Huszonöt éves a SzögArt

P. Szabó Ernő

XXV a XV-ben – ezzel a címmel nyílt meg június közepén a SzögArt Művészeti Egyesület kiállítása Szegeden a DÉMÁSZ Galériában. Mielőtt még valaki belekezdene az osztás komoly matematikai műveletébe, elárulom, hogy a két római szám az egyesület, illetve a galéria életkorát jelöli, azaz arra utal, ahogyan azt a megnyitón stílusosan két felvágásra és közös elfogyasztásra szánt torta is jelképezte, hogy a vernisszázs alkalmából valójában közös születésnapi ünnepségre került sor. Ami persze nem is olyan kis dolog ebben az egyre folyamatosabb kulturális válságba zuhanó világban, amelyben élünk: alapítványok születnek és halnak el, művésztársaságok, galériák nevét próbáljuk megtanulni, de mire sikerülne, már nincsenek. Érdemes lenne például statisztikát készíteni arról, hogy mi van azzal a több mint harminc művésztársasággal, amely a rendszerváltozás utáni években megalakult, néhány évig intenzíven működött is, azután… azután vagy feladta a hiábavaló küzdelmet az érdektelen közönség, az egyre szűkösebben csordogáló állami, önkormányzati és a nehezen megszülető magánmecenatúra háromszögében, vagy legalábbis takaréklángon működik. Néha már az az ember érzése, hogy rosszabb a helyzet, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor arról panaszkodtunk, hogy a kortárs magyar művészetnek vízfeje van, amit Budapestnek neveznek, minden ott zajlik, nos, mára ez a vízfej is alaposan is lefogyott, s néhány kiemelten támogatott állami intézményt kivéve Budapesten egyáltalán nem kedvezőbb a kortárs művészet helyzete, mint másutt.

Lóránt János Demeter: Kelet-európai piknik, olaj, vászon, 100 x 130 cm

Lóránt János Demeter: Kelet-európai piknik, olaj, vászon, 100 x 130 cm

Szerencsére azonban olyanok is vannak, akik számára a nehézségek azért léteznek, hogy legyőzzék őket, akik változó kormányoktól és önkormányzati vezetőktől, vállalati tulajdonosoktól nem különben trendektől és divatoktól függetlenül járják a maguk útját. Közéjük tartozik a SzögArt is, amely azokban az években alakult meg, amikor megindult a művészeti élet átszerveződése, a korábban négy évtizeden át monolit tömbként létező Képzőművészeti Szövetség mellett művészeti ágakat, műfajokat, lokális vagy korosztályi érdekeket képviselő csoportosulások, művésztársaságok jöttek létre. A folyamat, érezhető már évek óta, valahol elakadt, mert a kortárs magyar képzőművészet egészét valóban eredményesen képviselő, érdekérvényesítő szervezet máig ígéret maradt, tény azonban, hogy néhány művésztársaság máig következetesen dolgozik, szervezi tárlatait, művésztelepeit, ébren tartva a reményt a továbblépésre.

 

Sejben Lajos: Rosetta II., 2017, olaj, fa, 100 cm

Sejben Lajos: Rosetta II., 2017, olaj, fa, 100 cm

Mi az, amit tudnak a SzögArt művészei – már abból, ami az ilyesféle művésztársaságok sikeres működtetéséhez okvetlenül szükséges. Először is azt, hogy az együttműködés sikere nem a tagok számán, hanem a tagok által képviselt minőségen múlik. Ezért van az, hogy a SzögArt létszáma az alapítás óta nem duzzadt többszörösére, s a közösség ma sem törekedik egyre több új tagot soraiba fogadni,  bár nem zárkózik el ez elől sem. Az új tagok fölvételénél alapvető kritérium a magas szakmai színvonal.

 

Darázs József: És megszületett, 2017, akril, farost, 70 x 70 cm

Darázs József: És megszületett, 2017, akril, farost, 70 x 70 cm

A csoportra jellemző sokszínűség részben ennek a bővülésnek köszönhető, részben annak, hogy a bővülő kapcsolatrendszer a közösség tagjainak művészi világát is természetes módon tágítja, a kísérletező kedvet erősíti. Márpedig mind az itthoni, mind a nemzetközi kapcsolatok igencsak kibővültek: az évente itthon rendezett tucatnyi bemutatkozás mellett a huszonöt év alatt kiállításaikkal eljutottak Európa különböző városaiba, Temesvárra, Aradra, Lugosra és Resicára éppen úgy, mint Krakkóba, Darmstadtba, Stuttgartba de Párizsba és Rómába is. Több jótékonysági kiállítást rendeztek, például a gyermekegészségügy, a szklerózis multiplexben szenvedők, a haiti földrengés áldozatai javára, ezekre és más tárlatokra nem egyszer meghívták a régió más művészeit vagy pályakezdő fiatalokat is. Korábban saját galériát is működtetett a művésztársaság, ennek fenntartása azonban a romló gazdasági viszonyok mellett lehetetlennek bizonyult. A SzögArt a bonyolítója, gondozója viszont a csongrádi Plein Art-művésztelepnek, amely a kilencvenes évek elején a szegedi-darmstadti testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhetően jött létre, s amelyet az első alkalommal a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a darmstadti Szecesszió szervezett meg. Az eddig megrendezett húszegynéhány Plein Art-művésztelepen másfél tucat nemzet több mint 150 művésze fordult meg. A művészcsoport talán a közeli Temesvár alkotóival működik együtt a legszorosabban, erre utal az is, hogy a születésnapi kiállítássorozat Szegedet követő tárlatát (június 16–29.) a temesvári Közigazgatási Palotában nyitották meg június 30-án.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:24+00:00 július 12, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!