Sinkó István

„…a portré nem annyira az intimitásnak a felidézése, mint inkább emlékeztetés az intimitásra.” (Jean-Luc Nancy)

Mi lehet intimebb műfaj mint az én-kép, sőt az ön-kép, mely a művészt magát, annak belső, alig ábrázolt, mégis mindig kivetítődő képét mutatja a nézője felé? Esse Bánki Ákos festő és a kiállítás kurátora talán épp ezért választotta az ön-kép elnevezést, s választott hozzá/mellé zömmel fiatal művészeket, hogy megmutathassák, az önkifejezés milyen belső kép tükre. Nehéz feladatott rótt saját magára és kiválasztott művésztársaira. A személyesség, az intimitás, a rejtőzködés egy tőről fakad az exhibicionizmussal, a kitárulkozással és a kiállításkényszerrel. Megmutatni, de nem kivallani, feltárni, de nem kitakarni – sebeket, hibákat, sérüléseket. Elfedni (Szunyoghy Viktória), átírni (Szurcsik József, Jakatics-Szabó Vera), önironizálni (Fülöp Gábor, Mészáros Szuharevszky Mihály), vájkálni (Nagy Sára) vagy épp elandalodni (Papageorgiu Andrea) egyaránt lelepleződéssel jár. 2016.02.11_LATARKA_SMALL_6

A néző kíváncsi. Ki ez az ember? Ki ez a személyiség, aki önképében önként feltárulkozik? Lám Király Gábor és Majoros Áron Zsolt úgy döntöttek, hogy az önkép minden kép (szobor) rész, melyet megalkottak. Önazonos művészek. Így tett tulajdonképpen Szurcsik is, amikor jól ismert motívumait sorolva egy rendszert mutatott be. Jakatics-Szabó tükröző terében a többszörözött alvó alak nem igazi önarckép.
Nagy Sára vagy Sándor Krisztián expresszivitása is felülír. Nem a hasonlót – talán nem is a benső hasonlót -, hanem a kivetítési folyamatot, technikát azonosítja magával. (Nagy Sára azonban, tudjuk, évtizede vagy még több ideje foglalkozik saját arcával, testével, test önképei túlmutatnak a megjelenítés drámaiságán.)2016.02.11_LATARKA_SMALL_20

„Mindez én vagyok, mindent neked adok” – énekelte egykor Koko és az A. E. Bizottság. A Latarkában megjelenő munkáknak talán nem mindegyike fejezi ki ezt a fajta önvallomástrippet. A hagyományos önportré persze épp úgy lehet belső utazás lenyomata (klasszikus példa Rembrandt), de amikor ez az „autoportrait” a korrekt tanulmányfestés kategóriájába csúszik (Szunyoghy), akkor nehéz elhinni, hogy ez is egyfajta kitárulkozás, ha pedig elegánsan elkerüli a „feladatot” (Mészáros Szuharevszki), akkor meg kis csalódást érzünk, hol itt a dráma?
Persze nem feltétlen szükséges a dráma után kutatni, lehet lírában, vágyképben is önvallomást tenni (Papageorgiu).2016.02.11_LATARKA_SMALL_56

Ezzel a Latarka pincemélyi utazását a belsőnk bugyraiba meg is tettük, művészeink pedig önfeltárásuknak egy kis szegmensét átadták nézőiknek. A Nagy utazás talán elmaradt, de megmaradt az utazás lehetősége a kép szabadságán keresztül: „A kép tekintete egy szempillantásnyi szabadság, ami jelt ad nekünk.” (Günter Wohlfart)
Kiállító művészek: Jakatics-Szabó Veronika, Fülöp Gábor, Király Gábor, Nagy Sára, Papageorgiu Andrea, Sándor Krisztián, Szunyoghy Viktória, Mészáros Szuharevszki Mihály, Majoros Áron Zsolt, Szurcsik József

Latarka Galéria, március 3-ig

Print Friendly