Időfaktúrák – A Matéria Művészeti Társaság kiállítása

Szeifert Judit

A Matéria Művészeti Társaság művészei sok mindenben eltérnek egymástól, de közös bennük, hogy képalakításukban fontos kifejezési eszköz az anyag, a matéria. Innen kapta a nevét is a csoportosulás. Gondolataik kifejezéséhez az általuk használt anyagok fizikai tulajdonságait használják fel. Elsősorban a felületképzésben, amely által sokszor kilépnek a hagyományos táblakép két dimenziós síkjából. Ugyan a Matéria Művészeti Társaság tagjainak munkái között láthatunk lírai fogalmazású vagy expresszív felfogású műveket, geometrikus, illetve organikus alkotásokat, gesztusfestészetet, kollázs vagy frottázs technikát alkalmazó és vakolatszerű hatást keltő műveket egyaránt. Mégis az anyag meghatározó szerepe miatt és a vele való közvetlen kapcsolatuk által bizonyos rokonságok fedezhetők fel az egyes alkotók, illetve az elkészült műveik között. Ezek a találkozási pontok elsősorban tartalmiak, ami esetenként formai és stiláris kapcsolatot is eredményez.

Kiállítási enteriőr, előtérben M. Novák András művei

Kiállítási enteriőr, előtérben M. Novák András művei

A matéria latin eredetű szó, jelentése anyag, nyersanyag, de szellemi tevékenység értelemben vett anyagot is jelent, és eredet, ok, illetve rátermettség, tehetség, természet jelentése is van. Nem nehéz felismerni a szótőben rejlő mater szót, aminek elsődleges jelentése anya – ez, hasonlóan a magyar megfelelőjében, az anyag szóban is benne rejlik. De a mater forrást, kútfőt is jelent. A matériából képzett materiális jelző pedig egyrészt az anyagból valóra, de másrészt a tudatunktól függetlenül létező valóságra és az anyagi világra is utal, ugyanakkor kézzelfogható, tényleges jelentéssel is bír.

Budaházi Tibor: Hédervári jelek, vászon, vegyes technika, 60 x 80 cm

Budaházi Tibor: Hédervári jelek, vászon, vegyes technika, 60 x 80 cm

A Matéria Társaság művészeinél az anyagszerűség a felületképzésben, a művek faktúrájában érzékelhető leginkább, így kapcsolódik a materiális jelző utóbbi jelentéséhez (kézzelfogható). Az anyagokra jellemző a felületi minőség, az anyagszerkezet külső megjelenése, amelyről a legpontosabb információt  tapintással szerezhetjük, de kellő tapasztalat birtokában képesek vagyunk felismerni számos anyagot pusztán textúrája képéről is.

Baksai József: Sebek, 2015, olaj, vászon, 150 x 120 cm

Baksai József: Sebek, 2015, olaj, vászon, 150 x 120 cm

Ezt a tapasztalatból fakadó tudásunkat, és a felületi minőségek által keltett asszociációs képességünket aknázzák ki azok a műalkotások is, amelyek most a Matéria csoport kiállításán láthatók. Mindezt a faktúraképzésük által érik el, méghozzá különféle technikai megoldásokat alkalmazva. Hol tárgyakról vett konkrét lenyomatokkal (Bátai Sándor, Jovánovics György), hol különböző anyagok kollázsszerű beépítésével a kompozícióba (Birkás István, Haraszty István, Mazalin Natália, M. Novák András, Záborszky Gábor), hol rusztikus anyagok festékbe keverésével (Budaházi Tibor, Dréher János, Gáll Ádám, Tölg-Molnár Zoltán) hol pedig magából a festékből képzett plasztikus felületekkel (Baksai József, Serényi H. Zsigmond).

A faktúra a művészetben technikai kivitelezést, ecsetkezelést jelent. A faktor és a faktum latin szavakból ered. A faktor (factor) alapjelentése „aki valamit csinál”, de használatos összetevő, tényező, a matematikában szorzó, vagy folyamat hajtóereje, egyik fő feltétele értelemben is. A faktum eredeti latin jelentése tett, cselekedet; másodlagos jelentése tény, cselekmény, de valóságos, nem kitalált eseményt vagy jelenséget is jelöl.

A művészeti gyakorlatban és oktatásban különbséget tesznek a textúra és a faktúra fogalmak között, Moholy-Nagy ezeket anyagértéknek nevezi. A textúra egyrészt az anyag természetes úton létrejövő felülete, másrészt az anyag természetes úton átalakuló felületi karaktere: külső erők (kopás, rozsda, rovarjáratok, víz vagy szél mozgása stb.) hatására. A faktúra viszont a mesterséges erőhatás lenyomata, emberi tevékenység következménye az anyagon. A Matéria csoport művészeinek alkotásaiban az is közös, hogy fatúráikkal (azaz mesterségesen általuk alakított) felületeikkel természetes folyamatok által létrejövő textúrák hatását érik el képeiken.

Természetesen a tervezett és a spontán mozzanatok egyaránt jelen vannak alkotófolyamatukban, mondhatni tudatosan teret engednek a véletlennek, hagyják, hogy kicsit önálló életre keljen, magától alakuljon a képfelszín. Mindezt művészi szándékaik szabta határokon belül. Az anyag nem csak inspiratív hatású számukra, de ténylegesen is a készülő művet befolyásoló, alakító tényezővé válik. Az anyag nem csak eszköze és tárgya, de alkotótárs is művészetükben. A fakturális hatások elérésénél kiaknázzák azt, hogy a simaság–szemcsézettség dimenzióban végtelen sokféle változat, fokozat, átmenet fordul elő. A szemcsézettség plasztikai mélységétől, szemcseméretétől, mintázatának rendezettségétől függően észrevehetően változik a felület- és a színmegjelenés.

Bátai Sándor: Princípium, zsidó sírkő II., 2001, papíröntvény, anilin, 100 x 70 cm

Bátai Sándor: Princípium, zsidó sírkő II., 2001, papíröntvény, anilin, 100 x 70 cm

Műveik fő képi értékeit a faktúraképző anyag formázása révén keletkezett gyűrt, benyomott, kiemelkedő-bemélyedő, bekarcolt téglalap szerkezetbe komponált felületek redőzései által létrejövő fény-árnyék hatások és azok változatos dinamikája adja. Az etimológiai játékot folytatva a textúra mint a benne rejlő szöveg, szintén megjelenik egyes alkotásokon, így Bátai Sándor, Tölg-Molnár Zoltán és Mazalin Natália képein is beépülnek az írásjelek, betűk a kompozícióba, annak meghatározó elemévé válva. A kiállított képek egy részén (pl. Birkás István, Budaházi Tibor, Dréher János, Gáll Ádám) az érdes faktúrák szertelen, organikus burjánzásából olykor mértani formák kontúrjai sejlenek föl, amelyek rendszerezik, és letisztult keretbe foglalják a szerves felületeket.  Ezáltal a képek az organikus és geometrikus, a szerves és mesterséges, a természeti és az emberalkotta dualitását hordozzák.  A képeken az okkeres, barnás foszlányok málló vakolatok kitüremkedéseire, omladozó felületeire emlékeztetnek, a rájuk vetődő árnyak és a rajtuk megcsillanó fények teszik plasztikussá a felszínt, akárcsak a valódi falak esetében.

Serényi H. Zsigmond pedig geometrikus elemekből – vonalakból, sokszögekből – építi fel kompozícióit és redukált színeket alkalmaz. Az ő művei elsősorban a megvilágítással, a fény-árnyék játékokkal érnek el hasonló plasztikus hatást.

A kiállításon szereplő alkotók munkamódszerének másik sajátossága a rétegzettség. A rétegződés a földtörténet korszakaihoz hasonló, abból okuló, annak tanulságait is felhasználó képépítési folyamat. Az egyes rétegek a műveken nemcsak egymásra rakódnak, de el is mozdulnak egymáshoz képest, mindig más és más szeletek kerülnek felszínre.

Földtörténeti asszociációkat keltenek Bátai Sándor, Gáll Ádám, Baksai József, Budaházi Tibor és Záborszky Gábor kiállított művei. Más aspektusból nézve archeológiai (és archaikus) képzetek is társulnak a munkákhoz, így Bátai, Baksai, Budaházi képei mellett Mazalin Natália, Tölg-Molnár Zoltán és Jovánovics György alkotásaihoz is. Ahogy a rusztikus faktúrákkal falvakolatok idéződnek meg Bátai, Birkás, Budaházi, Dréher, Gáll, Serényi képein, úgy korunk nagyvárosainak falai, hirdetőoszlopainak és más plakáttal borított részeinek –, a lekopott, letépett, elázott, egymásra ragasztott és egymás alól felszakadozó poszter-rétegeknek az inspirációja fedezhető fel Mazalin Natália, M. Novák András vagy Jovánovics György munkáin. Ezzel a 60-as években virágkorát élő Nouveau réalisme (új realista) Affichiste (’afisiszt’) csoport (pl. François Dufrêne, Raymond Hains) szellemiségéhez is kapcsolódnak. Ilyen értelemben ezek a művek jelenkori leletek, akárcsak Haraszty István aktuális társadalmi kérdéseket felvető, azokra reflektáló reliefjei.

Záborszky Gábor: Szecessziós nyomok, 2016, vegyes technika, 70 x 100 cm

Záborszky Gábor: Szecessziós nyomok, 2016, vegyes technika, 70 x 100 cm

A valamennyi műben benne rejlő transzcendens tartalom egyes alkotásokon szakrális utalásokkal egészül ki, így Baksai József és Tölg-Molnár Zoltán műveinek esetében. A művek alakulásának folyamata, illetve a kialakított felületek másik közös jellemzője az idővel való kapcsolat. Az idő fokozatos tevékenysége inspirációt jelent az alkotók számára, mind munkamódszerüket tekintve, mind a létrehozott pusztulásformák esztétikai értékeinek hangsúlyozása szempontjából. Az idő az örök mintakép és alkotótárs. Töredékek, fragmentumok, csonkok, sebek, falak, jelek, írások, (kép)nyomok. Tudatosan és mégis természetesen születő művek, műegyüttesek. A végtelen pillanat kimerevített monumentumai. Az idő metaforái.

 

Széphárom Közösségi Tér

2016. X. 6. – X. 29.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:37+00:00 november 2, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!