Kódképek – Digitális grafika, digitális festészet és határaik

Láng Eszter

Csízy László kiállítása a Magyar Elektrográfiai Társaság Bölcső utcai kiállítótermében vizuális nyelvezetének sokszínűségével ragadja meg a szemlélőt: mind a fegyelmezett struktúra, mind a színárnyalatok változatossága és harmóniája egy érzékeny, ám tudatosan építkező művészegyéniség karakterjegyeként értelmezhető. Az évtizedek óta digitális eszközöket használó képzőművész képei a a jelenség mögötti tartalmat tükrözi: a szerkezetben, méghozzá a konstruált szerkezetben megmutatkozó kicsiny világokat, azok bonyolultságát, rétegződöttségét, összefüggéseit, a felbontás nagyságának megfelelően változó sajátosságait. Valahogy úgy, mintha a felvilágosodás kori filozófiában tárgyalt végtelen nagy és végtelen kicsi fogalma testesülne meg azáltal, hogy a művész önhatalmúlag kiragad abból egy szakaszt, ami mentén túlmehetünk magunk is a kép széle felé haladva s túlterjeszkedve rajta, vagy éppen fordítva, a szélektől befelé, a jelenségek belsejébe, a kicsinyke kis részektől a még kisebbek felé mozdulva el. A kiállítás a legutóbbi néhány év munkáiból ad válogatást, de néhány harminc évvel korábbi alkotást is bemutat, ezáltal avatva be abba a folyamatba, amely a legkorábbi, EMG 666 kalkulátor, lyukszalag, asztali plotter, írógép segítségével készült pont- és vonalrendszereket felépítő grafikáktól (Arányok átalakulása, Idegen erő) a mai, számítógépeken futtatott programokkal létrehozott, minuciózusan megszerkesztett, kidolgozott, részletekre bontott és azokat egységbe foglaló műalkotásokig (A fény születése, Gyertyaláng, Alkotófolyamat, Terjeszkedő, Elszabadult energiák) terjed. A struktúra iránti érdeklődés köti össze a múltat a jelennel. Műveinek hátterében a matematika törvényszerűségeire lelhetünk, akárcsak a Franciaországban élő Molnár Veránál vagy éppen Rákóczy Gizellánál. Akárcsak Molnár Vera, Csízy is a négyzetet és a téglalapot használja építőelemként, de gyakran kombinálja a vonallal, a párhuzamosoknak struktúraalakító szerepet biztosítva.

Csízi László: Tükörkép, elektrografika, 100 x 100 cm Fotó: Láng Eszter

Csízi László: Tükörkép, 2017, elektrografika, 100 x 100 cm
Fotó: Láng Eszter

Csízy itthon ugyanabban az időben kezdett érdeklődni az új technikai eszközök iránt, mint külhonban Molnár Vera. De míg Molnár budapesti főiskolai tanulmányai alatt, a kubistákkal megismerkedve közelített a geometrikus művészethez, majd készített programot a hetvenes évek közepén a számítógépes művészet lehetőségeit kutatva, s kezdte alkalmazni az informatikát eszközként, „a művészi alkotómunka felgyorsítójaként”. Csízy, ha leszámítjuk az ifjúkori előzményeket, művészi tevékenységének kibontakozásától kezdve mérnöki pozícióból, alapos matematikai és informatikai tudással közelített a művészethez, nagyon céltudatosan alkalmazva az informatikai eszközöket és programokat – melyeket gyakran maga készített – képei megalkotására. Nem véletlen tehát, hogy ott volt munkáival azon a Magyar Nemzeti Galéria által szervezett kiállításon, amely a  számítástechnikai eszközökkel készített képalkotás magyarországi kezdeteit mutatta be.

Csízy László: Elszabadult energiák, elektrografika Fotó: Láng Eszter

Csízy László: Elszabadult energiák, elektrografika, 70 x 70 cm
Fotó: Láng Eszter

A MET Galériában kiállított képanyagból a régi fekete-fehér munkák egy korai számológéppel, valamint írógéppel és asztali plotterrel készültek, s a rendezettség és az elmozdulások adják hozzá az elméleti alapot. A ritmus ebben az időszakban domináns eleme az alkotásoknak. Az új munkák híven tükrözik az informatikában lekövethető hatalmas változásokat. A képi struktúrák bonyolultabbá váltak, rétegek fedik át egymást, a színalkalmazás lehetőségei is óriásira tágultak. Csízy László igen kifinomult érzékkel, de bátran bánik a színekkel. Munkáinak élénk koloritja soha nem válik harsánnyá vagy tarkává, s az egyes színárnyalatok harmonikus és egységes felületté állnak össze. Jól épít az ellentétekre, Parázsló című képén például a négyszögű és a kerek forma találkozik, s a vörös és a zöld lép kontaktusba egymással. A hosszanti, zöld színhangú csíkok átmeneteitől különösen festőivé válik a munka. Ideje, hogy a művészetkritika nagyobb figyelmet fordítson munkásságára.

 

MET Galéria, 2017. szeptember 7–15.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:20+00:00 szeptember 15, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!