Nyitott ajtó a műteremre – Jeges Ernő kiállítása

Sinkó István

A Szőnyi Emlékmúzeum időszakos kiállításainak legtöbbje a Szőnyihez kapcsolható alkotók bemutatása. A kamarateremben idén nyáron a kortárs-jóbarát, Jeges Ernő kis méretű festményeit, vázlatait, rajzait tárja a nézők elé. Jeges ahhoz az úgynevezett római iskolás nemzedékhez tartozott (1931–34 között élt és dolgozott a római Collegium Hungaricumban), akiknek köszönhetően a novecento hatása begyűrűzött a magyar két világháború közti művészeti életbe.

Jeges tájképfestőként, életképek, aktok majd történelmi pannók és egyházi falfestmények alkotójaként vált ismertté, valamint szervezője volt a Szentendrei Művésztelepnek (vezette is 1945 ig). 1945-től haláláig, 1956-ig háttérbe szorítva, alkalmi megrendelésekkel tartotta fent magát. Életműve, a nem progresszív magyar festészet (melyet a római iskolán kívül a Gresham-körös jelezővel is szokás illetni) fontos és meghatározó szerepet játszott a két világháború között. E teljesítmény feldolgozása mostanában történik meg, hozzájárulhat ehhez a zebegényi kis kiállítás, valamint az itt kézbe vehető, 2008-ban megjelent Jeges Ernő-monográfia (Bodonyi Emőke értő tanulmánya) gazdag képanyaggal.

Jeges Ernő: Róma, Janicular 1932, akvarell, papír, magántulajdon

Jeges Ernő: Róma, Janicular 1932, akvarell, papír, magántulajdon

Az emlékmúzeumban Jeges korai, franciaországi tájrajzai mellett az elegáns könnyedségű hazai és itáliai tájakat bemutató akvarelljei az igazi felfedezések. Jelentős kolorista és technikailag par exellence alkotó volt Jeges Ernő. Virtuóz kis méretű festményei, képvázlatai, a gondos előkészítőmunkára és a felszabadult örömfestészet változatosságára mutatnak példákat.

A tárlaton a legkorábbi önarcképvázlatok (tus és rézkarc) már magukon viselik a későbbi érett alkotó Rembrandt iránti elkötelezettségét, míg a majdani, Aba-Novákkal és Istókovitscsal, Onódival egy időben és felfogásban született pannóinak, illetve mitológiai és egyházi témájú képeinek szellemisége már a magyar Árkádiához köthető. Olasz életöröm, toszkán természetszeretet és Rembrandt mélységekbe mutató tájképeinek tanulságai olvashatóak le a falakon megjelenő képekről.

Jeges Ernő: Szentendre 1931, akvarell, papír, magántulajdon

Jeges Ernő: Szentendre 1931, akvarell, papír, magántulajdon

Jeges „dokumentarista”, de nem expresszív, inkább esztétizáló módon ábrázolja a 45 utáni budapesti városképet. Ezek a rajzok, temperák és akvarellek a majdani megújulás szándékát tükrözik, a „honnan hová” érzését.  Jeges kapcsolata Zebegénnyel egy-egy látogatás, a Szőnyivel és baráti körével eltöltött napok emléke volt. Itt is készült néhány rajz, egy kis akvarell Nagymarosról. Ugyanakkor az igazi kötődést Szentendre, az ottani Duna-part, a város jellegzetes épületei jelentették. No, meg a Rózsadomb, lakóhelye, élettere.

Fontos kiállítás a Szőnyi Emlékházban megrendezett tárlat, mert egybefogja Jeges életművének főbb alkotói periódusait, ugyanakkor műhelytitkokba, a készülő művek előkészítésébe is enged bepillantást, akár egy nyitott ajtó, amelyből a műterembe láthatunk.

 

 Zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum,

2017. június 3. – augusztus 27.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:22+00:00 augusztus 29, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!