Láng Eszter

A MODEM (Debrecen) Lehet-e kortárs a freskó? című kiállításán kortársak falfestményeit láthatjuk – a reformáció 500 éves ünneplésének kapcsán hirdették meg a projektet, amelyre 49 pályázat közül választottak ki tízet megvalósításra.  A kiírás azt a kérdést feszegette, hogy van-e létjogosultsága a kortárs falfestésnek korunkban, s egyáltalán: van-e alkotói (és befogadói) igény minderre. Az elkészült művek elsősorban nem a hagyományról, hanem korunkról szólnak, nemcsak technikailag, a felfogásban is. Tükrözik napjainkat, jelenünk művészetfelfogásának kis szeletét, a változást a korábbi időszakokhoz képest és a művészek önkifejezési szándékát, amelynek eredménye, a megszületett falfestmények egyébként a kiállítás bezárása után a maguk fizikai valóságában semmivé lesznek, hiszen a hatalmas, mozgatható, átrendezhető gipszkarton falakat lefestik, előkészítik a következő kiállítás számára. Maradnak a videók, a fotók dokumentumként, és az emlékek.

dsc_5112

Mégis miért örülök ennek a kiállításnak? Egyrészt azért, mert a művek fizikai eltűnése egyértelmű, explicit utalás a mulandóságra, a dolgok efemer voltára. Másrészt azért, mert a művek készítése során összekovácsolódott egy közösség, amelyhez még hozzáadhatók a MODEM munkatársai és a látogatók is, és hát az ember, ha „egyedüli példány” is, egyúttal szociábilis, társadalmi lény, nem árt erre odafigyelni.

A kiállítás alkotóinak zöme a fiatalabb korosztályból került ki, de ott találjuk mellettük a hatvanas éveiben járó, ismert debreceni mestert is, Burai Istvánt. Figurákban, formákban gazdag, visszafogottan színes falfelületének fő jellemzője a mozgalmasság. Művének címével is vallja, hogy „Ég és föld között” kell földi életünk során kihasználnunk az életet, a sors adta lehetőséget. A művész saját belső egyensúlyának megteremtésére törekszik, s a világ összetettségét a maga egyéni módján képes elénk tárni.

Tarnóczi Tamás Jézus jeruzsálemi bevonulását festette meg általános iskolai tanítványaival. Strukturált, egy-egy szín által jellemzett felületrészeket látunk, absztrakt és konkrét formák összhangját, a közismert történet modern változatát. Huszthy Edit finoman megdolgozott, gazdag, sötétkék-sötétzöld színvilágú háttere előtt az evangélisták robusztus, erőt sugalló figurái vonulnak el: János sas formájában, Márk oroszlánként, Lukács bikaként, Máté pedig, akinek szimbóluma az egyházművészetben az angyal, emberformában, szárnyak nélkül.

dsc_5117

Hegedűs Judit és Várhelyi Csilla Újkerti születés címmel ellátott, realista, részletgazdag munkája napjaink egyik panellakásába, profán környezetbe invitál, Jézus születésének történetét parafrazeálva. Bennem felidéződik Falcsik Mari remek verse a témában, aki egy homeless pár gyermeke születésének körülményei közé helyezi a történetet, érzékenyen, átélhetően. Vég Júlia Cape of Good Hope (A Jóreménység foka) című képe is a figuratív vonalba tartozik. Ortodox papok a tengeren, egy pallón szorongva egyirányú forgalmat jelző KRESZ-táblába kapaszkodnak, melyen a nyíl felfelé, az ég, a mennyek felé mutat, sokféle értelmezési lehetőséget nyújtva a befogadónak, bár a kép alkotója „a hit fenntartó erejét” kívánta vele kifejezni.

Hatalmas áruházi polcrendszert „épített” fel Krnács Ágota. A művet ritmus, fegyelem és monumentalitás egyszerre jellemzi. A polcokon mindennapi fogyasztási cikkeink sorakoznak a kenyértől az italokig, s az egyik polcon egy Jézus-figura is megbújik. Jézus (Isten, a hit, a vallás) mindenütt jelen van-e vagy ő is csak áruvá válik, neve „csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé”? Szántó István általában a tárgyi folklór, a vallásos népművészet – itt, most – a mexikói paper picadók hagyományából inspirálódik (Szent Mihály szekere). A kompozíció kiegyensúlyozott, egyszerre fegyelmezett és dinamikus, némi visszafogott dekorativitással. Mindössze két színt, a sötét- és a világoskéket használja.

krnacs

Tóth Anna absztrakt óriásképén a kékek és sárgák fölött a vörösek dominálnak. Akár tájszerűnek is felfogható a munka, s az elemek, tűz, víz levegő összjátékának, teret engedve a szabad asszociációknak és az érzelmeknek.

A teremtés „forgatókönyvét” készítette el három fiatal alkotó, Gressai Ferdinánd, Pintér Gergő és Váczi Lilla. A teremtés „még első mozzanatának sem tekinthető lépésétől”, onnan, hogy  „kezdetben vala az Ige”, ami „cselekedett, illetve történt vagy csak létezett”, egészen addig, míg a Teremtő fejében a dolgok „a helyükre kerültek”. Két monitort is alkalmaznak, amelyeken gif-szerű videóinstalláció fut, a Betöltődés címűn az Igével való betöltődésre utalnak. A szöveg jelentőséget kap Szegedi Zsuzsanna falfestményén is. Az interneten talált 30 legszebb magyar vers toplistájából számítógépes program segítségével választotta ki a leggyakrabban használt szavakat. A munka második fázisában a megnyitón bárki szabadon beavatkozhatott a képbe, szivaccsal, radírral elmosottá, „elmaszatolttá” tehette azt. Mindeközben az alkotó a folyamatokat videóra vette, ezáltal született meg a végleges mű.

dsc_5128

Végezetül: igen fontosnak érzem a kérdést, amit Szegedi Zsuzsanna feltesz: „…hol is él a műalkotás”? „A falon, az emlékezetünkben vagy pedig a digitális térben”? Látható, hogy a legfiatalabb generáció a kornak megfelelő technika irányába mozdul el. Így volt ez minden korábbi időszakban is. Jól van ez így.

 

MODEM, Debrecen

2017. január 21.–február 23.

 

 

Print Friendly