Vass Norbert

Tőle tudjuk, hogy salátáért Soroksárra, mézért meg Pécelre kell utaznunk. Vele napoztunk Árnyékoson, és együtt vacogtunk Hévízen. Ő azelőtt Párizsban került a tűzhöz nagyon közel, hogy egy meghűlés másfelé parancsolja. Húsz évnél is hosszabban hallgatott, majd a magyar gyermeklíra egyik megújítója lett. Bár ez sem csekélység, legalább ilyen fontos munkásságának a korábbi szakasza. Expresszív és introvertált síkversei a hetvenes-nyolcvanas évek új avantgárdja számára szolgáltak előképül. Tamkó Sirató Károlyra kép- és térkonstrukciókkal a legméltóbb emlékeznünk. Az alakzatok nyomába eredőknek álljanak itt útravalóul a formákról csak bicegve beszélő szavak.

Bátai Sándor: Írástöredékek II.

Bátai Sándor: Írástöredékek II.

Abban az évben, amikor Rejtő, József Attila és Tamkó Sirató Károly született, Albert Einstein fontos cikket közölt a speciális relativitáselméletről. Sokak szerint akkor kezdődött a huszadik század. Ha így volt, Tamkó már a legelejére odaért, bár e száztizenkét éve született, kalandos sorsú jógamester pályája épp azt tanítja nekünk, hogy sietnünk nem muszáj. Elvégre minden viszonylagos. Elmosolyodna – úgy sejtem –, hogy a kerek jubileum mellett most, a Fibonacci-sorba illeszkedő számok (1-1-2) kiadta évforduló apropóján is eszünkbe jutott.

Ifj. Ficzek Ferenc: Mix 6, 70 x 50 cm

Ifj. Ficzek Ferenc: Mix 6, 70 x 50 cm

Mert Tamkó a megszokottat rémesen unta. A Nyugatot maradinak tartotta, maga ment ezért Nyugatra, ott félig megnyert egy forradalmat, amibe kis híján belehalt, hogy Keletről lízingeljen magának azután nagyjából még negyven életévet. A fájdalom mellé életörömöt, a hevület mellé belátást. Pipázó, monoklis szalondadaisták közül sem kis dolog kitűnni, de hogy jógi legyen valakiből a Rákosi-korszak legvadabb éveiben, az már tett! Avantgárd.

Tamkó Újvidéken született. „Középosztály, alföldi és erdélyi gyökerekkel” – említi egy helyütt mellékesen. Ez neki nem fontos. Gyerekkorának színhelye már annál inkább. Apja Pusztaföldvár körzeti orvosa, a kis Károly a Viharsarokban nevelkedik, szekéren járják a vidéket. Az ekkor megismert tanyavilág architektúrája Tamkó síkverseinek alapélményévé válik. Ezt a geometrikus alakzatokkal változatos végtelent igyekezett láttatni művein, mint ahogy látni valóan visszaköszön mindez a tiszteletére alkotott, huszonegyedik századi munkákon is.

Az első – tizenhat éves korában megjelent – verseskötetén Ady hatása látszik még, rá egy évre rálel aztán a futurizmusra. Beleszédül. Ez a találkozás felforgatja mindazt, amit a művészetről addig gondolt. Úgy érzi, a lineáris olvasás beszűkíti az irodalom lehetőségeit, attól fogva nem írja, építi ehelyett a verseket. Ma úgy mondanánk, a befogadót is játékba hívó interaktív szövegfelületeket alakít ki. Kassák jelenti számára ez idő tájt „Európát Magyarországon”, jóllehet, az akkor Bécsben élő mester itthon csak könyvei által van jelen. Tamkó az avantgárd úttörőjének és országútjának tartja. A sors különös játéka, hogy idős korában épp Kassák emlékmúzeumának szomszédságában talál magának lakhelyet. A térben akkor egymás mellé kerülnek, a kánonban azóta sem. Pedig Tamkótól is kaphatna tán Óbuda egy újabb dimenziót.

Apja azt szeretné, ha Károlyból orvos lenne, de a fiúnak elég egy órát a kórbonctanon töltenie, hogy eldöntse, neki más az útja. Jogra jelentkezik, hogy az ott elsajátított gondolkodásnak jó hasznát vegye, amikor maga is rendszeralkotóvá lesz. Az 1928-ban megjelent Papírember című, síkverseket is közlő kötetét a kritika – Illyés elfogadó recenzióját kivéve – egységesen elutasítja. Nem sokkal ezután Apollinaire és Picabia felé indul, Párizsba. Amerikai mogyorót és nyakkendőt árul, majd fotózni kezd, szabadidejében pedig a csodabogaraktól hemzsegő kávéházakat és kiállítótereket járja. Az új impulzusokat szivacsként issza magába, azok összegzéseképpen kisvártatva manifesztumot fogalmaz. Dimenzionistát. A kiáltvány lényege röviden az, hogy Tamkó megfigyelése szerint a rá jellemzőn felül minden művészeti ág egy újabb dimenzió elfoglalása felé igyekszik. Az irodalom a vonalból a síkba lép ki, a festészet meghódítja a teret, a megmozduló szobrok pedig az idő irányába nyújtóznak. Az első aláíró – Charles Sirato – után Hans Arp, Kandinszkij, Miró és Duchamp is szignálják a dokumentumot. Kétségkívül nagy nevek, a szöveg abszolútértékét mégsem könnyű megítélni a mából. Tény viszont, hogy mielőtt a Tamkó által az atomkor művészetének kikiáltott dimenzionizmus szárba szökkenne, kiötlőjének egy súlyos betegség miatt távoznia kell Párizsból.

Szombathy Bálint: Tamkó

Szombathy Bálint: Tamkó

Éveken át az Orion-gyárnak ír itthon reklámszöveget, miközben ízületei továbbra is sajognak. 1948 teléig orvostól orvosig biceg. Lemondanának már róla jóformán, amikor kezébe kerül a Sport és jóga című kötet. Nagy levegőt vesz, gyakorolni kezd, szanszkritül tanul, és Börönd Ödön nevű hősével ellentétben belátja, hogy az aszfaltkövön nem nyílik ki a tearózsa, ezért elhagyja a várost.

Meggyógyul. 1949-ben pedig jógastúdiót nyit a Nagykörúton. „Most fényben csillog a világ előttem!” – írja pár évvel később mesterének. Nem lótuszül tétlenül, idővel az irodalomba is visszatér, a gyerekversek mellett fordít és sci-fit ír, a legfontosabb viszont talán, hogy él. „Szobája egyszerű, puritán, semmi sem szolgálja a kényelmet benne. A falon mankó és jógatanfolyamot hirdető tábla” – jegyzi le csodálkozva Hernádi Miklós, aki 1970-ben látogatja meg Tamkót. Ha a költő visszaemlékezéseit, vagy ekkortájt készült műveit olvassuk, megüti a fülünket, hogy a lassúság és a mértéktartó élet derűje mellé az elszalasztott lehetőség keserűsége is a sorokba vegyül. A pillanat tovatűnte miatt érzett bánat az egyetlen talán, ami Európából Tamkóban megmaradt.

Az avantgárdban nem ritkán összekeveredik képzőművészet és irodalom. A Tamkó tiszteletére készült alkotások közül számos a geometria nyelvén hívja táncba a geometriát. Vízfelszínnek ütődő esőcseppek, a chipkorszak által másolt ősi elrendeződések, egymásba csapódó felületek, torzulások képezte szimmetria, fagyott pillanatok. Önmagukra mutató linkek a hiányosan szerkesztett kánonban.

Tamkóhoz alighanem a képek nyelvén lehet legpontosabban szólni. Gépekkel generált légzést mímelni, játékos, rímszerű kompozíciókban beszélni. Nemlineárisan, ahogy a szélvédőre fagyott jégvirágokat olvassuk. Nem megsemmisítve a betűket, valami náluknál is univerzálisabbá olvasztani fel őket ehelyett. Formák felé somfordálni. Hagyni, ami van, és indulni tovább. Görbíteni és nyújtani, elforgatni és tükrözni. A felületet edzeni. Szobrokat, totemeket formázni, az atomkorszak számegyenesére izgága sorokat másolni. Mintha egy leszállópálya mentén lennének reflektorok, plánok egy feszültséggel teli némafilmben. Vagy segélyhívók egy lezárult, de még meg nem értett évszázadhoz. Szénből kikapart kiáltások, felkiáltókká egyenesedő kérdőjelek. Mankók az ’n’ + egyedik dimenzióhoz. Ha belegondolunk, van mindebben valami idejétmúlt, becsületes heroizmus. És Tamkó is (itt, ezáltal, ezekben) van.

A szöveg a Tamkó Sirató Károly emlékére rendezett Hypertext című tárlat megnyitóján hangzott el. A kiállítást 2017. február 25-ig lehet megtekinteni Budapesten, a Nagy Balogh János Kiállítóteremben.

 

Print Friendly