P. Szabó Ernő

Zománcművész, festő, grafikus, művészetszervező, művészeti író. A Kecskeméten élő Balanyi Károly az egyik legsokoldalúbb kortárs művész a városban, a régióban. A hetvenes évek közepe óta kiállítások hosszú sorát rendezte, közöttük az ezredfordulón indult Creator Spiritus című szakrális tárlatokat, vagy a Kapcsolat 2010 című nagyszabású bemutatót, amely a modern magyar művészet történetét a nagybányai, a kecskeméti és a szentendrei művésztelep közötti művészi kapcsolatok tükrében mutatta be a hírös városban és a modern magyar művészet bölcsőjének számító Nagybányán. A nyolcvanas évek óta szervezi a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely tevékenységét, majd a Kecskeméti Képzőművészek Közösségét és a Szent Ágoston Kört. S tegyük hozzá: jórészt neki köszönhető az a kismonográfia sorozat is, amely a régió jeles művészeinek a munkásságát mutatja be. Mindez annak a teljességigénynek az egyik vetülete, amely egy más aspektusból nézve abban a családja művésztagjaival együtt végzett munkában is megnyilvánul, amely a vizuális környezet egészét érinti az építészettől a szobrászaton át az arculattervezésig, designig, alkalmazott grafikáig.

Balanyi Károly: Tükör által homályosan I., 2000, szitanyomat, karton

Balanyi Károly: Tükör által homályosan I., 2000, szitanyomat, karton

Balanyi Károly: A múló idő ablakai

Balanyi Károly: A múló idő ablakai

Díjai, elismerései, közöttük elsősorban a 2009-ben megkapott Ferenczy Noémi díj jelzi, hogy jó úton járt az elmúlt évtizedekben. S úgy tűnik, jár ma is, miközben olyan új kísérletsorozatba kezdett, kezd bele, amely a szerigráfia és a festett zománctechnika vegyes alkalmazásának területén az elmúlt években megkezdett kutatásait folytatja. Elképzelései szerint ez a kísérlet hozzájárulhat a zománcművészet műfaji kereteinek tágításához, a formanyelv megújulásához és újraértelmezéséhez, valamint lehetőséget biztosít számára, hogy a műfaj a kortársművészeti törekvésekkel szinkronban alkalmas legyen a kor életérzésének kifejezésére. Munkáin a festészet, a grafika és a fotográfia tanúságait és kifejezésbeli gazdagságát ötvözve szeretné a műfajok közötti átjárhatóság lehetőségeit kutatni, hiszen, ahogyan vallja, egy műfajnak minden időben meg kell teremtenie a maga sajátos és az adott történelmi korra jellemző nyelvezetét. Folyton újjá kell születnie, hogy élő maradhasson. A magyar zománcművészet körül pedig, aligha kétséges, néha úgy tűnik: kizökkent az idő…  Szükséges tehát a hagyományos műfaji határok és a műfajszerűség fogalmának újragondolása a magyar zománcművészet nyelvújítása. Abban a reményben is, amit Vallomás az alkotásról című írásában megfogalmazott, hogy a művek „nyújtsanak a szemnek élményt, a szellemnek izgalmas kalandot, a léleknek pedig megújulást”.

Balanyi Károly számára, ahogyan a 70. születésnapja alkalmából a  kecskeméti Hírös Agórában rendezett kiállítása mutatja, és ahogyan ő maga fogalmaz, a művészet egyszerre tanúságtétel és egyensúlykeresés. Néhány hónappal ezelőtt a budapesti Museion NO. 1. Galériában rendeztek kiállítást műveiből ezzel a címmel – Tanúságtétel és egyensúlykeresés –, nem  ebből az alkalomból keresett és talált azonban hatásos címet. A fogalmakat ugyanis már 2005-ben papírra vetette az említett  Vallomás az alkotásról című szövegében, amelyet a hatvanadik születésnapja alkalmából megjelent, ifj. Gyergyádesz László által írt, „Mélységből kiáltok…” című „részmonográfiában” is olvashatunk (a kismonográfia második része most, a 70. születésnap alkalmából jelent meg). S valóban, mintha Balanyi Károly pályájának egészét ezzel a két szóval jellemezhetnénk a legjobban: művei tanúságtételt jelentenek ellentmondásos korunkban a humánus értékek mellett, egyben pedig az egyensúlykeresés dokumentumai is, hiszen a hiteles látlelet, amelyet adni szeretne az őt körülvevő világról, olyan részleteket is magába foglal, amelyek egymással gyakran a legellentmondásosabb viszonyban vannak.

Balanyi Károly: Madonnás triptichon

Balanyi Károly: Madonnás triptichon

Elsősorban zománcai, sokszorosított grafikái felépítését figyelve érzékelhetjük, hogy milyen gyakran él a mondandó megerősítésének azzal a módjával, hogy különböző léptékben, szín-, formavariációban megismételve, egymás mellé helyezve idéz meg egy-egy motívumot, amelynek fontosságát más alkalommal erőteljes ellenpontozással hangsúlyozza. Megváltástöredékek – írta egyik műve alá, de alkotásai sorára is alkalmazhatnánk ezt a szép kifejezést, hiszen a természeti, a művészi szépség, az isteni teremtő erő és az ember alkotta világ igazságainak megmutatására törekvő művész minden alkotásában az egész részleteinek, töredékeinek a megragadására törekszik, amelyekből a teljesség összerakható. Az a teljesség, amelynek egyszerre és egyenrangú része a biblia, elsősorban az Új Testamentum világa, Krisztus szenvedéstörténete és tanúságtétele, s az a valóság, amely az alkotót munkálkodása helyszínén, a magyar vidéken, a Kiskunságban, a Kecskemét környéki tanyák között, vagy éppen a városban, Kecskeméten, A puszták metropoliszában körülveszi. Gyermekkori, régi családi emlékek bukkannak fel tűzzománcain, grafikáin, Alföldi látomások, ahogyan egyik munkája címében olvashatjuk, a Magyar ugar, ahogyan tízdarabos sorozata mutatja. Régi ismerősökre emlékszik, Marci bácsira, vagy éppen egy egész Elsodort nemzedékre. Az emlékképek hol a Csend és szorongás, a Tanyasirató kifejezéseként jelennek meg, hol pedig egy olyan Magyar ikon darabjaiként, amelyek a Golgota felé vezető utat jelzik, egyben pedig a szenvedés révén elért megváltást is. Az egyéni lét időben és térben meglehetősen szűkre szabott keretei kitágulnak e művekben,  az ember valóban a tér és az idő teljességének a részévé válik. A Legeltesd bárányaimat bibliai parancsa itt és most – és a mi időnkön túl is értelmezhetővé válik.

Hírös Agóra, Kecskemét

október 26. – november 14.

Print Friendly