Kováts Albert

Tóth Ferencz különös fényű, kis méretű olajfestményei néhány éve keltenek figyelmet, korábban egyéni kollázsaival tűnt ki a kevés eredetiséget mutató átlagból. Ám táblaképeihez közelíteni, érdemben írni róluk nehezebb feladat, mint a technikát megújító kollázsokról. Bár ugyanaz a személyiség jelenik meg kollázsban és festményben, és mindkét műfajbeli művek alkotásakor ugyanaz a művészi habitus munkál, úgy érzem, mégis elevenebb a nézőt megérintő rezgés, érzékibb és közvetlenebb a festmények hatása, mint a kollázsoké.

Tóth Ferencz: Húzom a csíkot V.

Tóth Ferencz: Húzom a csíkot V.

Nemcsak műfaji különbségekről van szó. Bizonyos értelemben más világ tárul fel. Annak ellenére, hogy a kollázskészítést ma is napirenden tartja a művészt, mégis, a festőnek egy előző életszakasza és alkotói időszaka, játékosabb művészi attitűdje szól a kollázsokból, és aktuálisabb, maibb hang és komolyság a festményekből. A személyiségnek olyan mélyrétege bukkan elő, ami a kollázsoknál a vicc, az ugratás és az irónia mögött bujkált. Mintha a képekből valami elszánt tudatosság, megérlelt szellemi koncentráció sugározna – nem kizárva a játékosságnak a kollázsokból megismert elemeit, a sziporkázó ötletességet és  szellemességet.

Tóth Ferencz munkájában sok a tudatos elem. Főleg az élménygyűjtésben és a következetes újra- és újrakezdésben. Addig nem nyugszik, míg a soron lévő festői kifejezés nem olyan intenzív és tömör, „mint egy erős mondat” – saját szavai szerint. Festőnél különös, hogy az irodalomból vagy inkább a leírt szövegek természetéből veszi a hasonlatát. Ám ez a megnyilatkozás rávilágít, hogy alkalmanként létezik egy esszenciális belső kép, és a cél ennek a megközelítése. Munka közben, ha kell, többszöri újrakezdéssel, át- és átfestéssel küzd meg a kívánt festői lényeg eléréséért. De nemcsak a cél fontos. Ugyanígy a festés folyamata is. Sokat ad a megvalósítás korrektségére, a szakmai kivitelezés minőségére. A küzdelem nyomai nem jelennek meg a felületen: a megjelenítés olyan fokát érte el, amikor a kész mű magától értetődő entitásként tűnik fel, mintha végleges formájában, a maga egészében teremtődött volna meg. Az anyag fénye, a gondosan megmunkált felületek eleganciája is hozzátartozik az összképhez.

Hagyományos olajfestményekről van szó és a technika oly sokszor mellőzött részleteiről, amelyek a festői tartalom finomságaival fonódnak egybe szétválaszthatatlanul. Rétegesen, rétegeket fest a művész. Minden letett nyomnak jelentősége van. Az elfedett részek nem elfeledett részek: hatásuk átüt a későbbieken. Gyakran visszatöröl az új rétegen: ami így láthatóvá válik, és szintén szándékolt része a festői tartalomnak. Apró jelekkel, úgynevezett „bigyókkal” operál: ezek a konstruktív szerkezet ellenpontjai és kiegészítői, sokféle képhangulat, képi esemény megjelenítésére alkalmasak. Látható a kollázsrokonság. Nemcsak a rétegzettségen, az alsóbb rétegeken való áttűnéseken, hanem a bigyónak nevezett motívumok ide-oda helyezésén, mozgatásán, felsorakoztatásán vagy szétszórásán. A helyenként kibukkanó alsóbb szférák olykor meglepő, faktúrában, megmunkálásban, színben idegen felületeket mutatnak, ezzel gazdagítják festői nyelvét, növelik a kép jelentéskörét. Hasonlóképpen a kiállításnak címet adó csíkok mint jellegzetes felületek az utóbbi években a komponálásnak, a képmező konstruktív traktálásának fontos dekoratív eszközei.

Tóth Ferencz: Húzom a csíkot II.

Tóth Ferencz: Húzom a csíkot II.

És a színek. Tóth Ferencz nagyszerű kolorista. Mit jelent ez? Színérzéket, színfantáziát. Meglepő és megragadó színeket talál, és ezekből szokatlan, de meggyőző szépségű színpárosítások, színtalálkozások születnek. Képei megjelenésében, a különféle izgalmas és változatos kompozíciós helyzetekben a szín szerepe a döntő. És ettől elválaszthatatlanok az általuk felkeltett érzések és hangulatok.

Elemezhetjük és részeire bonthatjuk Tóth Ferencz festményeit, de a lényeg, hogy hatásuk összhatás: e képeknek éppen komplexitásuk az egyik fő erényük. A felszín és a mély, a látható és a rejtett síkok egyszerre vannak jelen, egymással kölcsönhatásban, egyidejűleg és párhuzamosan hatnak a szemlélőre. A jelenkori festészet egyik fő problémája, hogy a hagyományos anyagok, módszerek és tapasztalatok hogyan és miként válhatnak mai világunk egyre nyomasztóbb gondjainak tolmácsolóivá, megjelenítőivé. Tóth Ferencz komplex műve ennek a feladatnak az egyik lehetséges megoldása.

 

Nyitott Műhely

2016. május 1–29.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Print Friendly