Deák Csillag: A játékok száma végtelen

Az ember csak ott egészen ember, ahol játszik.

(Friedrich Schiller)

Magyarósi Éva játszik, egyszerre két helyen. A Deák Galéria-beli kiállítás (látogatható volt február 19-ig) rímel a debreceni Batthyány u. 24. alatti kiállításra. A B24 Galériában három teremben láthatjuk Magyarósi Éva világát. Animációs filmek, objektek, installációk, rajzok, szobrok. Szétszed és összerak, a vágyat materializálja. A szerencse is belejátszik a dolgok alakulásába. Kockáztatunk, sőt kockázunk is, elmegyünk a legvégsőbbig, akkor is, ha mindent elveszítünk. Nem nulla eredményű és végkimenetű játék a szerelem, a vágy. A művész nem egyszerűen szerencsét próbál, és nem is vabankra játszik. Nem húz sorsot, csak sorsáról beszél. Mire felnőtt, sok mindent átélt, és nem véletlen, hogy a faház objekten ott az írás: Nyisd ki. Benézhetünk a faház ablakán, az egyik sarokban film forog. Női figurája a szoba egyik sarkában kap helyet. De Magyarósi figurái mégse bújnak el, hanem mutatják magukat, anyagban, levegőben, vízben és vízen, a földön járva. Hol galambként jelenik meg, mint egy angyal reinkarnációja, egyik szereplője is Gabriel.

Magyarósi Éva: Éva és Gábriel I.

Magyarósi Éva: Éva és Gábriel I.

Az Éva–Gabriel–Walter-háromszög is játék, de tétje van és éle, ahogy a dobókockának is. Közben maszkot ölt, formát vált. Magyarósi szűk résen látható filmet vetít (A tenger), döntsük homlokunkat a falnak, halljuk, mit mond a narrátor, az emlékező, a szerelmes. A másik teremben belülről sötétítik el a szobát, nincs fény, átláthatatlan az ablaküveg (Éva és Gabriel, ablakinstalláció). És az üvegről néz vissza ránk a lány, a nő, a tetraéder, számos különös forma és jelenség. Majd áldozati falat látunk, emlékfal. Egy galamb gubbaszt az egyik falon, szabaddá vált? Vár valakire, valamire. Emlékezik. Emlékezik a szerelemre, a kötődésre, a vágyra. Kísérti a sorsát, nem akar egyedül maradni. Társra vágyik. A kiállítás a társra találás kínjára utal. Egyik képen azonban mintha Gauguin szigetén lennénk, a tengerparton, a pálmafák közt. Napsütés van, lágy szellő, egy test, egy lélek vagyunk mi hárman. Kaland, játék, szerelem (Kezeiket összehasonlító lányok).

A hófehér kövekből, szobrokból mintha a szerelem siratófala születne. Nem látunk könnyeket, cukros-mázas figurákat, Magyarósi folyton ellenpontoz, egyensúlyoz, mint egy légtornász. A szerencse és ezzel a szerelem határait keresi. A tenger vízió, ahol különös állatok bukkannak fel, ez nem Hádész világa, a víz felett vagyunk, még nincs özönvíz, vagy már rég túl vagyunk rajta? Apa és lánya? Az emlék fává változott, gyökérré és ággá? A két csillag a kőbe vésve, az égi földivé vált. Mint csontdarabok, az emlékezés falán függenek az emlékek, akár a megalvadt vér. Kirajzolódik a múlt, a gyerekkor. Akár egy sírt tárnánk fel, minden fehér és fekete. Az emlékezés darabosságát, hiányait látjuk. Két borzas pitypang a pohárban. Elfútta a szél. Álom és valóság. Anya és lánya, két nő, együtt, a mellettük fekvő kő üres, fehér.

A hiány Magyarósi Éva toposza mint folyton jelenlevő jelkép, idézet. És ott az önarckép. A pókhálóba rajzolt arc, lobogó haj, a virág magva, szélnek ered. A geometrikus forma a jövőbe visz, egy olyan világba, amely tudatunkon kívül van, de létezik, magát az univerzumot jelöli. És az akváriumból légbuborék száll fel az éj sötétjében, valakinek még van levegője? Az akvárium most üres, csak a vasváza van meg, az üveg és a víz hiányzik, de üres az üvegház is, csak váza van (Üvegház). Négy galamb a posztamensen, emberi lelkek, súlyosak, repülni már sohasem fognak. Ahogy a sírköveken látható madarak sem, az öröklét jelei, az örök halál szimbólumai.

Magyarósi Éva: Faházbelső (részlet)

Magyarósi Éva: Faházbelső (részlet)

A szerelem körjárata ez, körbe és körbe, állomások vannak, mintha Szindbád útját járnánk be. Kerek a világ, és nem négyszögletes. Az egyik falon az élet ürességét jelöli a kopaszodó fa. Út, amelyen végig menve a dobókockához jutunk. És vissza. Kezdhetünk mindent elölről. Magyarósi Éva fölmondja a leckét, de nem leckéztet. Ki marad ki a játékból? Ha az ember a valóság alapján ítél, nincs többé semmiféle játék. S ha játék sem lesz, mi marad akkor? (Lev Tolsztoj)

 

Kölüs Lajos: A szabályokat meg kell tanulni

Magyarósi Éva folytonos küzdelmet folytat az emlékezéssel, családja történetével, önmaga felnőtté válásával. Nem virágot lép, mint a mesebeli lány. Fogoly, emlékei foglya. Olyan könnyed akar lenni, mint egy madár, és olyan súlyos lesz, mint egy repülni képtelen galamb, agyagból. Agyagmadár, finoman megmunkálva. Tömör boldogság és a vágy melankóliája ez (Mintázott madár).

A sors szeszélye voltán a szerencse is belejátszik az életünkbe. Számolunk vele, kiszámoljuk, hogy mit hozhat, mit vihet. Női figurája álmodik, haja helyett ágak nőttek ki a fejéből, lombos ágak, két kezét feltartva néz a világba. Sötét sóhajok szállnak fel mellkasából, nő létére úgy érzi, neki kell megküzdeni a szerelméért. Akár a szarvasbikáknak a novemberi nász előtt.

Magyarósi Éva: Fekete erdőlány, 2013, ceruza, papír, 21 x 42 cm

Magyarósi Éva: Fekete erdőlány, 2013, ceruza, papír, 21 x 42 cm

A B24 Galéria termeit járva folytonos a kísértés, amit látunk, az a mi arcunk is lehetne, a mi életünk. Magyarósi személyes élete, vallomása köti a tekintetünket, és akaratlanul is az ő idejébe, emlékerdejében járunk, keressük saját magunkat, identitásunkat, a gyerekkort, az első szerelmet, játszótársainkat, a sorsot. Magyarósi Éva többnyire egyedül van, mintha magára hagyták volna (Faház). Küzd önmagával, a magányával. Dörög, villámlik az ég, sejtelmes világban találja magát, álomvilágban vagy a valóságban, eldönthetetlen. A Deák Galériában meséket mond (néhány ebből látható a B24 Galériában is), animációi családi eseményeket, szerelmet, emlékeket foglalnak keretbe, az önmagára ébredést és eszmélést. Akár egyedül, akár mással együtt. Többnyire egyedül. Meséi ösztönösek, az élet fanyarságát, kivételességét hangsúlyozzák.

Magyarósi Éva: A vízben szikrás tigrisek állnak lesben

Magyarósi Éva: A vízben szikrás tigrisek állnak lesben

Gipszbe bújtatja figuráit, emlékeit. Emléket gyógyít ezzel, mintha valami eltört volna, mondjuk egy csont, mintha valami megsérült volna, mondjuk a lélek. Védeni kell, gipszkötés kell. A game in progress… – állítja Magyarósi Éva. Személytelenít is, kilép a bűvös körből, bár önmagáról vall, úgy teszi, hogy mások is magukra ismerjenek, mások is kockáztassanak. Nincs feladás, csak szenvedély, csak vágy van és szerelem. Az élet valószínűségét, sőt visszáját látjuk mindkét kiállításon.

A félelem érzése, jele végig fut a kiállítás művein. Az élettől, az ismeretlentől való félelem. A nem tudástól, az önmagunktól és másoktól való félelemtől. A kis szobrok ajándékok is, áldozati ajándékok. Ábrahám még fiát, Izsákot szándékozik feláldozni. Magyarósi Éva is áldozatot mutat be a sorsnak, a szerencsének. Filmjei az animációs film hagyományától rendre eltérnek, filmjeihez önállóan is értelmezhető képsorozat, rajzok és üvegnyomatok társulnak, vendég- és saját szövegekkel… a kavicsokat kezdte rugdosni a porban, nézegette a hangyákat, ahogy egy barackmagot próbálnak legyőzni. Megnyugtatta cipőjének sercegő hangja. Egyszer csak egy dobókockát kapart ki cipője orrával a kövek közül (4. lecke).

Kiállítási enteriőr, B24 Galéria, Debrecen

Kiállítási enteriőr, B24 Galéria, Debrecen

Egyik figurája térdre hull, fején az áldozati kendő, lepel, nem lát, csak hall. Ágyon térdepel, a falon néhány lomb nélküli fa, hosszú nyakú madarak felszállni készülnek. Itt az ősz, a vonulás ideje? Mintha ablakon keresztül néznénk a női alakot. Kép a képben. A feszült kar a belső fájdalomra utal, a veszteségre és a megmásíthatatlanba való bele nem nyugvásra. Az X és Y út mint koordináták, választások, igazodások (Köregyenletek). Tévutak és bejárandó utak, irányok. A horrorba hajló egyik képen negatívként látjuk a fehéret és a feketét. Mint egy pantomimnál. Szellemjárás ez, éjszaki álom és rémálom. …és szemeim nyűgösen keresik azt a nyári éjszakát. Az ártatlanság elvesztését is látjuk, felidéződik a bergmani világ, a Fanny és Alexander című film.

 

Magyarósi Éva:  Újabb játék kegyetlen lányoknak

2017.  február 3. – 2017. március 4.

B24 Galéria

4024 Debrecen, Batthyány utca 24.

 

Magyarósi Éva: Éden

2017.  január 19. – 2017. február 19.

Deák Erika Galéria

1066 Budapest, Mozsár utca 1.

Print Friendly