Tisza-parti csoportkép – A csongrádi Plein Air születésnapi tárlata

P. Szabó Ernő

Tájcsapdák és Fűkatedrálisok – sokáig ez a két szép szó, Nagy Gábor festőművész alkotásainak a címe jutott az eszembe Csongrád hallatán. S persze néhány kép ugrott be azonnal a Holt-Tiszáról, a látvány, amikor a várost elhagyjuk Kiskunfélegyházától, az ötös autópálya letérőjétől Szentes, illetve Hódmezővásárhely felé haladva. Nem sok. Pedig – tudom immár jó ideje – Csongrádon igencsak sok az inspiráló helyszín a művészi munkához. Belvárosa szépen megőrzött épületegyüttes a 19-20. század fordulójáról, a kicsit távolabb lévő Halászfalu pedig, amely fehér tapasztott falaival, nádtetőivel mintha csak több évszázaddal röpítené vissza az időben az érkezőt, a helybéliek ősi foglalkozására utal, az ember és a természet harmonikus kapcsolatára.

Aranyi Sándor: Tájhordó III., Tél, 2015

Aranyi Sándor: Tájhordó III., Tél, 2015

És persze ott van a Tanya 833. Nem valamiféle omladozó épület ez, akácfák és derékig érő csalán között, amelyet még néhány évtizede is oly kedvvel festett néhány vásárhelyi festő, hogy a tipikusan alföldinek mondott couleur locallal megkínálja műve szemlélőjét. A Tanya 833 a 70-es évek közepén megalakult, a város központjától néhány kilométerre, a Tisza közelében található művésztelep címe. Egyébként igazi plein air, azaz tiszta levegővel teli helyszín ez, kiváló a művészi munkához. Már csak ezért is bizonyult tehát jó döntésnek, amikor a főiskolán frissen végzett Aranyi Sándor festőművész kortársaival együtt itt hozta létre a művésztelepet, amely a város támogatásának köszönhetően azóta is folyamatosan működik, helyszínt kínálva újabb és újabb közös elképzelések megvalósítására. Hogy milyen sokszínű tevékenységi formák kapcsolódnak a Tisza-parti alkotóházhoz, azt tavaly több hónapos, jubileumi kiállítássorozat idézte meg, egyrészt abból az alkalomból, hogy 2015-ben volt negyven éves a művésztelep, másrészt annak apropóján, hogy a hozzá kötődő egyik legfontosabb eseménysorozat, a nemzetközi Plein Air művésztelep negyedszázaddal korábban kezdte el munkáját.

Aknay János: Angyal, akril, merített papír, 80 x 80 cm

Aknay János: Angyal, akril, merített papír, 80 x 80 cm

Kicsi a világ: az eseménysorozat első állomásaként Szikora Tamás emlékkiállítását rendezték meg, aki már a 70-es években rendszeresen dolgozott Csongrádon, s aki hosszú időn keresztül a szentendrei régi művésztelep tagjai közé tartozott. Más művészek munkássága is összekötő kapcsot jelent a két helyszín között, például Aknay Jánosé, a személyes kötődéseknél azonban sokkal többről van szó, rokon törekvésekről, amelyek között az egyik legfontosabb az a kettősség, amely egyrészt a hely szelleméhez való hűségből, másrészt a művészet egyetemes értékeihez, folyamataihoz, törekvéseihez, csoportosulásaihoz való nyitottságból tevődik össze. Egyszerre jellemző itt is, ott is egy sajátos arculat kialakítására való törekvés és annak a sokszínűségnek a megőrzése, sőt hangsúlyozása, amely egyébként természetes módon következik a közös munkában részt vevő művészek egyéni világából. Ahogyan otthon érezhetik magukat a szentendrei művészek Csongrádon, úgy, azt hiszem, nem tévedek, ha kimondom: ezzel a kiállítással a Plein Air művészei, művei a legjobb helyen mutatkoznak be.

Beszédes fotó szerepel mindjárt az összeállítás elején: csoportképet látunk, a Plein Airen részt vevő művészek közül néhányat, akik az indulás után alig két évvel, 1993-ban dolgoztak Csongrádon. A felvételt a néhány évvel ezelőtt elhunyt, német Pit Ludwig készítette, aki a darmstadti Sezession elnöke volt, professzor az ottani főiskolán és a régió művészeti életének fáradhatatlan szervezője. Nélküle – és a darmstadtiak nélkül – nem lenne talán Plein Air sem, hiszen indulásakor jelentős anyagi támogatást adtak magyar kollégáiknak, s a Sezessionnak köszönhetően alakultak ki a kortárs magyar művészek dél-franciaországi kapcsolatai is. Azt hiszem, ha a rendszerváltozás történetét a Plein Air történetén vagy az itt készült művekben kellene bemutatni, sokkal kedvderítőbb lenne a kép, mint amilyen. Egyszerre működnek ugyanis itt a jól bevált nemzetközi modellek s érvényesülnek a helyi sajátosságok, a művészi és az emberi, kisebb-nagyobb közösségeket összekötő kapcsolatok. Mirabell s a francia dél, a midi a magyarok számára ugyanolyan inspiráló hatásúnak bizonyult, bizonyul mind a mai napig, mint a német művészek számára, akik néhány évvel korábban ezt a különös régiót felfedezték. Egyébként kiváló módszert is kidolgoztak a szervezésben: az évente megrendezett darmstadti csoportos tárlatok díjazottjai számára jelenthetett egyféle díjat, elismerést az ottani művésztelepi részvétel.

Mára bátran elmondhatjuk, hogy egyféle jutalomjáték a csongrádi Plein Airen való részvétel is. A meghívottak nyaranta három hétig dolgoznak itt, részt vesznek a bemutatkozó-, illetve a zárókiállításon , itt hagyott művekkel gazdagítják a város képzőművészeti örökségét. Huszonöt év alatt több mint másfél tucatnyi országból mintegy százötvenen dolgoztak a plein air kortárs módon értelmezett szellemében Csongrádon: nem a „szabadban festeni”, hanem a „szabadon festeni” szellemében. A generációk békés együttélése, a mester és a tanítvány szoros kapcsolata, a minden irányba való nyitottság jellemzi az itteni munkát, hogy csak néhány fontos jellemzőt emeljek ki. A mester és tanítvány kapcsolat fontosságának a hangsúlyozása a kezdetektől egyik fontos jellemzője a csongrádi munkának, minden második évben külön hangsúlyt helyez rájuk szervező, ahogyan az a tárlat jó néhány képpárja, közöttük Nemere Réka és Kulin Ágnes vagy Constantin Catargiu és Remus Rotau munkája bizonyítja. A török Ceren Burut először tanítványként járt Csongrádon, mestere nem más volt, mint Gören Burut, az izmiri egyetem professzora. A lány később maga is mesterként érkezett, több tanítványát is elhozta már magával. Ugyancsak török vendég Gökcen Ergür, aki kisméretű ágkollázsával, ha úgy tetszik, a meztelen igazságot mutatja be az érdeklődőknek, de a média kínálta változatokkal ellentétben ez az igazság a legkevésbé sem taszító. Sőt.

Nemere Réka: Meccs előtt, 2011-12, olaj, vászon, 60,5 x 70,5 cm

Nemere Réka: Meccs előtt, 2011-12, olaj, vászon, 60,5 x 70,5 cm

Ahogyan a fentiek jelzik, az idők folyamán az egyetemközi kapcsolatoknak egyre nagyobb szerepe lett abban, hogy tovább bővült a Plein Air vonzásköre: Izmir mellett jó néhány, a temesvári nyugati egyetem képzőművészeti karához kötődő művész dolgozott itt, például Viktor Gaga, akit Brâncuși utódjaként is emlegettek, Dimitru Serban és Anamaria Serban, mindhárman a fa mesterei. Jöttek krakkóiak, például Jerzy Nowakowski, az egyetem volt dékánja, aki fémplasztikájának h betűjével a hagyományos lengyel-magyar rokonszenv szimbólumát fogalmazta meg. Miguel Epes színgazdag, expresszív vásznai a magyar-argentin kapcsolat erősödését ígérik abban az értelemben is, hogy ősszel ő látja vendégül magyar meghívóit egy argentínai művésztelepen. Szerbiától Thaiföldig, Bulgáriától Franciaországig a világ legkülönbözőbb részéről vonzott alkotókat a Plein Air, természetes, hogy miközben a jellegzetes motívumok majdnem mindannyiukat megragadják, mindannyian mást vesznek észre, máshogyan interpretálnak itteni munkájuk során. A telepre gyakran visszatérő német Volker Beyer mikrovilágokat ragad meg, alakít át expresszív struktúrákká, Bernard Meyer viszont azt az átütő erőt keresi Csongrádon is, amelyre a művészetnek szüksége van, ha a média kínálta képek özönével versenyre kíván kelni, s amely erőt bizonyosan megtaláljuk Lóránt János ironikus groteszk elemekben gazdag magánmitológiájában, amely egyszerre jelzi az alföldi festészet hagyományainak gazdagságát, egyéni ízeit s egyben a telep történetének fontos mozzanatait, hiszen Lóránt visszatérő vendége, meghatározó jelentőségű személyisége a Plein Airnek. Az ugyancsak gyakori visszatérő, Szabó Tamás szobrászművész zászló-arc szobrainak egyik legújabb, expresszív darabjával szerepel. Gazdag változatokat látunk a festészetre, Nemere Réka, Csáki Róbert figurális kompozícióinak, Balla Attila, Halla Tibor fakturális kísérleteinek, s annak a hússzor húszas méretű képekből összeálló ikonosztáznak köszönhetően, amely a születésnapra utalva éppen huszonöt darabból áll.

Popovics Lőrinc munkája

Popovics Lőrinc munkája

Akár a tárlat részeként megjelenő kamaratárlatról is beszélhetnénk a kiállítás hommage-alkotásait szemlélve: Dudás József talált tárgyból, egy Tisza-parton heverő faágból formálta meg Dienes Gábor előtt tisztelgő művét, Tóth Kovács József vásznán a már említett Volker Beyer jelenik meg. S ha már a folyóparton talált tárgyat említettem, hadd hívjam fel a figyelmet Aranyi Sándor Tájhordójára, amely viszont arra a folyamatos változásra, kreatív munkára utal, amelyet a folyó végez minden olyan tárgyon, amellyel kapcsolatba kerül. A képen látható kör egy egyszerű olajoshordó metszete, amely az év nagy részében félig a vízbe merülve tartja a folyóba belógó a stégek deszkáit. A vízszint, a hőfok emelkedése-süllyedése, a sodrás erőssége, a felületen megtelepülő mikroorganizmusok folyamatos változása révén alakul ki a látvány, amelyet a hordó alsó fele nyújt, a természeti folyamatok, jelenségek és a művészi teremtő munka közötti kölcsönhatás fontosságára is utalva. A szó szoros értelmében a végtelen sűrűsödik a fémhordó kör alakú metszetében, a természet és a művészi szabadság végtelenje, a majdnem minden a majdnem semmiben, ahogyan a román Daniel Dan kőplasztikájánál is.

Tasi József (TAJO) munkája

Tasi József (TAJO) munkája

S ha valaki mégis úgy érzi, hogy a kortárs művészet számára mutatkozik némi nehézség a végtelennel való fraternizálásban, annak az egyik Temesvár közeli faluban élő, de Csongrádra gyakran visszatérő Tasi József (TAJO) nem kevés iróniát, öniróniát magába sűrítő munkáját ajánlom a figyelmébe. TAJO mintha csak a lélektelen munkára, sorozattermelésre kényszerített művésznek, a Madách Imre Az ember tragédiájában széklábat faragó Michelangelónak üzenne: nem érdemes csüggedni. Ha ugyanis jól viselkedik az alkotó, akár egy egész kis széket, ahogyan gyermekkorunkban mondtuk, sámlit is létrehozhat. A kiálló szögeket szépen lecsiszolja, ráül, s máris kezdi a munkát, a következő Plein Airre való készülődést. Mert akárki, akármit is mond, akárhogyan akarja, itt is érvényes az energiamegmaradás törvénye: a művészet a legnehezebb körülmények között sem vész el, csak átalakul. És aztán vissza.

 

Régi Művésztelep Galéria, Szentendre

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:52+00:00 március 9, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!