Nyomok – Fritz Rautner kiállítása

P. Szabó Ernő

Hosszú, magas bambuszsövény húzódik Fritz Rautner érdi házának ablaka előtt.  Elég sűrűek az ágak ahhoz, hogy a levelek zöldje szinte egybefüggő egészet alkosson, de eléggé távoliak egymástól, hogy átlássunk közöttük, és érzékeljük a kert más növényeit, fáit, bokrait. Felosztja a teret a sövény, egyben azonban össze is köti az egymás mögötti részeket, különböző vizuális minőségeket, színeket, térbeli formákat kapcsol egybe, mégpedig úgy, hogy miközben azok megőrzik eredeti minőségüket, kissé meg is változnak, s az egész, az összhatás részeiként léteznek.

Fritz Rauner: Cím nélkül, 2015, akril, vászon, 200 x 335 cm

Fritz Rautner: Cím nélkül, 2015, akril, vászon, 200 x 335 cm

Kertje szinte mindannyiunknak van, ha más nem, közös kert a lakótelepen vagy parcellányi kiskert a város szélén valahol. A bambuszsövény sem ritkaság, nem is azért említem, hogy az érdi domboldalak szépségét dicsérjem. Inkább azért, mert a látvány, az összhatás mintha visszaköszönne Fritz Rautner képein, mégpedig kétféle módon. Az egyik műveinek megfestése, nevezetesen az a megoldás, hogy különböző festékrétegek kerülnek egymásra a vásznon, s az akrillal vékony rétegben felvitt, gyakran visszatörölt, lemosott rétegek, a különböző színek áttűnnek egymáson, átszínezik egymást, ahogyan a kertnek a térbeli részletei. Ennek köszönhetően a gyakran szinte monokrómnak nevezhető vásznak színhatása különlegesen gazdaggá válik, és ez a gazdagság nemcsak szín- vagy térbeli értelemben veendő, de – bár az akrillal kifejezetten gyorsan lehet dolgozni, az olajfestéssel ellentétben az egyes rétegek megfestése között minimális idő telik el – egyfajta időbeli gazdagodás is megfigyelhető. A kép megfestésének az idejéről van szó egyfelől, másrészt az idő metaforikus megjelenéséről, a mű kiemeléséről a jelen időből, s a művészet, a kultúra évszázadainak távlatából való szemléléséről. Ez a gazdagodás annál is inkább érzékelhető, mert Fritz Rautner képeinek visszatérő eleme a betű, az íráskép, amely nem köthető korhoz, amelynek nincs konkrét jelentése, így akár ismeretlen, távoli korokból érkező üzenetként is felfogható, de erről talán majd később.

A művek természethez való kötődésének másik módja, ahogyan azt több alkotáson is megfigyelhetjük, egészen konkrét részletekben nyilvánul meg. Nevezetesen abban, hogy a művész – Fritz Rautner esetében helyesebb ha művészt, pontosabban képzőművészet mondunk festő helyett, hiszen más műfajban is dolgozik, grafikák mellett objekteket és szobrokat is készít – növényi elemeket applikál a képfelületre. Az egyiken bambuszleveleket figyelhetünk meg, a másikon kerti eperfa leveleit, persze csak alaposabb odafigyelés után, hiszen a cél nem az, hogy a növényi elemeket azonosítani lehessen, hanem az, hogy miközben izgalmas faktúrát adnak a műnek, egyfajta szemléletet dokumentáljanak, a természethez újra és újra visszatérő, ha úgy tetszik, a művet a természeti folyamatok analógiájára alkotó művész szemléletét. Hogy milyen fontos Fritz Rautner számára a természet s az ahhoz való viszonyunk, mi sem érzékelteti, mint a kiállításon szereplő objektjei, amelyek szinte kivétel nélkül bepólyált növényi részletekből, szőlőtőkék változatos alakú részleteiből épülnek. Egyrészt annak a valamikori szőlőkultúrának állít emléket ezekkel az objektekkel Rautner, amely az érdi dombokon is virágzott – másrészt azokat a sebeket igyekszik orvosolni, amelyeket az ember általában okoz manapság a természetben.

Fritz Rautner: Reliquie 12150-1-4, 2014, szőlőtőke, akril, vászon, 422 x 322 x 185 cm

Fritz Rautner: Reliquie 12150-1-4, 2014, szőlőtőke, akril, vászon, 42,2 x 32,2 x 18,5 cm

Párhuzamként a XX. század magyar művészetéből pedig érdemes kiemelni Ruzicskay Györgyöt, aki egy egyszemélyes stílust, irányzatot hozott létre a műveibe ragasztott levelek, növényi részletek révén, a bioromantikát. Az ő munkáit azonban Fritz Rautner aligha ismerhette meg, éppen úgy, ahogyan kevéssé valószínű, hogy ismerte azokat a kortárs magyar művészeket, akiknek a munkáiban az övéihez hasonlóan igen fontos szerepe volt az írásképnek. Ezt azért említem, mert a művész 2012-ben megjelent katalógusában róla publikált írások egyike Frey Krisztiánt említi párhuzamként, s hozzáteszem, említhette volna például Tót Endre korai vásznait is. Amikor e művek születtek, az ausztriai Judenburgban 1951-ben született Fritz Rautner Ausztriában, majd Németországban kereste, autodidaktaként, a saját útját, nyilvánvalóan teljesen elzárva a kortárs magyar művészettel kapcsolatos információktól. Mindenesetre igen hasznosak ezek az írások, hiszen megadják azt a hátteret, amelyhez szükségünk van, hogy a kilencvenes évek óta Magyarországon élő alkotó munkásságához közelebb kerüljünk. Az egyik írás a munkásságát az absztrakt expresszionizmus nagy folyamataihoz kapcsolja, az informel, azaz a formátlanság, a tasizmus, vagyis a foltfestés és a lettrizmus, azaz a betűkkel, szövegekkel dolgozó művészet, valamint a szimbolikus absztrakció  tárgyköréhez. A másik méltató művészetének időtlenségét említi, mégpedig a régi kódexeket, okleveleket idéző írásképek miatt, a meditáció, szemlélődés fontosságát emeli ki, a műveket sajátos lélektájaknak nevezve – amelyek paradox módon igen gyakran heves belső impulzusoknak köszönhetően születnek meg.

Nos, ahogyan jó néhány művön megjelenő kalligrafikus elemek jelzik, egyrészt valóban a gyorsaság, az impulzivitás az egyik jellemzője a műveknek, az a direkt reakció, amelyet a körülöttünk lévő világ változásai váltanak ki. Szinte robbanásszerűek az alakzatok a festményeken és a többnyire különleges Vincze-féle papíron megvalósuló rajzokon, miközben a művek más részei, a rétegesen képzett felületek és a gyakran aprólékos gondossággal megfestett jelek, írásképek elmélyültségről, a dolgok felszíne mögé való hatolás szándékáról beszélnek, ahogyan a képfelület plasztikusan képzett részletei, izgalmas faktúrái is. Hogy nem önmagában a jelenségekre való hirtelen reagálás az egyedül üdvözítő, hanem a közvetlen kapcsolat és az azt követő elmélyültség együtt, azt jól jelzi, hogy Fritz Rautner szeret sorozatokban gondolkodni, amelyekben egy-egy művészi problémát különböző aspektusokból szemlélve boncolgathat, illetve az, hogy újra és újra visszatér a triptichonhoz, amelynek egyes részei együttesen ugyancsak egy összetett problémakör kifejezésére képesek. Műveinek ez a meditatív jellege azt sejteti, hogy igen közel áll hozzá a keleti ember világszemlélete, filozófiája.

Fritz Rautner: Cím nélkül, 2015, akril, szén, vászon, 200 x 125 cm

Fritz Rautner: Cím nélkül, 2015, akril, szén, vászon, 200 x 125 cm

Mindez valóban az elmélyülés, a folyamatos letisztulás jele. Ebből a szempontból érdemes lenne összevetni mondjuk egy évtizeddel ezelőtt és mostanában készült műveit. Természetesen nincs éles határ az egyes korszakok között, ezen a kiállításon is látunk az ezredforduló táján készült alkotásokat, de az összképet tekintve igenis meglehetősen nagy az eltérés. A korábbi alkotások akár festőibbeknek, színesebbeknek, erőteljes színfoltokból komponáltaknak mondhatóak, míg a mostaniak közül, mint említettem, egyre többet jellemez a monokrómia, egy-egy szín dominanciája, amely azonban távolról sem jelent elszürkülést, egyhangúságot, sőt! Az árnyalatok gazdagodása egyre izgalmasabbá teszi a művészi mondandót, a Nyomok, ahogyan a kiállítás címe mondja, egy egyre összetettebb világot dokumentálnak. Az elveszett aranykort talán, amelyben az ember még képes volt arra, hogy harmonikus kapcsolatokat építsen, hogy az élet teljességét valósítsa meg és nem csak a művészetben de mindennapjaiban is? Vagy éppen egy lehetséges, a jövőben megvalósuló ideális világból érkező jelekként foghatjuk fel e nyomokat? Nem tudni. A legtöbb műnek nincs címe, a művész nem ad fogódzót alkotásai szemlélőjének. Fogjuk fel tehát a festményeket és a rajzokat annak, aminek bizonyosan nevezhetjük őket: a  XXI. század második évtizedeiből érkező üzeneteknek, közép-kelet-európai nyomoknak, amelyeket egy olyan kortársunk hagy maga után, aki az élet teljességében gondolkodik, s tudja, hogy ehhez a teljességhez műalkotások létrehozásával juthat közelebb.

 

Szigetszentmiklósi Városi Galéria,

2017. május 4. – június 30.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:26+00:00 május 8, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!