Doboz és szem. Constructed view² – Csörgő Attila & Ősz Gábor kiállítása

Margl Ferenc

A jelenleg Németországban élő Simon Kati által kurált kiállításon sem Ősz Gábortól sem Csörgő Attilától nem láthatunk friss műveket, hanem az elmúlt bő tíz évben készült munkáikból álló válogatás áll össze koherens egésszé. Ahogy azt a kiállítás címe is jelzi, a látás még pontosabban a látás konstruáltsága, illetve a megszokott, konvencionális látás kimozdíthatósága kerül a középpontba. Művészi gyakorlatuk során mindketten gyakran használnak fel saját készítésű képalkotó, képrögzítő gépeket.

Ősz itt kiállított művei 2013-ban már láthatóak voltak Budapesten a Ludwig Múzeumban rendezett 3×3 című, egyéni kiállításán, bár az ott kiállított installatív munkák itt fotódokumentáció formájában köszönnek vissza. A Tautológia és Ontológia című projektek vizualitásukban egyaránt a “kép a képben” játékával élnek, de az ilyen jellegű művészettörténeti példadaraboktól megszokott jelértékűségtől megfosztva – vagy épp megszabadítva. Itt az üresen forgó vetítőgép vagy vetített kép híján lévő projektor egymásba ágyazódó üres, fehér képhiányai hoznak létre dobozvilágokat, amelyek az installációkban folyamatos mozgásban vannak. Az Ontológia esetében ez egy önleleplező hátráló mozgás, míg az Tautológia esetében a szintén önfelfedő hatás egy vízszintes forgómozgás esetén valósul meg, mindkét esetben aláhúzva az aktuálisan vetített kép természetét: egyszer azt, hogy médiuma a film, amely anyagiságával teret foglal magának, a másik esetben pedig a megismételhetőséget, sőt a többszörös megismételtséget.

Constructed View². Csörgő Attila és Ősz Gábor kiállítása a Vintage Galériában. (c) a művészek, a Galerija Gregor Podnar, Berlin jóvoltából

Constructed View². Csörgő Attila és Ősz Gábor kiállítása a Vintage Galériában.
(c) a művészek, a Galerija Gregor Podnar, Berlin jóvoltából

A két videómunkával szemben nem pusztán mediális, hanem történeti, politikai kérdésfelvetésekkel is játszik a 2002 és 2004 között folytatott Prora project, amely egy a náci Németországban épült, tengerparti üdülőkomplexum épületében és épületével készült. A Rügen szigetén található, modulárisan felépülő épülettömb architektúráját fel- és kihasználva hozta létre Ősz ezeket a térbeli – és egyszersmind időbeli – montázsokat, mégpedig úgy, hogy egy mobil camera obscura szerű eszközzel járt ajtótól ajtóig és készített hosszú expozíciós idővel képeket. Egy-egy felvétel elkészítéséhez több – a kiállításon láthatóéhoz tizenkilenc – azonos méretű és kialakítású lakóhelyiséget hasznosított efféleképpen. Fontos megjegyezni, hogy bár a komplexum egy része megépült 1936 és 1939 között, de végül soha nem fejezték be a 20 ezer pihenni vágyó befogadására tervezett, monstre épületegyüttest, amely kiemelt helyett kapott volna a harmadik birodalom háború utáni utópikus világrendjében.

Constructed View². Csörgő Attila és Ősz Gábor kiállítása a Vintage Galériában. (c) a művészek, a Galerija Gregor Podnar, Berlin jóvoltából

Constructed View². Csörgő Attila és Ősz Gábor kiállítása a Vintage Galériában.
(c) a művészek, a Galerija Gregor Podnar, Berlin jóvoltából

Csörgő Attila műveinél nem találunk a hatalmi reprezentációra vagy a politikára történő reflexiót; a tér transzformálhatósága, tér és sík kapcsolata, a tér leképezhetőségének és a kép térbelivé alakításának kérdései foglalkoztatják. Ilyen irányú érdeklődésének egyik első nyoma az 1993-94-ben készült Hogyan szerkesszünk narancsot?, amelyben a térbeli gömbfelület síkbeli leképezésének problémájával foglalkozott. A projekt végeredménye kilenc kisméretű, különböző papírtest, amelyek installált állapotban egy-egy ventilátor felett lebegnek; s míg egy tökéletes gömbnek ilyen körülmények között mozdulatlanul kéne állnia a levegőben, addig a térbeliesített, síkban megrajzolt konstrukciók különböző mozgásaikkal és kilengéseikkel egyértelműsítik a megszerkesztés lehetetlenségét.

A térbeli világ rögzítésére létrejövő síkbeli kép térbeli testté, felületté alakításával foglakozik Csörgő a Möbius-tér sorozatban, amelynek tárgyai uralják a kiállítóteret. A képkészítéshez felépített, “sufnidizájn” jellegű kamera, amely a kiállítás központi elemeként funkcionál, a falon látható kép és az előtte elhelyezett asztalon lévő pozitív egyetlen művé állnak össze. Az eljárás lényege, hogy a házilag gyártott kamera a belehelyezett filmszalagot Möbius-szalagként csavarja meg, miközben maga a kamera egy teljes kört ír le. (A Möbius-szalag különlegessége, hogy egy olyan kétdimenziós felület, amelynek egyetlen oldala és egyetlen éle van.)  A kameratest forgásának és a szalag csavarásának nem tökéletes összehangoltságából adódóan a képrögzítés nem egyenletes. Mind a keretezett fotón, mind a Möbius-szalaggá tekert pozitívon láthatóak elmosódások, és olyan barázdahatású torzulások, amelyek végső soron térbeli feltorlódásokat és időbeli ugrásokat jeleznek a képen, amely a franciaországi Kerguéhennecben készült 2006-ban. A fotóobjekten megfigyelhető képvégtelenítés  hasonló jelleget mutat, mint Ősz Ontológiájánál a végtelenített filmszalag, de itt médiummal való játék kiegészül a Möbius-szalag mint térbeli test problémáival és lehetőségeivel.

Constructed View². Csörgő Attila és Ősz Gábor kiállítása a Vintage Galériában. (c) a művészek, a Galerija Gregor Podnar, Berlin jóvoltából

Constructed View². Csörgő Attila és Ősz Gábor kiállítása a Vintage Galériában.
(c) a művészek, a Galerija Gregor Podnar, Berlin jóvoltából

Mindkét művész munkamódszeréről elmondható, hogy nem művekben, hanem problémákban gondolkodnak, hogy a művészeti gyakorlatukban éppoly fontosak a képek létrehozásához megalkotott eszközök, mint a műtárgy minőségben kiállított képek és objektek. Ilyen szempontból érdekes státuszú a már említett és központi helyet kapó Möbius kamera, amely így műtárgyként van pozicionálva a kiállításon, különösen úgy, hogy a műtárgylistán is szerepel méreteivel, anyagmegjelöléssel és évszámmal együtt. Ilyen elvek mentén érdekes lehetne látni egyszer egy kiállításon a Prora projektnél használt embernagyságú camera obscurát, bár feltételezhető, hogy az nem jelentene akkora magyarázóértékű és puszta megformáltságából adódó többletet, mint a Csörgő által összeállított kamera.

Ősz és Csörgő kiállításra válogatott munkái kölcsönösen felerősítik egymást, a hasonló kérdésfelvetések és eltérő válaszok, illetve a mindkettőjüknél jelenlévő érzékenység miatt, amelynek következtében elméleti kérdésfeltevések és akár matematikai vagy természettudományos problémák nyernek érzéki formát, méghozzá leggyakrabban a fény természetének segítségével és a látás konvencióinak megkérdőjelezésével.

Vintage Galéria,

2016. április 29-ig

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:49+00:00 április 20, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!