll figyelmem középpontjában. Az előző összeszedettebb sorozatom, a Common Nature, konkrét budapesti utcai látványok mentén próbálja bebizonyítani, hogy a városi (utcai) élet sok esetben nem felel meg az emberi méltóság alapvető feltételeinek. Ez a mostani anyag nem ilyen, itt olyasmivel foglalkozunk, ami kortól és helyszíntől függetlenül mindig is az emberi érdeklődés része volt, így az aktualitásoktól jórészt elemelt.

Ha a várost, mint olyat vesszük alapul, egyre kevésbé beszélhetünk kizárólagos magánszféráról, de teljes mértékben nyilvánosról sem, ugyanakkor felbomlanak a jól beidegződött értékrendjeink is, nem sokat érünk ma az elkötelezettséggel, vagy a különféle elméletekbe vetett hitünkkel. A nyilvános bejön az otthonunkba, a privát pedig begyűrűzik a nyilvánosba. Csámcsoghatunk. Van menedék?

_DSC4520B. M.: Ha éppen nem vagyok valami konkrét, környezetemmel kapcsolatos érzelmi szituációban involvált, akkor általában azt gondolom, hogy az emberek nagyjából mindig ugyanolyan környezetet, életet teremtettek maguknak. A különböző típusú társadalmi szerveződések közti távolságot én például nagyobbnak látom, mint adott kultúrák különböző korokban fennálló állapotai közötti különbségeket. A nagyváros az mindig, mindenhol nagyváros volt, a tanya pedig tanya. Ez persze durva egyszerűsítés, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nem gondolom azt, hogy minden egyre rosszabb vagy jobb lenne. Ugyanarra a témára (társas létezés) találunk fel újabb variációkat. Ami biztos, hogy a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbség növekszik. Ez gazdasági tény. Ez a jelenség minket is körülvesz, itt Magyarországon, de világszerte is hatalmas mértékeket ölt. Amíg széles rétegek leszakadnak, a kevesek egyre inkább elzárkóznak saját kényelmes valóságukba. Az ilyesmi rengeteg gondolkodni valóhoz, lelkiismereti, hitbeli problémához vezethet az érzékenyebbekben. Ez a kissé pszichotikus állapot kiválóan megfigyelhető egy nagyvárosban. _DSC7725

Képeid el tudják engedni azt a társadalmi kontextust, amelyben megformálódnak, vagy csakis a kapitalista realizmushoz képest töltődnek fel jelentéssel?

B. M.: Alapvetően keresem a „szép” látványokat. Az a fajta allegória és rendszerkeresés, amivel a Hintában foglalkoztunk, a korábbi anyagaimnak is fontos része volt. A Common Nature egy elemeltebb szinten nem csupán a városi, utcai lét térképe szeretne lenni, hanem sokkal átfogóbb összefüggések megmutatója (képi síkon vizsgálódva). Tehát tulajdonképpen ugyanazon logika mentén készítem a fényképeket, szituációfüggő, hogy ez a módszer egy konkrét témára van-e fókuszálva.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:54+00:00 február 20, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!