Sinkó István

Wittgenstein szerint: “Amikor egy szemet nézel, egy olyan dolgot látsz, ami éppen kilép önmagából. A szem tekintetét látod.” Nagy Sára festményein, rajzain a szemnek kiemelt helye és szerepe van. Őt magát látjuk, vagyis arcának legfontosabb, számára talán leginkább kultivált részét, hatalmas tágra nyílt (zárt) szemeit. Szemei – azaz, mint olvashatjuk – tekintete minket keres, és a semmibe vész. A semmibe, mely mögöttünk helyezkedik el, s mely “nem-térből” kell nekünk megfejteni arcának, testének gesztusrendszerét.

Nagy Sára: Maya, 2014, akril, karton, 70 x 100cm

Nagy Sára: Maya, 2014, akril, karton, 70 x 100cm

Nagy Sára már főiskolás korától foglalkozik saját testének, önarcmásának megfejtésével, a bábszerű, görcsös, vonagló, riadt alak és a hatalmas szemek problematikájával. Saját magát magából bányássza elő, s mi, nézői ezt a bábból lepkévé való folyamatos loopszerű átalakulást figyelhetjük. Bravúrosan oldott, expresszív festmények, Schiele göcsörtös vonalait és túlzott színhasználatát idéző ceruza-, kréta- és akrilrajzok (és a festmények) adják ennek a kiállításnak is a keretét. Nagy Sára majdnem végletesen őszinte. Azért csak majdnem, mert művei önleleplezők, önátadóak, de a viviszekció folyamatától megkímélnek minket. Azt inkább költészetének egyes darabjai tolmácsolják. A kiállítás portréaktjai és levetkőzött arcú önarcképei állomások az öröm és a kétségbeesés, a vívódás és a megkönnyebbülés, a szerepjáték és a make-up elvesztése között.

Nagy Sára: Szeszélyek II., 2014, akril, karton, 70 x 100 cm

Nagy Sára: Szeszélyek II., 2014, akril, karton, 70 x 100 cm

Festészeti megoldásaiban azok a legérzékenyebbek, mikor kevés színnel, szinte csak az aláfestés lehetőségét kínálva vet fel egy mozdulatot egy  portrégesztust. Ott és akkor a legkevésbé festői, és a legőszintébben saját maga. Fantasztikus erővel, mágikusan tudja magához vonzani nézőjét szemeinek könnyeden felvetett alakjában felcsillanó tekintete látványával. Odafókuszál mögénk, s mégis bűvkörébe von, felkínálkozik ez a szem a megismerésre, beszélgetésre, a szembe nézésre.

Nagy Sára: A jós, 2014, akril, karton, 100 x 70 cm

Nagy Sára: A jós, 2014, akril, karton, 100 x 70 cm

Nagy Sára önvallomásos, kíméletlen és rendkívül érzékeny művész. Önképmásainak mind-mind történetei vannak. Hol egy mikrofon, hol egy drapéria, hol a Colosseum egy finom ceruzavázlata kíséri a modellt, saját magát. És a mozdulatok is a fájdalomtól összegörnyedőtől a nőiségében magára találóan oldott (kvázi kacér) nyújtózkodásig terjednek. A groteszkségig felerősített perspektíva, mely okán a rendkívül közeli portré mögé szinte eltorzítottan jelennek meg a test vonalai még hangsúlyosabbá teszik Nagy Sára törekvését: „Rám figyeljetek, rám nézzetek!” A TAT Galériában látható kiállítás egyrészt egy fiatal kortárs festőnő alkotásaiból  összeállított válogatás, másrészt egy autonóm személyiség találkozása mindazokkal, akik el- és befogadják a szemérmetlenül őszinte szem tekintetét. És akik visszatekintenek.

 

TAT Galéria

2016. november 18. – december 5.

 

Print Friendly