Maghasadás, avagy a szelíd behatolás – Hajdú Kinga kiállítása

Sinkó István

Úgy tűnhet a gyanútlan nézőnek, hogy Hajdú Kinga Ötvenszerötven című kiállításán egy csillagászat, biológia és démonológia iránt érdeklődő festő új képsorozatának darabjait láthatja. Valójában Hajdú Kinga a felszínen mindent megtesz, hogy ezt higgyük, úgy véljük, hogy 50 x 50 centiméteres képei az űrről, a vérerekről és a szellemekről mutatnak be kis asszociációs tablókat.

Hajdú Kinga: Légideszant, 2014–2015, részlet, olaj, vászon, 50 x 50 cm

Hajdú Kinga: Légideszant, 2014–2015, részlet, olaj, vászon, 50 x 50 cm

Valójában a képsorozat részei – s ez a formátum mellett a képeket összekötő körforma alapján is kiderül – egy utazás darabjai. Utazás valahová, a világunk magjába. (Kiállításának, saját közlése szerint, eredetileg a Mag lett volna a címe, később változtatta meg a semlegesebb, a képméretet jelölő Ötvenszerötvenre.) A mag kezdet és újrakezdet, a növekedés, a születés és újjászületés szimbóluma. Amint Hajdú képein mindez nevetségesen egyszerű történetkék és véresen komoly drámák eredője is (Legeltetés bárányokkal, Légideszant, Zöldgombóc, Förgeteg). Mindez a finoman felhordott olajrétegekben, erős lazúrok használatával. Hajdú festésmódja 19. századi elődökre, sőt talán a klasszicizmus időszakára vezet vissza. A szürkésbarna tónusra alapozott vásznakon finom ecsetvonásokkal – amelyeken Fantin, Latour,  Carriére és a szimbolisták festői világa tűnik itt fel – hol tökéletesen monokróm színhangok jelennek meg (Mag), hol erős kontrasztokkal, színes, éles vonalakkal, harsány foltokkal operál (Vulkán).

A körformák peremén gyakran kéregbordűrök láthatóak, s valóban, mintha „feltörné” e magokat, hogy bennük mikrovilágokat, hajdan volt élmények csodavilágát fedje fel magának és nézőinek. Ilyen, szinte szentimentális érzésekkel teli a sorozat talán leginkább lírai darabja, a Bárcsak-tó. Itt a Hajdú által gyakran használt, madártávlatú táj a holdfényben egy tó mitikus tükrén keresztül látható. Máskor – mint a Bolond lyuk című munkán – épp az „elnyeletés” és kiáramlás van jelen egyszerre. E kettősség izgatja a festőt több más képén is, mint a kiállítás egyetlen, nem körformára szerkesztett képén, az Országút kisautóval címűn, melyen a később szellemfúvó arcpár jelenik meg, amelyek szemei, mint reflektorok világítják meg a ködös-barna teret.

Hajdú Kinga: Belső tó, 2014–2015, olaj, vászon, 50 x 50 cm

Hajdú Kinga: Belső tó, 2014–2015, részlet, olaj, vászon, 50 x 50 cm

Tehát a szelíd behatolás eseménysorába csöppenünk Hajdú Kinga képein keresztül, vállalva a befelé, a lefelé és a kifelé háromirányú (lelki) mozgását. Minden festmény egy-egy fázis, de a fázisok nem egymáshoz kötődnek, „csak” a festőhöz. Hajdú Kinga konzekvens elbeszélő, festészetének ebben a fázisában az általa sokszor használt képi elemek összesűrűsödnek, koncentrálódnak a Mag felnyitására, felbontására, kifejtésére. A raszterek, a fénypászmák, a felülről festett tájak, a szövedékek és a kis táj motívumok ott dobognak, mint egyetlen organizmus a Mag belsejében.

Hajdú Kinga: Érkör II., 2014–2015, olaj, vászon, 50 x 50 cm

Hajdú Kinga: Érkör II., 2014–2015, olaj, vászon, 50 x 50 cm

Különös, hogy ennyi kis méretű, látszólag különböző elemmel bíró festmény ilyen összhangban van egymással, a kiállítási térrel. Hajdú Kinga behatolási kísérlete a dolgok, világok szerkezetébe épp ez által is igazolást nyert.

 

Liget Galéria,

2017. február 9. – március 9.

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:30+00:00 február 15, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!