Párhuzamosok között. Benkő Lilla kiállítása

Deák Csillag: Lidérces geometriák

Vagyok, mint minden ember: fenség,/ Észak-fok, titok, idegenség,/ Lidérces, messze fény, /Lidérces, messze fény – jutnak eszembe Ady sorai Benkő Lilla szürreális, meditatív érzéseket, gondolatokat és virtuóz, mesebeli tájakat, fényjelenségeket idéző képei láttán. Az Északi-sark közelében látni lidérces fényeket, ahol ilyenkor nincsen éjjel, nincsen nappal. A sarki fényben a színkép látható tartományában az oxigén zöld, vörös, ultraibolya formái függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek, az egyenes fénynyalábok a Föld mágneses erővonalait követik, fátyolforma, diffúz, nagy kiterjedésű fénylések. Időleges fényjelenségek.

e_jjeli-ta_jro_ka_kkal

Benkő Lilla: Éjjeli táj rókákkal, 2014, 100 x 150 cm, olaj, vászon

Benkő Lilla képein a mély, sötét alaptónusú alkotásokon a fény kiemelkedő szerepet kap: fényjelenségek, fényszerű asszociációk, világító pontok telítik meg a vásznakat. Máshol az alapvetően figurális kompozíciókat a részletek feszes geometriája, a kristályos szerkezetek vonalai, éles metszések, nonfiguratív részletek billentik ki és teszik különösen izgalmassá Dérvége, Hajnal (2014). A kiállítás az egyedi, hömpölygő gondolathálóba nyújt betekintést. Képein csend uralkodik, suttogószerű ez a csend, néha üres, néha reccsenő, csattanó is, megérlel, sőt hangsúlyossá tesz valamit Hasadék (2016). Várakozással, vágyakkal teli csend, örömteli és fájdalmas egyszerre Éjjeli táj rókákkal (2014). Pillanatnyi és örök ez a csend.

Az euklideszi geometriában két egyenes párhuzamos, ha nem metszik egymást. A projektív geometriában szóba sem kerülnek a párhuzamosok, a projektív síkban két egyenes mindig metsző, az euklideszi párhuzamosok közös pontja ideális pont. Az affin geometriában azok az egyenesek számítanak párhuzamosnak, amelyek végtelen távoli pontban metszik egymást. Ezt a szemléletet tükrözi az a mondás, hogy: „A párhuzamosak a végtelenben találkoznak.” Benkő Lilla a párhuzamosok között halad, de inkább a nem euklideszi geometria szerint. Nem akar egyértelmű választ adni a párhuzamosok problémájára, a kettősség jellemzi. Valóság utáni valóságot látunk, metafizikát, amely kimeríthetetlen, a semmiből megteremtett valóságot idézi és teremti meg. Nem elszigetel, hanem összeköt, bevon valamibe, a titkok világába. Megtapasztal valamit, amit talán nem lehet megérteni, igyekezete és igyekezetünk ellenére sem (Kapu, 2016; Könnyebb átmenni 2015). A képeken megjelenő, gyakran toposzszerű, sokszor csak egy-egy vonallal, vagy pontokkal érzékeltetett figurák esetében nem a fizikai valóságuk, testiségük a lényeges, hanem az állapot, amelyben éppen szerepelnek Medve nász (2016). Egy folyamat részeként vannak jelen a festményeken, egy történés az, ami lejátszódik, aminek a mű egy-egy sűrített, kimerevített pillanatát mutatja meg. Parafrázisként felfedezhetjük utalását René Magritte Szomszédok (2015) és El Kazovszkij Őrző (2016) című műveire is.

Benkő Lilla: Hajnal, 2014, 30 x 40 cm, olaj, spray, vászon

Benkő Lilla: Hajnal, 2014, 30 x 40 cm, olaj, spray, vászon

 

Benkő Lilla az ábrázolt valóságot mindig alárendeli egy specifikusan festői forma- és struktúratörvénynek. Szabadon szárnyaló fantáziája ellenére mindig szükségét érzi a valóságos talajnak, amely szilárd alapul szolgál képeinek, de elmer rugaszkodni a valóságtól Szomszédok (2015). Motívumai olyan kontextust hoznak létre, amelyben ott az ismétlődés és az állandóság érzete. Zárt, megszerkesztett formákat hoz létre, amelyekből kimaradnak a lényegtelen részletek. A fiatal művész is felveti a halál elkerülhetetlenségét, ebből fakad az elégikus, melankolikus hangnem, mint alaphangulat. A természeti jelenségekbe rejti az emberi lélek mozgatórugóit. A képek kompozíciós szintjén a rendezettség erőteljessé válik, a hangsúly a lírai kifejezésmódhoz hasonlóan a jelentés rétegére tevődik át. Az egyes motívumok ezeken a lírai betéteken keresztül kapcsolódnak egymáshoz, így a fókuszba az általuk kifejezett téma (magány, csend, természeti jelenségek) kerül. a kép lírai elemeinek segítségével több vetületet világít meg, így tágítja ki belsőleg a formát.

A lírai elemek olyan csomópontokként, hálóként működnek, amelyek az egész képet maguk köré szervezik. Nemcsak a festői részek rendeződnek a kép főmotívuma köré, hanem maguk a kisebb motívumok is összekapcsolódnak, s így tartják össze az egyes részeket Fészek, (2015). A motívumok, csak sejtetett mozzanatok, ezeken keresztül válnak érthetővé, az ismétlődő részletek, az elvesztett gyerekkor, ifjúság. Az élet mozzanatainak intenzívebb feldolgozását teszik lehetővé. Az ember szíve éjszakai madár. Csendesen vár valamire, és ha eljött az idő, egyenesen elrepül felé (Murakami Haruki).

Benkő Lilla: Medvenász, 2016, 100 x 120 cm, olaj, vászon

Benkő Lilla: Medvenász, 2016, 100 x 120 cm, olaj, vászon

 

 

Kölüs Lajos: Mint az őrző a vártán

 Az átmenetiség és az állandóság, valamint a szürrealitás jellemzőit fedezhetjük fel Benkő Lilla képein: a jelenetek líraisága, a komikus és tragikus elemek vegyítése, az eseményesség helyett a pszichológiai mozzanatok, hangulatok érzékeltetése (Hasadék, 2016; Könnyebb átmenni, Átjöttek 2015). Megtalálta azt a műfaji keretet, amely alkatának, művészi szándékainak a leginkább megfelel. Ily módon lehetővé vált, hogy a kiválasztott képi tartalmat teljességében, sokoldalúságában mutassa be (Üvegfenyők, 2015; Fenyves, 2014).

Benkő Lilla: Fenyves, 2014, 28 x 35 cm, olaj, vászon

Benkő Lilla: Fenyves, 2014, 28 x 35 cm, olaj, vászon

A természet ábrázolások a képi figurák jellemzésére szolgálnak, a bennük lezajló folyamatok érzékeltetésére alkalmasak (Medve nász, Éjjeli táj rókákkal). Benkő Lilla rejtett pszichológus, nem magukat a lelki folyamatokat mutatja be és részletezi, hiszen azok láthatatlanok, hanem ezek végeredményét. Képei esetében a legfontosabb nem az esemény, amelyről szólnak, hanem a benyomás, amelyet kivált (Őrző 2016; Könnyebb átmenni, 2015). Az igazi téma tehát tulajdonképpen az esemény teremtette hangulat, más szóval Benkő Lilla, annak ellenére, hogy festészeti módját a plaszticitás jellemzi, rejtett lírikus.

Benkő Lilla kívülálló is, olyan valaki, aki az eseményeket más szemszögből látja, mint a figurák, de kommentárokat nem fűz a történtekhez. Már nem mesevilág ez, ha annak is tűnik, a tünékeny, hamar elillanó ifjúság érzéseit, hangulatát mutatja meg, akinél a természet soha nem kulisszaként, háttérfestményként jelenik meg, hanem mozgásában, eleven megnyilvánulásaiban, sodrásban. Másik eszköze az intertextualitás, utalások ismert festők munkáira.

Az idő és hely, a természet és figuráinak vonatkozásait elemeli a valóságtól, meseszerűvé, szürreálissá teszi, mégis a formák ismétlődéseiben ott a világ, a természet, valamint a másik test utáni vágy, a másik test érzete és emléke is. Titokzatos világ, képzelet szülte, amely azonban az általunk ismert és megismerhető valóságban gyökeredzik. Vagyis valamiféle determinációt is hordoznak ezek az alkotások. A szabadság végtelenségét és korlátozottságát. Képeivel azt állítja, hogy szükségünk van egy történetre, egy mesére, a képzeletre, ami elvisz valahonnan valahová, ahol majd színről színre látunk. (Tamás Dénes: A festmények igazsága. Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéhez, Látó, 2012. július).

Benkő Lilla: Üvegfenyők, 2015, 30 x 40 cm, olaj, vászon

Benkő Lilla: Üvegfenyők, 2015, 30 x 40 cm, olaj, vászon

Felületkontrasztjaival (kiemelés–elhagyás, pozitív–negatív formák, szabályosság–szabálytalanság alkalmazásával) teremti meg képei sajátos, vibráló, lidérces feszültségét, álomszerűségét. A képek faktúrája könnyed ecsetkezelést és ökomenikus anyaghasználatot rejtenek. A formák eklektikussága sem zavaró, mert a formák áttetszőek, könnyedek, lebegők, mozgásuk kifürkészhetetlen. Mégis úgy érzem, hogy ebben a formákban van valami keleti állandóság, nem mozgás, mozdulatlanság, tradíciónak is nevezhetném, valami vágytalan tömörség (Leipnik L. Nándor: Modern Japán festészet, Művészet, 1905. 3. szám).

A képek textúrája (szövete, szerkezete, térbeli elrendezése, fölépítése, alkata) determinisztikus inkább, mint véletlen. Az élet realitását úgy ragadja meg Benkő Lilla, hogy a nem-realitás felől közelít hozzá, átvilágítja a valóságot, azokat az elemeket emeli ki, amelyek ugyan valóságos formákat idéznek fel bennünk, de értelmük, világuk olyan többletjelentést hordoz már, amely a formát eloldja a valóságtól. Mindezt leginkább a Fészek (2015) című képen tapasztalhatjuk meg. Monolitikus, vertikálisan zuhanó világ, és mégis dinamikus egyensúlyban van. A csoda itt kezdődik. Benkő Lilla csodája.

2016. 10. 21. – 2016. 11. 19.

Várfok Project Room

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:37+00:00 november 14, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!