Margl Ferenc

A Budapest Galéria harmadik éve rendez a Balkon folyóirattal együttműködve inside express címmel jelzett kiállítást. Tavaly Barna Orsolya és Pálinkás Bence György Elképzelt rokonság című tárlatát, első alkalommal pedig Kaulics Viola, Kótun Viktor, Szentesi Csaba munkáit mutatták be a Lajos utcai kiállítóhelyen. Idén Schmied Andi nyerte el a folyóirat INSIDER-díját, és ezzel együtt a kiállítási lehetőséget; ő pedig a barcelonai underground életében mozgó Maria Prattsszal hozta létre az OTROMBÁT. 

Schmied Andi és Maria Pratts - inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016 Fotó: Rosta József

Schmied Andi és Maria Pratts – inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016
Fotó: Rosta József

A kiállítás címét nyugodtan használhatjuk a nézőkkel szemben felvett alapállásával kapcsolatban. Egyrészt az installáció terét kijelölő takarófólia miatt, amely fullasztóan összeszorítja a teret, és egyszersmind fülledté teszi azt. Másfelől az otromba szó a látogatók szükségszerű tanácstalansága és értelmezési és/vagy érzékelési szükségszerűsége kapcsán is felmerülhet, ugyanis semmiféle kísérőszöveg sem próbál alapot képezni vagy irányt mutatni – nincs műtárgylista, rövid életrajz, koncepció. Ez kettős veszélyt rejt magában, egyrészt a teljes eltávolodásét, pontosabban távolban maradásét, illetve a túlértelmezését, előbbi a „civil”, utóbbi a szakmai látogató általános indikátora lehet; így az enyém is.

A takarófóliával kapcsolatban – az üvegházszerű fülledtségérzésen túl – érdemes megjegyezni egy szimbolikussá emelt praktikus tulajdonságot, illetve az anyaghoz kapcsolódó szenzibilitás két tulajdonságát. Talán komolyabb festő-mázoló tapasztalat nélkül is tudjuk, hogy a takarófólia takar. (Leszámítva azokat az alkalmakat, amikor szakad, tépődik, fellibben vagy önmaga alá gyűrődik.) Ebből a praktikus tulajdonságból itt szimbolikus tulajdonság, pontosabban ezzel történő játék fakad – vajon kifelé vagy befelé védekezünk? a fóliaelemek a galéria fehér falait védik vagy az installációt a megszokott galériatértől? Az anyag, finomságából és súlytalanságból fakadóan, egyszerre mossa el a tér határait felül – esésével barlangszerű tereket és álboltozatokat létrehozva –, illetve aprólékosan kijelöli a tér határát a padlón, azáltal hogy tökéletesen felveszi a kövezet formáját, megmutatva annak hézagait. Ugyanígy az anyagiságához kapcsolódik, hogy homályossá teszi a fényt és ezáltal a látást is.

Schmied Andi és Maria Pratts - inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016 Fotó: Rosta József

Schmied Andi és Maria Pratts – inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016
Fotó: Rosta József

Az installáció a galéria földszintjének öt helyiségében kapott helyet. Az elsőbe belépve egy életnagyságú rongybabát látunk a földön, amelynek felsőruházatán a „RIHANNA” név, míg a fóliafalakon a „PLEASE DON’T STOP THE MUSIC” szöveg olvasható. (A megnyitó után két nappal volt a több forrás alapján is botrányosan gyenge koncert.) A bábu szerepet kapott Bajusz Orsolya és Vass Imre nyitó-performanszában is.

Az ez utáni termet egy háromcsatornás videómunka tölti ki, amelyen mindennapi városi jeleneteket, metrón, vonaton, repülőn utazó vagy épp az utcán álldogáló embereket, zsákban hordott dolgaikat maguk után húzó nyugdíjasokat és hajléktalanokat, mozgássérült kiskutyát, a lenyugvó naptól vörösre festett felhőket, vödörben úszkáló halat látunk. Meghökkentésre és humorra alapozott, szociológiai-etológiai gyűjtés.

Schmied Andi és Maria Pratts - inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016 Fotó: Rosta József

Schmied Andi és Maria Pratts – inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016
Fotó: Rosta József

A következő teremben a padlón és a falakon elszórva nyomtatott-fénymásolt képek kerültek elhelyezésre, illetve egy emberi fej részletét ábrázoló lap a plafonról belógó fólián pihen, azt a hatást kölcsönözve mintha az ott látható személy épp fulladva levegő után kapna. A padló lévő színes képek mellett szétvágott kerítést, levert vakolatú falat és egy Goofy-mémet ábrázoló, több darabból raszterszerűen összeálló és ugyanakkor széteső montázsok találhatóak.

A negyedik teremben egy levegőben lebegő hullámfelületet látunk, azon pedig szokatlan formájú és tematikájú, nippszerű apró szobrokat, objekteket. A Budapesten elképesztő sűrűségben előforduló O-bag mellett aranyfogas és tömött alsó fogsor, tejfölös uborkasaláta és törött kijelzőjű iPhone polcdísz-szerű másolata egyaránt megtalálható. A hullámfelület alá beszórt csomagolóanyag tetején pedig ruhacímke méretű piros cetlin a „standard” szó utal a az eddigi termekben látható, szubjektív vizuális gyűjteményekre.

Schmied Andi és Maria Pratts - inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016 Fotó: Rosta József

Schmied Andi és Maria Pratts – inside express III. / Otromba, Budapest Galéria, 2016
Fotó: Rosta József

Az utolsó terem elüt az azt megelőző négytől, holott itt is ugyanazzal a sufniesztétikával (DIY) találkozunk, nem csupán a takarófólia használata, hanem az itt elhelyezett installációs elemek kapcsán is. A teremben egyetlen objekt, egy purhabnak tűnő anyagból megformázott, apró tó látható, amely alacsony szegélyével sztenderdnek nevezhető köztéri szökőkútra emlékeztet. Az előző két terem – vagyis az apró objektek és a xeroxozott képek – után ez szinte eltérítő vagy legalábbis kitágító lezárása az installációnak. A már korábban újrafelhasznált otromba jelző itt megbotránkoztatás helyett inkább valamiféle tüntetőleges naivitással hozható összefüggésbe, amelynek a nyomai a videóinstalláció azon snittjeivel csengenek egybe, ahol vödörben úszkáló halat vagy épp giccsbe csúszó eget látunk.

A művek közös művekként vannak tálalva, legalábbis a szerzőség sehol sincs feltüntetve, viszont a két utolsó szobánál direktebb kapcsolat érezhető Schmied idei Trapéz Galériában helyet kapott kiállításával, a Noguchi Townnal ahol egy sík, terepasztalszerű felületen valószínűtlen építészeti elemek gyűjteményét állította ki. Így az utolsó terem tava ennek az urbanisztikai érdeklődési bázisnak tudható be, míg az azt megelőző szoba objektgyűjteménye ez előző projekt építészeti mappingjének tárgyakra vonatkoztatott tovább- vagy átgondolása.

Összességében egy archívumot kínál fel nekünk Schmied és Pratts, egy – vagy talán két – szubjektív gyűjtés eredményét. Tárgyakat, digitális tartalmakat, pillanatképszerű történeteket, mindezt átszűrve a már említett sufniesztétika membránján és elhelyezve, ugyanakkor egyidejűleg kizárva egy kanonizált galériatérből.

***

A szövegben többször is kisajátított otromba szó ebben a kontextusban egy kimondottan pozitív jelző.

 

Budapest Galéria,

2016. IX. 4-ig

 

 

 

Print Friendly